|
Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
Drága nővérkéink búcsúzok most önöktől,
de nem úgy megyek el, mint egy börtönből.
Nem gondoltam soha, hogy ez börtön lenne,
hisz szeretetet kaptam az első perctől kezdve.
|
|
A legszebb hold a tóban van,
a legszebb esthajnalcsillag a tengeren van,
és legőszintébben a pacsirta énekel
nem a fákon, hanem az emlékekben és a feledésben.
|
|
Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… mit kilősz az bizony ágyúgolyó,
Te ágyú… Te, nagyot lövő ágyú… bizony, véres lesz az ágyúgolyó. |
|
Tárd ki a szíved, engedd be a fényt,
ne zárd ki szívedből, az örök reményt.
Soha ne nézz hátra, mindíg csak előre,
gondoljál inkább, egy szebb jövőre.
|
|
A csendes, szófogadó szőke hajú nőre,
Napnak sugara forrón esett
Egyenesen, az almára hasonló mellére,
Ami bennem egy vágyat keltett.
|
|
Szerelemmel…rettenetesen szeretlek!
Le ne lépjél…én élek, veled élhetek…
Ellehetnék… de kell ez, veled még legyek.
|
|
A villamoson,
Ami a Köztársaság utcán haladt,
Tele névtelen világgal,
Egy szép hölgy a második megállónál
Felszállt, gyönyörű íveivel és kerekségével,
|
|
Nem velem történik…, felhőkön lépkedek…,
de mindjárt reggel lesz és én felébredek.
De mégis valóság levelek hullnak,
temetőbe hallik susogása lombnak.
|
|
Amikor a szél megmozgatta a leveleket az ágon
És apródként ezüstös port a rétekre szétszórt,
|
|
Jó, ha valaki figyeli a múltját,
s még magának elemzi is!
Ablakon kifelé már más vágyaink vannak,
de tán' újak minek?
|
|
A raboskodó kéz,
búvóhelyen fúr,
meredek melleden és
ellipszisen feltornyosul,
|
|
Koldusoknak koldusa!
Mind jössz kéregetve és felkavarsz.
Még egy csókot adjak, hogy
A kútnak nincsen vize, mert
|
|
Szerelemmel…rettenetesen szeretlek!
Le ne lépjél…én élek, veled élhetek…
Ellehetnék… de kell ez, veled még legyek.
|
|
Közeledett lassan, a hófehér-nagy tél,
zimankóba bújva, senkitől sem fél.
Átfázva lomboknak, sűrű sötétjében,
ragyog egy gyertyaláng, az én igaz hitem. |
|
A hajnali harmatokból születnek
Annyi megélendő pillanatok,
Sürgetnek, siettetnek a naptárlapok
És az években megérnek ezek a momentumok. |
|
A szél átszelte a csupasz fákat,
és gesztenyéket dobált felénk,
de árnyékának csendjében,
senki nem válaszolt...
|
|
Tegnap virágokat láttam a réten,
Büszke lepkék repültek az égen,
És méheket is láttam repülni...
Tegnap még meleg volt és oly jó volt élni.
|
|
Mindig jelen vagy,
Életemben árnyék vagy.
Igy mindig is velem vagy!
|
|
Egyikünk sem tudta, hogyan kezdődött az egész,
A végét nem kerestük.
Minden pillantásunkból kicsorogtak
Feldúltan, egyéb és egyéb kívánságok...
|
|
Ha jön a tavasz, mindenki elkezd énekelni
A harmatról és a szél leheletéről,
Vagy elhelyezel egy csalogányt, hogy a babérfán énekeljen |
|
Hallgassa, hölgyem!
Hallgassa, az őszi napéjegyenlőség hangját,
Mi félrebeszél egy nyírfának csúcsán,
Élesen,
|
|
Mindig jelen vagy,
Életemben árnyék vagy.
Igy mindig is velem vagy!
|
|
Figyelése jámbor, enyhe,
Azzal a mosollyal, elkényeztet.
Szorított fogak között, egy ígéretet súgott,
Ami elbűvölt és csillapított. |
|
Odakint ősz van, a levelek szétszóródtak,
S a szél nehéz cseppeket dob ablakomra,
Szobámban leveleket olvasok régi borítékokból,
|
|
…még véget nem ér az éjszaka
Hajnalhasadáskor felébredsz,
Valamiket előkészíteni
És fiaidat a mezőre küldeni. |
|
|
|
Ma 2025. február 12. szerda, Lívia, Lídia napja van. Holnap Ella, Linda napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|