Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikSzeptember 20 2019 20:38:04
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Kapcsolat
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 7
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,191
Nem aktiváltak: 0
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Saját fotóalbumok
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Fórumtémák
Legújabb témák
Szerelem
Asszociáció.
Két rímelõ játéka
Anagramma
Minden ami jó... :)
Legnépszerűbb témák
Asszociáció. [10191]
Szótaglánc. [8524]
Földrajzi-né -l... [7724]
MÜFORDÍTÁS [4923]
Szerelem [3562]
Napkorong pályázat nyertesei.
Drogmentes életért
Hurrá nyaralunk!
Küldetésem van
1848-as szabadságharc
Pályázatok
Nem fizetõs pályázatok
Pályázatfigyelõ
Pályázatok
Online rádió
Lépésrádió online
Lépésrádió - Egy lépéssel közelebb hozzád
PageRank mérõ
Google PageRank
Juliakisasszony:Magányos Hold
Erről nem tudom, mit írhatnék...


Magányos Hold

Október végéhez képest enyhe az éjszaka. Olykor feltámad a szél, de nem csípős, se csontig hatoló, nem kergeti el azokat, akik még kihasználják ezt a kellemes időt, ami biztosan a felhőknek köszönhető. A csillagokat nem is lehet látni tőlük, olykor még engem is eltakarnak. De csak néha, így az idő nagy részét békés szemlélődéssel tölthetem. Mint minden éjszakát. Innen fentről mindent látni.
Igazán mindent, hiszen az emberek az éjszaka beálltával gátlástalanokká válnak, mivel azt hiszik, senki nem látja őket. Holott én látok. És nézek is. Rólam nem vesznek tudomást, mert azt gondolják, én vagyok a világon a legszegényebb. És valahol igazuk is van. A 24 órából csupán annyit kapok, amennyit a Nap meghagy nekem. Csak a maradékot. Még a fényemet is tőle kapom, kiporciózva, hol kicsit többet, hol kevesebbet. Azt is csak kölcsönbe. Újabban a tudósok még a testemtől is megfosztottak, hiszen úgy vélik, a Földből származom, anyagom azonos vele. Még ez sem a sajátom. A csillagok túl messze vannak, és túl sokan. Nem foglalkoznak velem, mert különbözök tőlük. És a csillagok olyanok, mint az emberek. Nem szeretik, ha valaki különbözik tőlük. Hát ilyen szegény és árva vagyok. Ezért aztán megsajnált a Jóisten, és adott nekem egy ajándékot, ami csak az enyém: én látom az emberek lelkét.
Ezen a csendes októberi estén is körültekintek, hátha találok még embereket. Igen, már észre is vettem egyet. Közvetlenül alattam, egy nagy fagyalbokor és egy hideg házfal között szakadt, mocskos ruhás alak ül, gondozatlan, bozontos szakállal, rongyos, ujjatlan kesztyűben, lyukas cipőben. Szeretne aludni, hogy legalább amíg álmodik, addig se gondoljon cudarrá vált életére. Hamarosan talán tényleg elalszik. De mi lesz vele télen? Most is a hideg, kemény földön kucorog, mellette nejlonzacskóban egy hajdan volt kilós kenyér maradéka. Már napok óta ezt eszi. Talán már penészedik is. Ő maga álmodni akar, szökni innen, de a lelke még ott ücsörög a bokor előtt, és nyújtogatja a kalapját. Felsöpörné ő az utcát is, ha kapna érte egy kis tejet. De ez senkit nem érdekel, hát utolsó reményként gubbaszt a kalap mellett. A lélek még remél, de az ember már feladta.
Néhány utcával odébb egy kikent-kifent nő ácsorog, erős sminkkel, leheletnyi blúzban, kurta kis szoknyácskában és lábat feltörő, magas sarkú szandálban. Kuncsaftra vár, s közben unalmában rágyújt egy cigarettára. A szél – ami ehhez az öltözékhez azért már hidegen fúj -, ráparancsol, és összébb húzatja vele a flitterekkel díszített, rikító kendőt. A nő meglát egy arra ballagó embert, és csivitelő hangon felkínálkozik neki. A szája nyílik, megszólal, csalogat, de a hozzá tartozó lélek némán gubbaszt a sarokban. Az már most undorodik, és inkább takarítaná valahol másnak a piszkát, minthogy most itt legyen.
Az előbbi férfi most tartott hazafelé a családjához. Láttam a város másik végén, amikor elindult. Úgy tűnik, nincs autója, hisz gyalog jár. De most nem a munkahelyéről jött. Abban a háztömbben, ahol volt, egy kolleginája lakik. Megáll egy pillanatra a lenge öltözékű nő előtt, hagyja, hadd beszéljen, cirógassa, de végül otthagyja. Bár mondhatnám, hogy engedett a lelkének, aki már rángatta a könyökét, hogy gyerünk innen! Ó, nem, csupán már fáradt, és ma már nem képes többre. A lelke egy csöppet sem érdekli, hiszen az már a szeretője ágya mellett is tiltakozott, felhozva érvként a családot a testtel szemben. De a férfi már akkor sem figyelt rá, csak hozzávágta az aktatáskáját, hadd játszadozzon az irodai papírokkal.
Nem túl messze, néhány háztömbnyire innen, van egy játszótér. Ott fedezem fel a következő embereket. Két fiatalt, egy fiút, meg egy lányt. Egy padon ülnek, fekete alakjuk teljesen összefonódik az éjszakában. Vadul csókolóznak. Nem is csókváltás ez, csak smárolás. A lányka szinte még gyerek, ahogy nézem, még talán 14 sincs. A srác vagy egy tízessel idősebb nála, ha ugyan nem többel. Keze gömbölyű kalandokat keres a lány trikója alatt. Én meg inkább oda se nézek: Én szégyellem magam helyettük is, ezért elfordítom a fejem. Így viselkedni az utcán, ott, ahol ráadásul nappal gyerekek játszanak. Helyettük elkezdem nézni a lelküket. A kislányé bent ül az egyik hintában, és hajtja magát. Hiszen még gyerek. A kis lélek tudja, hogy nem jó ez így, a szíve nem is kívánkozik az erős férfikezek közé, de fél, hogy máskülönben nem fogják szeretni. A fiú lelke kissé távolabb áll a hintázó kislánylélektől. Még hátat is fordít neki, és egyik kezét zsebre dugja, miközben a telefonján nyomkodja a billentyűket. Csupán a test, ami szorosan a lányhoz simul, a lélek nem akarja se megóvni, se megvigasztalni, se örömet szerezni neki. Teljesen közömbös a másik lelke iránt.
Nem szeretem nézni, ahogy egyik ember kihasználja a másikat. Jobb volna elbújni csendben egy felhő mögé, és nem törődni mindezzel. De pillantásom megakad az égen pörgő pontokon, amiknek csóvája a kisváros egyik épületéhez vezet. A helyi diszkó fénye ez. Lám, ott egy zajos, rikoltozó társaság. Huszonéves fiatalok, és nagyon jó kedvük van. Túl jó kedvük. Tornacsukát, szakadt pólót és csörgő láncokat viselnek. Meg szegecselt övet a nadrágjukon. A lányokon pedig falatnyi kis top van, mély dekoltázzsal, és szintén szakadt, láncos farmerban riszálják a feneküket. Táncolnak, viháncolnak, buliznak. Cseppet sem tűnnek fáradtnak. De a szemük szörnyen tág, és szinte hallom, hogy zakatol a szívük. A lelkük pedig… azok is ott vannak, nem messze. A hatalmas, zöld konténerek tövében fekszenek egymáson – és a kiszórt hulladékon-, mint a rongybabák. Ájultak. Kidobták őket, akár a szemetet. A beszívott fiatalok tudomást sem vesznek róluk.
Szörnyű látni ekkora felelőtlenséget. De ha már kaptam ezt a különleges ajándékot, akkor használni akarom. Használnom kell. De fáj látnom ezt a gátlástalanságot. Éjszaka, mikor maguk vannak, az emberek nem a félelmüket és a gátlásaikat dobják el, amiket a többiek jelenléte kényszerít rájuk. Nem mondják azt, hogy „na, most nem lát senki, nyugodtan tehetem, amit a lelkem akarna.”. Nem teszik meg, amit nappal nem mernek a nyilvánosság előtt: nem versnek tejet a koldusnak, nem terítik kabátjuk az önmagától undorodó nő vállára, nem mondnak nemet az erőszakos partnernek. Nem ezeket a hamis gátakat vetik el, amit a közönség erőltet rájuk. Nem, hanem azokat a gátakat, amik nappal még valamelyest állnak, és megtiltják, hogy végképp a sárba döngöljék lelküket. Nappal csupán nem vesznek róla tudomást, azt akarják hinni, hogy ők mindig bátrak és erősek. Éjszaka ezt be is akarják bizonyítani. Gátlástalanokká válnak, semmibe veszik lelküket, és még bele is rúgnak, amikor az fél vagy épp gyöngének mutatkozik. Nem csak egymásnak hazudnak, maguknak is.
Sajnos úgy látom, az emberek mind máshogy viselkednek, mint a lelkük. Nem őszinték, megtagadják lelküket.
Hozzászólások
Berenike - június 12 2009 22:11:09
Kedes Juliakisasszonysmiley
Nagyon szép,tartalmas és tanulságos novelládhoz minden elismerésemsmiley
Remélem még sok hasonlót hallhatunk tőledsmiley
Szeretettel:Ronismiley
szoszircsi - június 12 2009 23:29:56
Érzékeny, finom lélekrajz...grafittal...kissé szürke alakok, választékos, színes stílusú előadásban...nagyon tetszett!!
Szívből gratuláloksmileysmiley

szí.
Jampa - június 14 2009 14:56:27
Kop-kop!
Imered a lélek titkait, s gyönyörűen ábrázoltad. Nagyon tetszett az írásod! smileyJampa
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Pontos idő
Mai névnapos
Ma 2019. szeptember 20. péntek,
Friderika napja van.
Holnap Máté, Mirella napja lesz.
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

orok szerelem55
20/09/2019 19:26
Szép estét kívánok! smiley

Gyongy
20/09/2019 11:45
Szépséges pénteki napot kívánok Napkorong smiley

KiberFeri
20/09/2019 07:59
Szép napot!

vali75
19/09/2019 18:30
Szép estét kívánok! smiley

Gyongy
19/09/2019 12:57
Szép napot kívánok Napkorong smiley

Gyongy
18/09/2019 13:44
Szép napot Napkorong smiley

KiberFeri
18/09/2019 06:40
Szép-jó napot kívánok a koronglakóknak is, meg az olvasóinknak is!

vali75
17/09/2019 20:01
Szép estét kívánok! smiley

orok szerelem55
17/09/2019 15:29
Kellemes délutánt kívánok Mindenkinek! smiley

Manon
17/09/2019 11:49
Szép napot mindenkinek!

KiberFeri
17/09/2019 08:19
Remélem, mindenki jól aludt! Legyen is mindenkinek jó a napja...

vali75
16/09/2019 19:17
Szép estét kívánok! smiley

mamuszka
16/09/2019 18:57
Sok a 0 számú olvasott vers. Holtágban evezünk!

orok szerelem55
16/09/2019 10:47
Kellemes, szép napot kívánok Mindenkinek! smiley

pircsi47
16/09/2019 09:12
SZÉP NAPOT MINDENKINEK! BOLDOG NÉVNAPOT AZ EDITEKNEK!smiley

Archívum
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes