|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,200
Nem aktiváltak: 1
|
|
Egy csikó sorsa
 Z
Németi Csaba: Csillag
Lehettem olyan hét-nyolc éves legényke az 1960-as évek elején,s egy nyár örökre megmaradt az emlékezetemben,mert olyan nevezetes eseményen vettem részt,mint annak elõtte és utána soha.Lóvásárban jártam.Igaz,vásárt nem kötöttünk,de nem is azért megy az ember vásárba,amint történetünkben kifog derülni.
Nyári reggel volt,Mariska néni az aprójószágot etette,és közben motyogott magában.
--Tisztára bolond ez az ember,ilyen csikót eladni,mint a Csillag.
Hát van ennek szeme?Az egész életit a lovak közt tõltötte.Hát ez meg megbolondult!
Áron bácsi kijött az istállóból,és rámodrult az öregasszonyra:
--Amit mondtam,megmondtam.Hónap megyek a vásárba.
Én a kutyával játszottam,úgy hallgattam õket.Oda szaladtam Mariska nénihez,és megkérdeztem,hogy tényleg el lesz adva a Csillag?
--El ,gyermekem--mondta,és nagyot sóhajtva tette a góréba a kaskát.
Bizony én egy kicsit elszontyolodtam.Kinek fogok én cukrot lopni a kredenc tetejérõl?Az is csuda jó volt,amikor Csillagot járathattam az udvaron,ha Áron bácsi megengedte.Amíg magamban búsultam,addig elkészült a reggeli.
--Na,gyûjjön kend früstökölni!Gyere,fiam,te is!--szólt oda Mariska néni.
Én szaladtam,mint mindig.Áron bácsi még odakötözött egy napraforgó kórót a kerítéshez,ami a baromfiudvart választotta el a felsõ udvartól.Aztán komótosan ballagott az eperfa alatt álló házilag eszkábált asztalhoz.Leült,elõvette a bicskáját,és falatozni kezdett.Lestem minden mozdulatát.Áron bácsi elmosolyodott,és így szólt:
--Na ,gyere! --s kijebb tolta a lócát az asztaltól.
Ugrottam az ölébe,fogtam a bicskáját,és kenyeret,szalonnát vágtam neki.A zöldpaprikát harapta,parasztosan.Mariska néni megszólalt.
--Ne add a kezibe!Megmondta az annya.
--Mikor tanújja?--mordult egyet az öreg.Ezzel el volt intézve.
Csend volt,amíg reggeliztünk.Evés után mindenki ment a saját dolga után.Kimentem a szinbe hintázni,és a hintáról ugrálni a szénába.Átjött a szomszéd fiú is ,és versenyt ugráltunk.Mariska néni hangját hallottam.
--Elment kendnek az a csepp esze is ,ami vót.
Áron bácsi egyet mordult:
--Csend legyen!--és tovább igazította a verécét,ami vékony lécbõl volt összetákolva.Majd meggyújtotta pipáját,és hosszan nézte az eperfát.Nem szólt sokáig semmit.
--Hallod?--szólt Mariska nénihez--Hiszen nem lenne rossz,hogy Jánosnál legyen a lú kint a tanyán,dehát a fiátúl csak nem kír pízt az ember.
..Pízt,pízt!Megvótunk eddig is a vezetíkes víz nélkül,megleszünk ezután is.Itt van az udvaron a jó kút,ezírt még fizetni se kell.
--De az csak jobb lenne!--mondta Áron bácsi.--Deákéknál is csak gumicsövet tesznek a cspra,megnyissák,oszt folyik a víz a vályuba.Nem kell cipekedni,emelgetni a vedret.
--Ha eddid kibírtuk ezután is --mondta Mariska néni reménykedve.De erre már nem szólt semmit az öreg,elindult a szín felé,ahol mi játszottunk.
--Ne ugráljatok,mert lepereg a lucerna levele--mondta Áron bácsi.Fogta a kapát,és kiment a kertbe tengerit kapálni.Mi gyerekek mentünk utána.Felmásztunk a nagy diófára,majd a málnát kostólgattuk.Összeszedtük a gazt Áron bácsi után.Ebédig úgy eltelt az idõ,hogy észre se vettük.Elindultunk befelé,Áron bácsi a gazt a tyúkoknak és a malacoknak adta.Megmosakodtunk a vályuba,és elindultunk ebédelni.Mariska néni megterített az eperfa alatt.Köménymagos levest ettünk,meg krumplis galuskát.Az öregek ebéd után lefeküdtek.Átmentem a szomszédba.Egész délután játszottunk,fociztunk,bujócskáztunk,meg is feledkeztem mindenrõl.Csak amikor Mariska néni átjött,akkor vettem észre ,hogy esteledik.Mariska néni elsírta minden bánatát a szomszédasszonynak Csillaggal kapcsolatban.
--Szíp lú.Vítek eladni--mondta Erzsike néni.--De ,hát,ha Áron úgy döntött,mit lehet csinálni.
--Ki lehetne vinni a tanyára Jánoshoz,úgyis venni akar egy csikót.
Igaz,nem most,hanem jõvõre,de az mindegy.De nem tudom rábeszílni Áront..mondta Mariska néni,és nagyot sóhajtott.
--Így van ez,ha az emberek eldöntenek valamit--felelt a szomszédasszony.Elköszöntek egymástól.Isten áldja.
Haza mentünk.Este a pléh kádban majdnem meleg volt a víz.Megfürödtem,és bementem a nyári konyhába,ahol Áron bácsi a lócán ült,és csizmáját pucolta,mert a vásárba módosan kell menni.Nehogy azt higyék,hogy azért árulja a csikót,mert nincs kenyérre való.Nyáron fehér ing,mellény,csizmanadrág,bokszcsizma,aminek ragyogni kellett.Mire a csizmapucolásnak vége lett,meg kellett gyújtani a petrólámpát.A nyári konyhában nem volt bevezetve a villany.Vacsorához láttunk.Áron bácsi meg én az ebédrõl kimaradt krumplis galuskát ettük felpíritva,Mariska néni tejet evett kenyérrel.Evés közben került szóba megint Csillag.Az öreg nagyon mérges lett,amikor az asszony megszólalt.
--Mondtam,amit mondtam,oszt kísz!--Egy dologban hibázott az Úristen,mikor az ember mellé asszonyt csinált.Hát azt nagyon elhibázt!
--Akkor ki fõzne magára,ki mosná az inget,gatyát magára?Ezt mondja meg.
--Ennénk,ami a mezõn megterem,járnék gatya nélkül,asszony úgyse lenne.Nem sápítozna a fülembe minden nap.-Mariska néni duzzogva indúlt el a nagy ház felé.Mi meg utána.
--Reggel korán kelünk,mondta az öreg.
--Csak nem akarja vinni a gyereket is?
--Dehogynem!Hadd lássa mi a móggya!Hogy megy az ilyesmi.
--Jön az annyja,mit mongyak neki?
--Hát én tuggyam,mongyál neki azt,amit akarsz!
Bementünk a nagyszobába,megvetettük az ágyat,és lefeküdtünk.Kettejük között aludtam a páros ágyon.Reggel korán keltünk.Mire én felkeltem,Áron bácsi már befogta Durcást a szekérbe.Csillagot a szekérhez kötötte lógóra.Mariska néni szólni akart valamit,Áron bácsi rámordult:
--Hozzad a tarisznyát!
Kinyitottuk a nagykaput és elindultunk.Végig zörögtünk a Bartók Béla utcán.Az öreg köszönt mindenkinek,de csak úgy morgósan,mint mikkor nem tetszik neki valami.Áthajtottunk a Mester utcán,végig mentünka piac mellett.A kofák zsibongásától hangos volt a környék.Az öreg motyogott magában:
--Hogy nem nímulnak meg!
Megkérdeztem,hogy tényleg eladjuk Csillagot?Az öreg mérges lett.
--Mán te is kezded?Aggya a fene.Ilyen csikó nincs több Debrecenben. Nem is lú ez,paripa.
Örültem,de a szavait nem értettem.Rákanyarodtunk a Vágóhíd utcára,ahol a vásár volt.Behajtottunk a vásárba,megálltunk a kocsmától nem messze,és leszálltunk a szekérrõl.Az öreg kézen fogott,és bementünk a kocsmába.Õ szilvapálinkát ivott,én bambit.Ezután hozzákezdtünk reggelizni.Az öreg mogorván nézett mindenkire.Ekkor jött az elsõ ember,és mustrálta Csillagot.Idõsödõ ember volt.Körbejárta Csillagot,megnézet a patáit.
--Szíp lú.
--Szíp--mordult egyet az öreg.
--Osztán hány esztendõs?
--Van szeme,nízze meg!
Jól van ,no,nem kell mingyár kiabálni.
Az ember odament,és megnézte Csillag száját és a fogát.
--Két esztendõs--mormogta.
--A! --felelte az öreg.
--Osztán mennyire kóstálja?
--Az öreg úgy tett,mint aki nem hall.
--Hajja,kend?Tán süket?Mennyire tartsa a csikót?
--3000--vetette az öreg oda a szót.
Az ember is mérges lett.
--Bolond maga,annyiír kettõt vehetek.
--Akko vegyen.
--Tán tátos ez?
--Ha akarom,akkor az.
Lassan mindenki minket nézett.Áron bácsi megtömte pipáját,meggyújtotta,és köpött egyet.Levette Durcás fejérõl az abrakos tarisznyát.Nézték egymást.Én vakahogy megéreztem ,hogy ez az ember komolyan meg akarja venni Csillagot.Még egyszer körbe járta a csikót.
--Hászen nem mondom,szíp jószág!
--Szíp.Nincs ilyen a debreceni határban.
--Mongya már az árát!
--Montam mán!
--Annyiír nem kötünk vásárt.Akko kötök mással.
Az ember megint megnézte Csillag fogát,megveregetve a nyakát,megsimogatta.
--1800!Mer szíp is,gongya is van viselve,nekem meg kell is egy csikó.
Az öreg nem szólt semmit.
--2000,oszt járassuk meg!Ennyit úgy se ád írte senki.
Áron bácsi mordult egyet:
--3000!
--Bolond kend.
--Lehet,de nekemígy jó.
Az ember otthagyott bennünket.A bámészkodók azt mondták,hogy ennyi pépnzért oda kellett volna adni.De Áron bácsi senkinek nem válaszolt.
--Gyere,fiam!--vetette oda,és elhajtottunk haza.
Mariska néni boldog volt,mikor otthon Áro bácsi megszólalt.
--Húzz vizet,mind a két vederbe!
Kint meg itattunk,befordultunk a Szotyori utcán.Kihajtottunk a Kishegyesi útra,és Ondód felé vettük az irányt.A várostól nem messze lévõ tanya világ felé.
|
|
|
- January 16 2009 11:15:40
Kedves Nemeti6!
Nagyon szépen, ízesen (ahogy régen az öregek beszéltek) írtad meg a történetben elhangzó párbeszédeket.
Bár vannak benne elírási hibák, (betûk lemaradtak a szó végérõl), de azért én minden szavát el tudtam olvasni és a mondanivalóját is átéreztem. Ilyen szép történeteket szívesen olvasnék egy novellás kötetben összegyûjtve!!!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
 |
- January 19 2009 10:41:50
Köszönöm hozzászólásodat, nagyon jól esett a véleményed. |
- April 27 2011 06:33:31
Az öreg, csak bele akart kóstolni a Vásári hangulatba!!!Eszébe se volt eladni a Lovacskát....mindig szegények voltak, ugyan mit vihetett volna a Vásárba??? hát ezt a lovacskát. Nem véletlenül mondta az Árát!!!! Huncut egy Öreg volt...mindenkit rászedett! még a mamát is.
Örömmel olvastalak:Glica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. April 19. Friday,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
