|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
Gy
Kérsz egy kis kiflit?
Méla egykedvûséggel ült a buszmegálló hideg fémpadján. Kissé elõredõlt, a lábai valami hallhatatlan zene ritmusát követték a levegõben. Egy kiflivéget majszolt. Aprócska lány volt, úgy 7-8 éves. Fején ódivatú, kötött sapka, vállán méretekkel nagyobb, kopott dzseki, combjaira egy meghatározhatatlan színû farmernadrág feszült. A legnyomorúságosabb mégis a cipõje volt ebben a hideg télben. Egy vékony, lyukacsos edzõcipõ melengette a lábát. A pad mellett, a földön egy hátizsák, és egy agyonnyûtt reklámtáska. Talán a tornaruháját cipelte benne.
A januári bágyadt nap megcsillant a szeme bogarában, tétován pillantott egy nagyot, aztán csak a napba fordította az arcát, és melengette kicsit a hideg fényben.
Egy kis idõ múlva észrevette, hogy nézem. Egy tétova mozdulattal felém fordult, elõször egy futó mosolyféle suhant át az arcán, majd miután nem tudtam levenni róla a szemem, megszólított.
- Kérsz egy darabot? és felém nyújtotta a maradék kiflit.
Hirtelen nem tudtam mit mondani, csak néztem csodálkozva elõször Rá, majd a fura kinézetû kiflire és szorosabbra húztam magamon a nagykabátot.
- Ez az uzsonnád? - kérdeztem tõle szánakozva, de megnyugtatott, hogy ezt a Peti adta a napköziben, mert neki az anyukája kakaós csigát hozott. Uzsonnát majd akkor eszik, ha hazaér, és a kis tesói hagynak valamit.
- Egyedül utazol? Nem jön érted az anyukád? - néztem rá kétkedve.
- Hát persze! Nem vagyok én óvodás! Már másodikos vagyok! húzta ki magát kicsit ültében. Az anyukám otthon van a kicsikkel, nem tud értem jönni, a tesómnak meg edzése van.
- Mikor jön a buszod? - néztem rá kérdõen.
- 4 órakor.
- De addig még 40 perc! szisszentem fel meglepetten.
- Nem baj, mindig jön valaki - mondta nagy bölcsen, majd még egyszer megkérdezte:
- Na, kérsz egy kis kiflit?
Némán nemet intettem. Szerettem volna egy vastag plédbe bugyolálni, megmelengetni, mint ahogy Õ melengette meg szívemet azon a hideg januári napon. Szerettem volna olyat adni neki, amit Õ adott nekem, de nem jutott eszembe más, csak egy darab csoki a táskám mélyén. Elõvettem és a kesztyû nélküli kezébe adtam. |
|
|
- január 12 2009 14:11:59
Nagyon kedves, megható kis történet, Mazsoka!
Nekem is megmelengette volna a szívemet egy ilyen látvány és ilyen gesztus egy szegény gyermektõl, akinek kapnia kellene, nem adnia. És Tõled kapott is, aminek biztosan nagyon örült!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. május 24. vasárnap,
Eszter, Eliza napja van.
Holnap Orbán napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
