|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
Fényeztelek oly' sokáig,
nem tudtam, hogy nem szabad,
visszaéltél helyzeteddel
nem adtad Te önmagad!
Sütkéreztél dicshimnuszban
félre löktél másokat,
tiéd lehet csak a pálya,
olvastam a sorokat!
Pedig régen szerettelek
felnéztem Rád, istenem,
nem lehet, ez nem én vagyok
rosszat én még nem tettem!
Vagy talán egy kóbor percben
mikor hittem szavadnak,
eltapostál, mint egy férget,
élvezted a hatalmat!
Nem számít már Neked semmi
csak a topon lehessél,
öntörvényű hideg szobor
rajtam sose nevessél!
Elkábított bájos lényed,
szövevényes szép szavak,
nem hittem, hogy ez lesz a vég,
mindig hiányoltalak!
Illúzió voltál csupán
agyam tévesen ítélt,
megforgattad tőröd bennem,
szép szavad, mondd, mit is ér?
Féltékenység zöld szemével
keverted a szint nekem
elátkozott királylány lett
mai naptól a nevem.
Békén hagylak, nem fáj többé
miattam a kőszíved,
koronádat újra hordod,
nem kérem, legyen Tied!
Nem harcoltam soha érte,
csak tettem a dolgomat,
nem kértem, hogy egyengessed
soha az én sorsomat!
Minden egyes percet vártam
mikor jössz már, mondd felém,
álarc mögé bújtál gyorsan,
nem voltál csak kis remény!
Viharfelhők közeledtek
nem voltál Te már velem,
bezártad a hideg lelked,
mondd, mit ártottam Neked?
Elköszönök végleg Tőled,
nem haragszom Rád sosem
talán, hogy ha elátkoztál
nem érdekel már, most nem!
Légy Te mindig nagyon boldog,
tanulgasd a szereped!
Utánam majd újak jönnek
megismernek Tégedet!
De mire majd megismernek
nekik is oly' késő lesz,
hideg tőröd megforgatod
ők is félnek majd Tőled!
Aki gyengébb, beéri majd
morzsákkal, mely nem Tiéd,
királyságod, Te nem adod,
nem lehet az senkié! |
|
|
|
Ma 2025. április 19. szombat,
Emma napja van.
Holnap Konrád, Tivadar napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
