Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikSzeptember 17 2019 03:09:02
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 11
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,191
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Szerelem
Asszociáció.
Két rímelõ játéka
Anagramma
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10191]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3562]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Karambol
M


A mentõk kiemelték az ájult férfit, hordágyra fektették, és azonnal megkezdték az újraélesztését.





István beletaposott a fékbe, de már késõ volt. Hatalmas csattanással vágódott neki a másik kocsinak. Érzékelte, hogy a gépkocsi fémszerkezete összeroppan és oldalról hatalmas ütés érte a karját és csípõjét. A csattanást követõ csend néhány másodpercig tartott. Istvánnak végtelenül hosszú idõnek tûnt. Érezte az ütés okozta éles fájdalmat, és nem tudta mekkora a baj. Nehezen kinyomta a kocsi ajtaját és kimászott az autóból. A lába fáj a többi elviselhetõ volt. Sántikálva megkerülte az autót és ekkor látta, hogy a másik kocsi utasa ájultam borul a kormányra. Kinyitotta a kocsi ajtaját, és hátrahúzta a férfit. Az semmilyen életjelet nem mutatott. Visszasántikált a saját autójához, zakójából elõráncigálta a mobilt és a rendõrség számát hívta.

A mentõk kiemelték az ájult férfit, hordágyra fektették, és azonnal megkezdték az újraélesztését. Eközben a rendõrök a helyszínt fényképezték, csíkokat húztak az aszfaltra, és lemérték. Az egyik tiszt felvette István adatait, majd kérte mondja el mi is történt.
István igyekezett a legpontosabban elmondani az ütközést, majd egy mentõs öt is megvizsgálta és közölte, hogy neki is be kell menni a baleseti sebészetre. Az elõbbi rendõr közölte, hogy mindkét gépkocsit további vizsgálatra beszállítják a rendõrség telepére.
István beült a mentõautóba és az autó éles vijjogó hanggal megindult, miközben a két mentõs küzdött a férfi életéért. István látta, hogy nagy a baj, mert az alig tíz perces úton végig lélegeztették a férfit és a defillibrátorral is megpróbálták elindítani a szívmûködést.
A kórházhoz érve a férfit azonnal elszállították, Istvánt leültették és miután mondta, hogy nincs különösebb panasza csak a lába fáj, az ügyeletes orvos közölte, hogy kis türelmet kér azzal magára hagyták.
Gondolatban újra és újra megpróbálta felidézni a történteket és minden esetben arra jutott, hogy ö nem tehet a balesetrõl. A férfinek kellett volna megadni az elsõbbséget, ehelyett jóval a megengedett sebesség felett robogott be a keresztezõdésbe.
Az ügyeletes orvos visszatérte zökkentette vissza Istvánt a valóságba. Az orvos megvizsgálta, majd, megkérte, hogy próbáljon a lábára állni és járkáljon fel alá. István az utasítások szerint lépkedet és minden lépésnél fájdalom hasított a lábába, de ez nem volt elviselhetetlen. Ezt közölte is az orvossal aki elküldte Istvánt röntgenre.
Az orvos a röntgenfelvételt nézte és közölte Istvánnal, hogy szerencséje van, nincs törése, csak egy csúnya zúzódás.
- Doktor úr! Amennyiben lehetséges én szeretnék hazamenni, amúgy is telefonáltam a feleségemnek, aki perceken belül itt lesz. - felelte István.
-.Sajnos mindenképpen itt kell tartanom. - közölte az orvos. - Ha semmi panasz nincs, holnap hazamehet.
- Doktor úr! Még egy kérdésem lenne. Mi van a másik férfival.
- Meghalt!

István az ágyon feküdt és remélte, hogy hamarosan hazaengedik. A felesége az imént ment el és Istvánt is megdöbbentette, mennyire megrázta az eset, hiszen láthatta, hogy nincs komoly baja. Amikor pedig megtudta, hogy a másik ember meghalt valóságos sírógörcs kapta el. István nyugtatgatta, akit persze szintén nagyon megviselt az ismeretlen férfi halála. Mennyit ér egy emberi élet gondolta. Egy hiba és vége. Más területen ez a hiba semmi, itt viszont végzetes.
A feleségére gondolt és az eltöltött évekre. A sok szép emlékekre és a kevésbé szépekre is. A gyerekekre, akik kiteljesítették az életét.
Azon töprengett honnan ismerõs az elhunyt férfi neve. Valahonnan ismerõs, de honnan?
Az elmúlt órák eseményei annyira felkavarták, hogy egy megmagyarázhatatlan rossz érezés kezdett úrrá lenni rajta.

István a fõorvos szobájában ült és hallgattat annak intelmeit
- Arra kérem, ha bármi panasza van, jelentkezzen vagy a háziorvosánál, vagy jöjjön vissza. A legkisebb rendeleség esetén is.
- A leletei rendben vannak az a néhány zúzódás hamar el fog múlni.
István átvette a zárójelentést megköszönte a gondoskodást és megindult volna az ajtó felé, de egy gondolat csak nem hagyta nyugodni.
- Doktor úr! Bocsásson meg. Lehetséges volna valamit megtudni a másik férfirõl? - Kérdezte István.
- Sajnálom, de ilyen jellegû információval nem tudok szolgálni. Próbálja megkérdezni a rendõrséget.
A folyosón a felesége várta és Istvánnak feltûnt kisírt szemei és, hogy mennyire sápadt. Végülis szerencsésen megúszta a balesetet, igaz a kocsiban tetemes kár keletkezett. Azt azonban, hogy Irént ennyire megviseli egy vadidegen férfi halála azt nem gondolta. Irén maga mondta, hogy a férfi halálhíre teljesen kiborította, de hogy két nappal késõbb is kisírt szemekkel jöjjön?
Szótlanul mentek le a lépcsõn és Irén ugyan belékarolt, István érezte az asszony távolságtartását.
Eldöntötte, hogy nem megy el a temetésre. Sokat gondolkodott, hogy mit tegyen, és arra az álláspontra jutott, hogy jobb, ha nem tépi fel a frissen begyógyult sebeket. Egy megmagyarázhatatlan érzés azt súgta neki, hogy jobb, ha nem vesz részt a temetésen.

István csak ült és bámulta a levelet. Az eddigi élete egy pillanat alatt, mint kártyavár omlott össze.
Három hónap telt el a baleset óta és lassan minden visszakerült a régi kerékvágásba. És akkor most itt ez a levél.
Mit csináljon?
A felesége hétfõn elutazott a két kisebbik gyerekkel az anyjához vidékre. Kedden este találta a postai értesítõt a ládában és másnap elment a postára, hogy átvegye a levelet. A borítékot a felesége címezte meg, és most visszajött, mert a címzett nem elérhetõ. A név megdöbbentette és a postai pecsét dátuma mégjobban. Egy órát rágódott, hogy kibontsa vagy sem. Tisztában volt a levéltitok fogalmával, de itt most többrõl van szó.
Egy levél, amit a felesége írt annak a férfinak akivel másnap karamboloztam és aki a balesetben életét vesztette. A felesége ismerte és ezért rázta meg annyira a halála. De vajon milyen kapcsolat volt köztük. Biztos nem hivatalos, ez kiderült a levélbõl még így bontatlanul is. A levélboríték a címzés ezt sugallta, hogy a felesége jól ismerte a másik férfit.
Végül úgy határozott, hogy elolvassa a levelet.

Most itt ül magába roskadva. A borítékban meglepetésre a férfi levelét találta, és amikor elolvasta egy világ omlott össze benne. A férfi a régi szép emlékeket idézte fel, Látni akarta a gyereküket és azt írja visszaszerzi rélete nagy szerelmétr1;. Továbbá, találkát kért.

Kulcscsörgést hallott, és a bejárat ajtó csapódását.
- Szia Apa! Megjöttem, de megyek is mindjárt. Lecke nincs semmibõl, ja és hoztam egy ötöst földrajzból. - hadarta el szinte egy szuszra István legidõsebb fia.
- Jó menjél. - felelte István
Máskor biztos az íróasztal mögé parancsolja tanulni, de most nem volt ereje hozzá. Jobb is ha kicsit még egyedül maradok, és egyáltalán ha nem az én gyerekem mi jogon parancsolok neki. Azzal felállt és a bárszekrénybõl egy pohár vodkát töltött. Egy hajtással megitta és érezte a torkát maró erõs folyadékot, meg a szétáradó meleget a testében. Újra töltött és ismét egyhajtásra megitta. Tudta, hogy be fog rúgni, de újra teletöltötte a poharat és lehuzta a tartalmat.
A sokadik pohár után kissé elbóbiskolva arra riadt, hogy nyílik az ajtó és a fia jött be.
- Apa éhes vagyok.
- Szolgáld ki magad. - mordult rá István miközben hosszasan vizsgálta a fiú arcát. -Nem vagyok a cseléded. Mit képzelsz te?
- De Apa.
- Semmi Apa! Mit apázol nekem. Ha nem tetszik le is út, fel is út. Takarodj a szobádba, ma nincs vacsora. - azzal István dülöngélõ léptekkel a bárszekrényhez ment és ki vett egy újabb üveget.
A fiú, sírásra görbülõ szájjal csendben kiment a szobából. István egyik poharat a másik után töltötte. A kanapén ült, és ahogy felnézve meglátta a szemközti tükörben magát, megijedt. A tükörképe zilált arccal nézett vissza és borzasztóan szerencsétlennek érezte magát.

Arra ébredt, hogy borzasztóan fáj a feje és ruhástul fekszik a kanapén. A vodkás üveg és mellette egy konyakos üveg is üresen feldõlve. Kint hétágra sütött a nap, és az utca reggeli zaja szûrõdött be.
Leült és megint gondolkodni próbált.
Elválok! El én! Nem fogom magam nevetségessé tenni, de lehet már rég nevetséges vagyok. A fattyút viheti. Erre a gondolatra bele nyílalt szívébe a fájdalom, hiszen nagyon szerette. Õ az elsõ, a nagyfiú. De nem az én fiam.
Na lesz itt haddelhad. A feleségemnek színt kell vallania. Az orra alá dörgölõm a levelet, nem tud mellé beszélni.
Azám a levél! Felvette az asztalról összehajtotta és zsebretette. A borítékot is felvette, hogy kidobja, de ekkor meglepetésre egy vékony papír hullott ki belõle. Kihajtotta és azonnal megismerte felesége jellegzetes kerek betûit.
Na még ez is, gondolta, azzal leült és olvasni kezdte.

Kedves András!

A leveledet megkaptam, és meg kell mondanom egyáltalán nem örültem neki. Amit a levélben írsz, az képtelenség. Elõször is 10 éve nem találkoztunk, de most is pontosan emlékszem milyen csúnyán bántál velem. Köszönöm de ebbõl nem kérek.
Másodszor pedig bár tudtam, hogy nem erõs oldalad a matematika, de, hogy azt gondold a szakítás után három évvel született gyerek a tiéd, ez több mint nevetséges.
Végezetül, mint tényt közlöm, boldog vagyok a férjemmel. Nagyon szeretem, mert csodálatos ember és nagyon jó apa. Semmi pénzért nem hagynám el.
Ezért megkérlek a jövõben, hagy békén, ne keress, ne írj, és ne hívj telefonon.

Üdvözlettel Irén

István elolvasta a levelet másodszor, harmadszor és nem tudott betelni a tartalmával. Örömében hatalmasat kurjantott, amire kisvártatva a fia ijedt buksija tûnt fel az ajtóban.
- Apa, valami baj van? Tegnap este is nagyon furcsa voltál. -
- Semmi baj, csak boldog vagyok. Hiszen az én feleségem a világon a legcsodálatosabb asszony. - azzal felkapta a fiát és magához ölelte.
- Tudom! - vigyorgott a fiú.
- Az én anyukám! De szemmel láthatólag zavarta az apjának érzelmi kitörõse.
- Gyere hamar, csináljunk meg mindent. - mondta István. Aztán kimegyünk eléjük a pályaudvarra.

Amikor elindultak, István apró darabokra tépte a két levelet, a borítékot és a kapu alatt bedobta a szemetesbe.



Budapest, 2006. december 13.

Hozzászólások
Torma Zsuzsanna - november 24 2008 09:41:47
Kedves Winner!
Nagyon szép, s megható a történeted. Én is mindig azt szoktam mondani: minden jó, ha a vége jó! És szerencsére jó lett a vége. Szerencsétlen ember, ha jobban figyel, s idõben elolvassa a feleség válaszlevelét is, megspórolhatot volna egy-két üveg finom italt, jobb idõkre!

Nagyon tetszett!

Üdv.: Torma Zsuzsanna
smileysmileysmiley
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. szeptember 17. kedd,
Zsófia napja van.
Holnap Diána napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

vali75
16/09/2019 19:17
Szép estét kívánok! smiley

mamuszka
16/09/2019 18:57
Sok a 0 számú olvasott vers. Holtágban evezünk!

orok szerelem55
16/09/2019 10:47
Kellemes, szép napot kívánok Mindenkinek! smiley

pircsi47
16/09/2019 09:12
SZÉP NAPOT MINDENKINEK! BOLDOG NÉVNAPOT AZ EDITEKNEK!smiley

Manon
16/09/2019 08:23
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
16/09/2019 08:09
Szép napot kívánok mindenkinek, még az olvasóknak is!

vali75
15/09/2019 11:08
Szép napot kívánok! smiley

Manon
15/09/2019 08:34
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
15/09/2019 08:26
Kellemes és tartalmas vasárnapot kívánok mindenkinek!

Gyongy
14/09/2019 11:37
Szép napot Napkorong smiley

pircsi47
14/09/2019 09:04
Mindenkinek szép napot kívánok smiley

KiberFeri
14/09/2019 08:04
Kedveskéim! Mindenkinek kellemes és jó hétvégét kívánok!

vali75
13/09/2019 13:27
Szép délutánt kívánok! smiley

Manon
13/09/2019 11:16
Szép napot mindenkinek!

reitinger jolan
13/09/2019 08:21
Sziasztok, szép napot mindenkinek smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes