|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,207
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
(HIQ)
Ez minő?
Sebesség… kell ő?
Életben?
|
|
Ne zárd be ablakod majd nyáron,
Angyalok szállnak rajt’ be éjjelente.
Reakciód aligha várón
A búdat viszik el, a fölöslegest messze.
|
|
Ódon kastély falai közt,
Repked egy denevér,
De vajon mit remél?
Ha a sötétbe feleszmél.
|
|
Csomagolok s elindulok
Hol befelé, máskor meg ki
Mélyléleki, szívüregi,
talán Fülöp szigeteki
|
|
A harcmezőn egyem utolsó kenyerem… de hazám ne legyen akkora, mint tenyerem!
Ha elbukok, volt értelme, védtem kócos szeretőt, fegyverrel állok majd Isten előtt…
|
|
Hazám, te áldott, drága föld,
létemnek gazdag otthona,
ahol a szépség testet ölt,
s ahol a költő sírva költ, |
|
Öregnek, mi az élet? Inalnak, az évek, szinte nyomukba sem érek.
Hol koszos hólében élnek életek, hol realitásban kényszerűen élek. |
|
Az arcod nézném… ez csak álmom!
Hogy ilyen lett sorsunk ezt fájóm!
Leld meg a békédet,
Leld meg jó éltedet. |
|
Nyári melegben találtam rája
nap leszállt már unalmában,
narancsszinű lett az égbolt,
felnézve az égre csdaszép volt |
|
Amikor erőltetve leszel, hogy engem elhagyj,
Még ha lelkedben szüntelenül érzed is a szeretetet,
Akkor sem, amikor elhagysz, ne szomoríts el,
És ne beszélj a szakításunkról nekem! |
|
Erőtlen és görcstől remeg,
Pofája mintha búcsút venne,
Kutyánk azt várta, öljük meg,
S szemét reánk kérőn szegezte.
|
|
Ha érted a bolygók, csillagok jelét,
tudnod kell, az élet itt nem öröklét.
Hajszoltad magadat egy életen át,
más élvezze gyümölcsöd aromáját
|
|
Ifjúság… Öregség… Szokott, ismert tétel…
Életemet mégis másképp osztom én fel:
Két részből áll nálam ez a fontos naptár,
Abból, ami lesz majd, s abból, ami volt már. |
|
A nő csodálatos mennyei tünemény,
Legszebb isteni teremtmény!
Körül vagyunk véve angyalokkal,
Szebbnél szebb csodálatos illatokkal.
|
|
Sötétlő vízmosás fölött
Két csillag hirtelen
A csendben összeütközött,
Ez tűnt fel úgy nekem. |
|
Kend! Szólt a Jézus;
Fontos a lélekbéke!
Nekem oly’ nincsen… |
|
Erdőbe jöjj, ahonnan a patak ered,
Amely a homokon folyva remeg,
Ahol küszöböt alkot, barázdát,
Meghajolt ágak alatt szaladva, altatja e tájt.
|
|
Ilyen csodákat tanultam véletlen nem is oly régen…
Szinte szégyellem mesélni egykorú társam előtt.
És még azt se tudom, hogy ez miképpen esett meg vélem:
|
|
Ott állt a hófedte réten, megigézett lénye,
sudár alakja ott tündökölt árnyban és fényben.
Ott állt csendben, talán álmait szőtte igazzá,
nappal újrakezdte, amit tegnap elszalasztá...
|
|
Hajamba túr a nyári szél,
bizsergő érzés simogat,
óarany dongó döngicsél,
boldogabb vagyok bárkinél,
mosoly színezi arcomat.
|
|
A nőszemély, ki egyszer távozott,
Hívással nem fog titeket zavarni,
És szombatonként krémessel lakatni,
Mesélve, éjjel mért nem alhatott… |
|
Néha, csillaghullásos éjszakán
Még álmodok kicsit rólad Apám!
Végül nem voltunk jóba, de azt köszönöm, hogy voltál
|
|
De mindig csengett valami...valami csengett,
Egy kaszált fű, néma tenger dala,
Amelyben az akkori szív, attól kezdve, kedve szerint cselekedett |
|
Ragyog a Hold, s egy csillagot
könnyező szemmel kémlelek,
te vagy az, érzem, jó anyám,
s fényedben csendben elveszek. |
|
Vénülni?... Neeem!... Nem óhajtok!
És orvoshoz sem akarok!
Még hogy tükörben ráncom látni,
S ősz hajam naponta számlálni…
|
|
|
|
Ma 2024. július 27. szombat,
Olga napja van.
Holnap Szabolcs napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
