|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
|
Üdvözöllek oldalunkon!
Ez a portál egyaránt összefogja a kezdõ és már érett alkotók közösségét és bátorító, szeretettel kritizáló magatartásával segíti minden alkotó mûvészi kibontakozását.
A beküldött versek és prózák szerkesztése általában reggel öt és este hét között történik. Ha valaki este küldi be az alkotását, elõfordulhat, hogy csak másnap kerül kiszerkesztésre. Ebben az esetben vagy ismét csak este, vagy másnap küldjetek be új mûveket. Megértéseteket köszönjük.
Politikai tartalmú írásokat nem fogadunk és nem közlünk!
Minden látogatót szeretettel várunk! Szerkesztõség
|
|
KEDVES ALKOTÓTÁRSAINK ÉS OLVASÓINK!
Ezek az alkotói oldalak egy csoportba tartoznak (Poema.hu, Versek.eu és a Szerelmesversek.hu + a Napkorong.hu) és mind a négy rendben működik, így várják az író társainkat és az olvasóinkat!
Naponta egy verses művet és egy prózai művet lehet föltenni én személy szerin igyekszem, hogy a beküldött művek még aznap az oldalon közzétételre kerüljenek.
Kedves Szerzőtársak!
Súlyos problémák voltak előzőleg a rendszerrel, viszont sikerült megoldást találni.
Kérem a régebben a Napkorong. hu oldalon publikált poéta társakat, hogy jöjjenek vissza, publikálás folytatása okán. Hová lettetek poéta társak?
Most még csak cca. 2200 írótárs van a taglistán és ez elég kevés. Én pedig már 10 éve itt publikálok, így a statisztika szerint több mint 2700 versem lett már itt a NAPKORONG.hu oldalon közzétéve!
Kedves Írótársak! Kérem még, hogy a csoportunk másik három versoldalára is regisztráljatok. Ha ott is publikáltok, akkor egy löketre 4 helyen jelenik meg a versetek. Ott is én vagyok az admin.
1. Poema.hu. – 2. Versek.eu. – Szerelmesversek.hu. - meg még ugye itt a NAPKORONG.hu. Jelentem, hogy a szerelmesversek. hu oldalon én küldök be verset egyedül.
2. És tudjátok, ha mind a 4 oldalon publikáltok, akkor, mennyivel nagyon lesz az ismertségetek?
És az is szempont, hogy sok más oldalakon nem lehet 5 beküldött műnél több, mert törlik. Viszont hetente kétszer foglalkoznak csak az oldalra kitevéssel.
Már csak egyet említek föl. Tapasztalatom szerint, többen írnak prózát is, mint amennyit beküldenek… Ezt aztán vajon miért nem?
Egy szó, mint száz = várom, hogy legyünk többen és legyen mindenkinek egy verse és egy prózája beküldve!
Kedves Olvasók!
Mikor felmegyek az oldalra, baloldalon látom, hogy éppen mennyi olvasó van az oldalon. Hetente 2-3 napon még a harminc olvasót (Sőt többet…) is felfedezek, akik abban a pillanatban olvasgatnak minket.
Önöktől mély tisztelettel, de kérem, hogy ne csak olvassanak, mert az íróknak ez nem add erőt, ha a sok olvasó, olvas valamit aztán visszasüllyed a távolba…
Át van alakítva az olvasások + a hozzászólások lehetősége = leírom még ezt is!
1. Jobb alulra ki van írva, hogy „hozzászólás”. Arra kell kattintani.
2. Alul „Hozzászólás küldése” ahol ez már akkor kint van. De ha a második vagyok akkor az üres kisablakba kell beleír. És most jön a csattanó =
3. Alatta ott van bal oldalon írva, hogy „Értékelés”! Osztályzat „és külön írva” a kisablakba, hogy „válassz”.
a. Felülmúlhatatlan – b. Nagyon jó – c. Jó. – d. átlagos – e. gyenge.
b. Iskolai értékek = 5* -- 5 – 4 – 3 – 2 -s értékeket jelölnek.
Szóval,
Egy szó, mint száz = mi írók, poéták várjuk a kedves olvasókat, hogy a közös együttműködés jegyében, ha már olvastak egy művet, írjanak valami felemelőt és adjanak az írónak osztályzatot. Az író, nem magának ír, hanem Önöknek az olvasóknak. Cserében csak hozzászólást és értékelést kérünk!
Mindenkit üdvözlök: Főszerkesztő
|
| Bakker ,,,,,,,,,,,,,,,Mire képes a szerelem.
A gyomrom most is görcsbe rándult, bizsereg minden tagom, a tenyeremen megjelentek parányi cseppek olyanok mint mikor vallatják az embert. Ugye.
Kegyetlen ötödikes kis fickó voltam mikor oda került, és Ő lett a történelem tanárnőm...
Emlékszem határozottan, illedelmesen bemutatkozott, farmer és valamilyen nagyon bolyhos, kék vízszintes csíkozású pulcsi volt rajta.. Akkor még engem nem nagyon érdekelt, de helyén volt minden, forogtak a férfi fejek ha megjelent.
Mint említettem kegyetlen rossz gyerek voltam, ki tudtam akasztani rendesen a férfi tanáraimat és ezt értékelték is, volt sok színes zsebkendőm..
De ugye ez nem vetett vissza fejlődésemben, teltek múltak a napok, évek, egyre keményebben voltam kezelve (edződtem) de tényleg gyorsan látványosan, közben megtanultam megvédeni magam.....
Na és itt kezdődik mikor nagyobbacska lettem, ugye jól fociztam, jól futottam, elég ügyes és hajlékony, kézenállás, szaltó előre hátra mindegy, vakmerő és bátor, tehát nem volt akadály, kaszkadőrnek készültem. Évek során sem változtam, csak egy valamiben kamaszodtam. Igen a biológia utolért, fejlet nyolcadikos lettem.
Iskolánk rendezett olyan akadály versenyszerűséget meghívták a szomszéd települések iskoláit is, csak annyiban érdekes nagyon szép helyen volt a cél, (dimbes-dombos )környék, tényleg ámulatba ejtő a táj (kis erdők, mezők)..
A lényeg, a célnál tábor helyek pontosan megtervezve sátrak felállítva igényesen, nem tudtam milyen célt szolgálnak ha nem mehetünk be és nem játszhatunk benne,…………………………….. délután elkezdődött nagy reményekkel teli számháború, és játék közben hallottam lesznek akik kint alszanak az éjjel beszélték a tanárok. Ez engem nagyon kíváncsivá tett, ahogy kihallgattam beszélgetésüket. A háború már nem érdekelt, láttam ahogy számukat a föld fele kezükkel letakarva tartották, hogy ne lehessen leolvasni, engem nem vettek észre így tudtam gyorsan vissza rohanni a táborba, már nem nagyon emlékszem, de valami ilyesmi lehetett számom,1721vagy 2117 nem is érdekes....
Sürgés forgás a tanárok közelében, fülelés információ gyűjtés mi várható éjjel....
Vége a napnak, eredmény hirdetéshez készültünk, mindenki izgatott vajon milyen eredménnyel zárták a csapatok a napot..
Engem már ez nem nagyon érdekelt terveztem az estét, gondolatban szedtem össze az esti kiruccanáshoz a felszerelést ( zseblámpa, kés, szigetelő szalag, fogkrém, stb.)
Vége az eredmény hirdetésnek (na végre) indulhatunk haza, egyébként sem szerepeltünk valami fényesen..
Na tekerés haza, gyorsan otthon voltam, kalapált a szívem mintha kiakarna ugrani helyéről, főleg mert hallottam, hogy az utca béliek is kint alszanak,
hogy megnyugodjak gyors vacsora igaz még nem volt ott az ideje ,felszerelés megkeresve bepakolva a hátizsákba, útra kész minden...
Kiálltam az utcára hogy lássam Édesanyám haza jöttét, és már szaladtam is mint a veszett mikor láttam befordulni a sarkon anya-anya ugye elengedsz dadogtam levegő után kapkodva,,
Nyugi mondta azon a selymes hangján , mi a baj kérdezte, semmi-semmi csak szeretnék kint aludni a srácokkal az erdőben, kis csend, Apád elengedett?? Nem, még nem ért haza mondtam elcsukló hangon, fogva a szatyor fülét, hagy vigyem, néztem rá szótlanul, tudtam teli van finomságokkal mindég hozott valamit nekünk...Láttam a szemében az igenlő választ, hurrá hurrá, szerettem volna belekiabálni a világba.... Engedélyek beszerezve, hátizsák háton,(meleg ruha estére, víz, szendvics ha megéhezem, stb.)”
Durván két óra gyaloglás várt ránk. Még nem sötétedett, mire a utca végén találkoztam a már ott várakozó barátaimmal, akikhez csatlakoztam a kb. 10 km-es túrához. Az út gyorsan telt a jó társaságnak köszönhetően; nagyokat nevetgéltünk, és hangos zsivajunkkal akaratlanul is megzavartuk sok vadon élő állat nyugalmát. Megérkeztünk, nagy ujjongás szia szia üdvözöltük egymást (utcabéliek, haverok, barátok). Ez egy másik csapat, utca béli időseb srácok, lányok, halál rendes banda, szeretnek engem is, lányok még becézgetnek is.....Tábor tűz környékén berendezkedünk az éjszakázáshoz, nincs még alvás..
Aztán eljött az este, még a hold sem világít, legközelebbi lámpa 4km-re, a madarak csicseregnek megtöltik az erdőt élettel, hunyót játszunk, itt az idő meglépni innen, (csak pár perc és ott a táboruk), kattog az agyam, de a lábam már indul is, nem kell sietnem harapni lehet a sötétbe, senki nem veszi észre, hogy eltűntem.
Bekapcsolva minden érzékszervem, irány a táboruk, hangosan hallottam kalapálni a szívem, mint mikor a dobos üti az ütemet, a többi csak az erdő zaja, és a madarak, némelyik madár olyan hangot tud kiadni, hogy félelmetes.........
Időt nem érzékelve róttam a métereket, egyszer csak valami fény láttam, ott a tábortűz majdnem felkiáltottam, mondom magamnak halk üzemmódba kapcsolni, szemem addigra már teljesen hozzászokott a sötétséghez, még száz méter és ott vagyok.
Csak halkan mondogatom magamba, settenkedek a fák és bokrok közt, megpillantom, hú a szívem majd kiugrott a helyéről, a pólóján a feliratot is eltudtam olvasni olyan közel voltam...
Jól érezhették magukat mert nevetgéltek, kortyolgatások között, néha olyan hangosan hogy még az erdő is bele remegett.
Ahogy ott lapultam ábrándoztam, nem észlelve az idő múlását, egyszer csak felállt- felállt és elindult felém a szívem azt hittem megáll, úgy lapultam a lapulevelek alatt, hogy csak ...
Cipzárhang, bemászott a sátorba, megkönnyebbülés, és láttam körvonalait, ahogyan magára veszi szerintem pulóverét, kis kabátját (biztos fázott). Egy árnyék szakította meg bambulásom, az igazgató úr, mit akar?? Nyilallt belém a gondolat, nem értettem, ő is bemászik a sátorba, egyre erősödő neszek aztán alig halhatóan megszólalt tanárnőm ,(ne igazgató úr ne) egyre hangosabbak a zajok, ismét hallom hangját és ugyanazokat a szavakat csak hangosabban,(ne-ne igazgató úr ne csinálja), mit csináljak ?? járt az agyam, keresgéltem a földön nem tudom mit de valamit, kezembe akadt egy letört gally darab, lélegzet vissza fojtva helyzetbe hoztam magam dobáshoz, célzás nélkül eldobtam a gallyat a sátor irányába és ismét lapultam mint a fácán, célt tévesztve de eltörve hangosan reccsenve ahogy leeset a sátor elé, csend, a másik pillanatban kiborult a sátorból igazgató közvetlen utána a tanárnőm sietve..
Húú ez sikerült gondoltam, de most a következő eltűnni hangtalanul, másztam ahogy tudtam és láttam ahogy az igazgató is oda ért a tűzhöz, és a másik tanár fülébe súg valamit.
Na gondoltam végem, következő gondolat ideje lesz biztonságos fedezékbe húzódni.
Pár méterrel odébb már nem kellet tartanom attól, hogy meghallják a kisebb csörtetésem, alig látom a tüzet, de a sátrat azt igen, ott matatnak a sátor körül, pár perc elteltével leülnek a tűz mellé ők is, hevesen mutogatva beszélgetnek. Na kifújhatom magam.
Szám kiszáradva, lihegve, szomjam oltottam mikor valaki eltolta az üveget és befogta a szám, halkan azt súgta a fülembe (csitttttttttttttttt ne szólj semmit), azt hittem meghalok úgy megijedtem mert annyira elfoglaltam magam látottakkal, az egyik idősebbik barátom volt. Csitt nyugtatott ismét, megfogta a vállam gyere mondta halkan, mentem mint a kutya a gazdája után, egész úton csendben...
Vissza értünk táborunkba megvártuk még mindenki vissza ér, de közben lányoktól kaptam a fejmosás, hogy milyen hülye vagyok bármi történhetett volna velem, meg egyébként is rá vagyok bízva , (ami igaz szó szerint), lehetett már vagy éjfél mikor mindenki megérkezett keresésből.
Akkor azt mondta az egyik utca béli lány, na mesélj minek voltál ott, és mért leskelődtél, lehajtott fejjel szégyenkezve kezdtem a mondókámat , hogy is történt, de nem mondtam meg a teljesen igazat.. vállaltam azt is hogy haza kell mennem, ez volt a kikötés ( igaz a idősebbik srác a barátom kísért volna haza), de mert késő volt így megúsztam, azt mondta menj feküdj le....
Rendes gyerek lévén szót fogadtam, de sokáig nem jött álom a szememre pedig nagyon fáradt voltam, csak forgolódtam a vackomban, egyszer csak arra ébredtem, hogy jön a barátom is aludni vagyis azt hittem, de nem mert meg kérdezte tőlem ,hogy a barátja vagyok-e, mert ha igen akkor mondjam el az igazat, érezte a füllentés a mondókámba. Mondtam rendbe van de nem itt, távolabb mentünk, hogy ne hallja senki és ne zavarjuk az alvókat, szégyellve, elmondtam az igazat, bíztam benne vakon,(ismertem, igaz rosszaságért neki se kellet a szomszédba menni, de mindég tartotta a szavát).
Visszaértünk, szép halkan felébresztette a barátját, és félre hívta, beszélgettek, mutogattak kezükkel a tábor felé, és mikor vissza jöttek valamit megpillantottam a szemében ahogy a tűz felvillant....Mindenkit felébresztettek megbeszéltük mit fognak csinálni.
Már nem volt sok időnk ,gyorsan kellet cselekedni , közeleg a hajnal, meg beszéltük ki marad és kik mennek, indultak, lehettek olyan 20 m-re mikor vissza fordult és nem kiabálva kérdezte mennék -e velük, hogyne és szaladtam mint az örült, nyugi mondta mert lehet szükségünk lesz minden erőnkre ha futnunk kell.
Húúúúúúúúú csak úgy dagadt a mellem a büszkeségtől, hogy én is mehetek velük .
Kiszáradt szájjal hevesen dobogó szívvel a sötétben, a tábortűz fénye már csak pislogott, igazi kommandós akciót hajtottunk végre. Lábujjhegyen osonva közelítettük meg a tanári sátrakat. Az igazgató úr horkolt, mint egy medve, ami megkönnyítette a dolgunkat, mert elnyomta a kisebb neszeket. A barátom finoman, lassan felhúzta a sátor cipzárját – a hangja élesebb volt, mint egy kés a csendben, de a horkolás mindent vitt.
Bemásztunk a szűk helyre. A zseblámpát csak minimálisan használtuk, egy pulóveren keresztül szűrve a fényt, nehogy felébredjen. A diri arca a halvány fényben egy üres vászon volt. A kezem remegett az izgalomtól, de a barátom stabil volt.
Kezdődött a "művészet". Én a piros filccel egy bajuszt és egy monoklit rajzoltam neki, a haverom meg a kékkel elkezdte a pofiját spirálokkal és csillagokkal díszíteni. Minden vonásnál visszafojtottuk a nevetést, a hasunk görcsbe állt a röhögéstől. Olyan csendben, mint a némák, dolgoztunk, ügyelve, hogy a tinta ne kenődjön el. Pár perc múlva készen voltunk a remekművel, és gyorsan, halkan visszazártuk a sátrat, nyom nélkül eltűnve a saját vackunk felé.
Jót röhögtek a dirin reggel mikor kijött a sátrából, mit érezhetett mikor meglátta magát a forrás vizében....
"Ennek az esetnek idestova több mint 45 éve. Azóta sok víz lefolyt a Dunán, a történet szereplői felnőttek, páran sajnos már eltávoztak, de a tábori legenda él tovább. Kevesen tudják, ki rajzolta azokat a "kraxokat" – ahogy mi hívtuk – a Diri arcára azon a bizonyos éjszakán. A titkot a barátaimmal azóta is szigorúan őrizzük, a néma cinkosság köteléke fűz össze minket.
Akkori nyolcadikos gyereknek ez maga volt a csúcspont, egy óriási élmény, egy igazi, vakmerő kaland, amire még évtizedekkel később is mosolyogva emlékszik az ember.
És persze ott volt a másik oldala a dolognak: a kamaszkori rajongás. Ő volt számomra az etalon, a megtestesült tökéletesség, akinek a közelsége és a közös kaland még izgalmasabbá tett mindent. Ez a kettősség – a csínytevés izgalma és a kamaszkori érzések hevessége – tette ezt az éjszakát felejthetetlenné."
|
|
| Egy huncut cicáról szól az írás, aki egy szép napon hozzánk költözött. |
|
| Egy sport versenyen történt vicces párbeszéd. Igaz történet. |
|
Elkóborolt János lova.
- Nekem aztán te ne akarj okos lenni!
- Mér akarnék?
- Hát jössz itt, hogy még nem juthatott messzire. |
|
Megcsókolni a békát
Békamese
Egyszer volt, hol nem volt, de lehet, hogy többször is...nos, legalább egyszer volt egy nagyon szép lány, Juliska, aki szeretett volna egy igazán jó életet élni. Hiába próbálkozott, a közepesnél többre nem jutott. |
|
| Emlékeim között találtam. Tíz éve írt gondolataim. Úgy gondolom aktuális ma is. Sőt!!! |
|
Ibsen halhatatlan mesterműve ( Pergynt )
Fenn a Norvég hegyekben fábol faragot kis ház ami ott lehetett már időtlen idők óta.
Lakói : Idős néni neve : Aase és fiatal fia neve : Peer közel húsz éves. |
|
Bölcs Kínai közmondások
A Kínai civilizázió az egyik legrégibb a földön. A Kínai írások több mint ötezer évesek,
ezért kölömböznek annyira más országok közmondásaitol,amelyek jobban hasonlítanak
egymásra. |
|
| Mikor a szem lecsukódik és egy új világ kezd ébredezni... |
|
| A másodikról a hegyekre látok, a konyhaablakból a város esti fényeire és egy parkra |
|
| A másodikról a hegyekre látok, a konyhaablakból a város esti fényeire és egy parkra |
|
 H
Sanfrancisco-tól 50 kilométerre a tenger csodálatos félkör formát alakított Kalifornia dombos
lankás vidékéből a hely neve Bodega-Bay kis halász falu talán ötszáz lakóssal,eredetük
visszavezethető többszáz évekre. Életfentartásuk a halászatbol van ami apáról fiúra száll s az a tradició még soha nem változott. fantázia szüleménye |
|
 Gy.
Kora délután volt,novemberi szél fújt keresztül a városon úgy nézett ki,hogy rövidesen esni fog.
Rákóczi úti könyv üzletben, Felicia Hamons antik könyvét kerestem.Üzlet telve vevőkkel csak két eladó nő
próbálta kielégíteni a sok kérdéseket. Már majdnem feladtam,gondoltam majd visszajövök egy más alkalommal. Fikció |
|
 H
Fiatal,jó megjelenésú nő volt, nem a világ szépe de saját egyénisége túlszárnyalt minden mást
amiért sokan irigyelték érte. Közeledett a harmincadik évéhez,még mindíg a szülői háznál lakott.Jó volt szüleihez. sokat segített nekik mindenben. Eljött az idő, Krisztina változtatni akart az élete helyzetén,megunta a szülői házat,szeretett volna saját lakást magának. Fikció |
|
 Gy.
Mi lenne, ha sikerülne mesterségesen előállítani a gravitációt? |
|
 Gy.
ilány ruházat a kislányon,kötött kesztyű a kezén,remeg a hidegtöl,mikor valaki jön,mondja :
- Ibolyát tessék - Nézem a tálcát amin hat kis csokor ibolya várakozik eladásra.
Emlék |
|
 Gy.
Fikció
A hölgy : - Megengedi,hogy leüljek,elfáradtam,ez az élet nem más mint rohanás és mégsem megyünk semmire -
|
|
 Gy.
Fikció
Már éppen készülődtem valahová,mikor az ajtón lévő csengő jelezte,hogy valaki áll az ajtó
előtt.Mentem meglepett,Gabi barátnőm állt előttem letörten. |
|
 H
Glória magas elegáns jókinézésü úri nő vólt,kit a férje elhagyott egy fiatal csitri lányért. Ötvevenöt év körüli lehetett haja kicsit kezdett őszűlni ami jól állt a korához, elegáns viseletéhez. Fiatalabb korában mint sikeres énekes kezdte a karierjét amit házassága megszakított. Fikció |
|
 H
Tanár voltam egykor régen. A múlt század második felében kezdtem a pályát egykori iskolmbán, ahol kitűnőre érettségiztem a neves lánygimnáziumban. A munkabér akkor is kevés volt, de ez nem szegte kedvemet. apám - meghalt születésem előtt - tehetséges, művelt tanár volt. Tőle örököltem oktatási vágyamat, hivatásomat. Engem is "kirúgtak". |
|
 H
Valaki nem rég kérdezte tőlem, mennyi hontalan van Amerikába? Nem sokat gondolkodtam
rávágtam, hogy kb. egy millió. később furdalt a lelkiismeretem gondolván talán ez nem fedi a
valóságot nem létezhet,hogy ebben a gazdag országban egyi hontalan lenne.
Beméztem a Googol-ba, ahol mindég jó információkat kaptam és jó hogy ültem ... Szemlélet |
|
 H
Londonbol Párizsba vezető első osztályú vonat kabinjábe egy jólöltözött fétfi lépet be meglepetten. How do you do mondja a férfi az egymagában ülő hölgynek. Aki felnézett könyvéböl ami érdeklődéssel olvasott. A hölgy viszonozta a köszönést, meglepetés és ilyedség lárszott az arcán, amit férfi észrevett, ... Fantázia |
|
 Gy.
Gáthy Miklós laptopján bement a Napkorongra és beküldte legutóbbi versét, majd egy rövid novellát is, amelyet már napok óta javítgatott. Nagyon szeretett írni. Verseket, rövidebb-hosszabb novellákat. Akarta, hogy minél többen olvassák műveit.
|
|
 H
Ez a esszé szerű visszaemlékezés eredetileg egy nem irodalmár, de komoly irodalmi érdeklődésű, művelt ismerősöm számára készült, aki egy pályázathoz szerette volna felhasználni, de végülis nem lett belőle semmi. Mivel azonban ‒ Arany Jánost idézve ‒ számomra 80 évesen már (jóval) „több van hátra, mint előre” úgy érzem, nem szabad magammal vinnem odaátra. Az eredeti szövegen csupán annyit módosítottam, hogy mások számára is érthető legyen. |
|
|
|
Ma 2025. december 14. vasárnap,
Szilárda napja van.
Holnap Valér napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdvözöllek oldalunkon! 
