|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
Őszi szél illata volt,
amikor a Hold dombjára felmentem,
hogy megsimogassam a fekete felhőket,
hol a vihar csúnyán tombolt, erősen!
|
|
Számomra az éjszakát, felváltotta a fény, mikor megtudtam, hogy jön egy kis tünemény!
Nem volt nálam a földön boldogabb ember már,
így alig vártam azt, hogy jöjjön a február.
|
|
Veled akarok egy darabig a csempekályha mellett...
és olvass nekem Andersen meséket,
szeretném, hogy a közelgő hóvihar itt tartson tégedet
és a hótorlaszok miatt elmenni ne siess.
|
|
Írok én
Nektek! Várjátok?
Úgy írok…
|
|
Te voltál énnekem, ki megcsókolt egy éjszakán,
a csókodnak ízét érzemtem, szívem ablakán.
Te nyitottad ki nekem a szívemnek ablakát,
akkor tudtam meg, hogy van élet odaát,
|
|
Ahogyan
feküdtünk egymás mellett,
kis melleim, két kis finom tornyot alkottak.
|
|
Nyugodt órák naplementekor,
amikor a tenger az eget karjaiban befogadja
és újra felébred az örök vágy...
inni az égő olvadékból, e szépséget látva. |
|
Drága gyermekeim, Cintia és Ádám, arra kérlek titeket, ne nézzétek ilyen árván. Erős az apátok, csak a lelkem nagyon beteg, de rémélem, hogy egyszer, újra kint lehetek!
|
|
Korán letört lombok,
jajt susognak.
Gyenge hajtásuk
fiatal kornak.
|
|
És eljön egy idő, amikor az árnyak lépkednek
A fák között, mint a vörös rókák,
Amikor az ágakra esik az alkonyat
És minden a magányból kiszökik...azok az órák.
|
|
Lehetnék zápor áztatta illatos fű a mezei lépteid alatt…
Lehetnék heveskedő langy szellő, mi hátulról kócolja a hajadat…
|
|
Felemeltem a lábam
annak a hegynek a sziklájáig,
ahol te kettéhasítottad
a másodperceket.
|
|
Tüzet szítottál bennem Anna,
Lélekegyesítő csókokba.
Sokszor… virradatig.
Volt, hogy pirkadatig.
|
|
Drága nővérkéink búcsúzok most önöktől,
de nem úgy megyek el, mint egy börtönből.
Nem gondoltam soha, hogy ez börtön lenne,
hisz szeretetet kaptam az első perctől kezdve.
|
|
A legszebb hold a tóban van,
a legszebb esthajnalcsillag a tengeren van,
és legőszintébben a pacsirta énekel
nem a fákon, hanem az emlékekben és a feledésben.
|
|
Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… mit kilősz az bizony ágyúgolyó,
Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… bizony, véres lesz az ágyúgolyó. |
|
Tárd ki a szíved, engedd be a fényt,
ne zárd ki szívedből, az örök reményt.
Soha ne nézz hátra, mindíg csak előre,
gondoljál inkább, egy szebb jövőre.
|
|
A csendes, szófogadó szőke hajú nőre,
Napnak sugara forrón esett
Egyenesen, az almára hasonló mellére,
Ami bennem egy vágyat keltett.
|
|
Szerelemmel…rettenetesen szeretlek!
Le ne lépjél…én élek, veled élhetek…
Ellehetnék… de kell ez, veled még legyek.
|
|
A villamoson,
Ami a Köztársaság utcán haladt,
Tele névtelen világgal,
Egy szép hölgy a második megállónál
Felszállt, gyönyörű íveivel és kerekségével,
|
|
Nem velem történik…, felhőkön lépkedek…,
de mindjárt reggel lesz és én felébredek.
De mégis valóság levelek hullnak,
temetőbe hallik susogása lombnak.
|
|
Amikor a szél megmozgatta a leveleket az ágon
És apródként ezüstös port a rétekre szétszórt,
|
|
Jó, ha valaki figyeli a múltját,
s még magának elemzi is!
Ablakon kifelé már más vágyaink vannak,
de tán' újak minek?
|
|
A raboskodó kéz,
búvóhelyen fúr,
meredek melleden és
ellipszisen feltornyosul,
|
|
Koldusoknak koldusa!
Mind jössz kéregetve és felkavarsz.
Még egy csókot adjak, hogy
A kútnak nincsen vize, mert
|
|
|
|
Ma 2025. február 21. péntek,
Eleonóra napja van.
Holnap Gerzson napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
