|
 Vendég: 37
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
'As Time Goes Bye'
Maróti László
Kiáltásokat hallott. Nem látott egy lelket sem, amíg óvatosan ki nem nézett a beton mell?l. A szél azonnal a szemébe csapott. Mögötte harmincméternyire két részeg férfi üveggel a kezében viaskodott.
1.
A jeges, süvít? szél egyenesen arcába csapta a havat amikor Mohi Stockholmba érkezve leszállt a vonatról. A már hatvanéves férfi el?ször a kis-gurulóst a rákötözött nagy b?rönddel két kézzel ügyetlenkedte le, majd a lépcs?höz visszafordulva már csak tapintással találta meg a másik, kisebb b?röndjét. Nem látott. A hó és a por a szél er?ssége miatt folyvást száguldott a peronon és teljesen elvakította. Mire a keszty?t felhúzta, már érezte, hogyan fázik át egyre jobban a keze. Távolabb látott egy liftet, amelybe három-négy perc múltán sikerült befurakodnia. A szél minden ajtónyitáskor fújt be ide havat. Lejutott a vágányok alatti folyosók egyikébe, amelyen percek alatt elérkezett a földalatti CENTRALSTATION megállójához. Itt is liftbe szállt, mert a mozgólépcs?n a vállán is táskával életveszély lett volna ennyi csomaggal leegyensúlyozni oda a mélybe. A Slussen megállónál szállt ki. Átverg?dött az utasok között, s amikor elérte az enyhe emelked?vel kifelé vezet? latyakos folyosót, már érezte a kívülr?l betolakodó nedves hideget. A válltáska minden harmadik lépésnél le akart csúszni a válláról, amely ilyenkor mérges táncmozdulatokra kényszerítette. Kiérve az utcára sokkal vadabb szelekkel találkozott, mint amikor leszállt a vonatról. Balra lent a Slussen és Gröna Lund közötti tengeröböl környékét akadálytalanul tépázta a szél és apró, kemény hókristályokkal szórta meg. A kiköt? vizén a sok töredezett jégtábla tanácstalanul forgolódott. Innen tovább már semerre nem vezetett út.
Mohi évente többször is járt erre. A földalattitól minden évszakban sok id?pazarló kerül?vel, lépcs?kkel, önz? és könyörtelen autósokkal, buszokkal kellett megküzdenie, amíg eljutott az egyébként nem is olyan messze fekv? kiköt?ig, ahová a Birka Princess-t várta érkezni, hogy azután egy órával kés?bb már induljon is Mariehamn felé. A Slussen kijáratával szemben volt ugyan egy McDonald, ahol melegen tarthatta volna magát, hiszen közel két óra volt a hajó érkezéséig, de megintcsak a csomagok akadályozták. Így nem mehet be oda. Tehát ment a kiköt? felé. A b?röndök nem jöttek maguktól, a válltáska pántját is hiába vetette keresztbe, állandóan ott kötött ki lengve a csíp?je mellett. Keze fázott, de ujjai inkább a súlyos csomagoktól szenvedtek. Jobb kezén a kisujja görcsöt kapott. Rémület fogta el. Mozdulatlanul várta, hogy a görcs kiengedjen. Arcát csípte a szél, szeme könnyezett, s csak állandóan hunyorítva látta, hová lépjen. Az úttest fölött régi, rozsdás felüljárón ment át, amelynek túloldalán a kétfordulós lépcs?n egyenként vitte le csomagjait. Azután a zöld lámpa átengedte, s végre szinte rád?lve a szélre elindulhatott a váróterem épülete felé. A szél minden nyílást megtalált a kabátján. Azt remélte, hogy a hosszú, egyemeletes ház közelebbi végénél ellehet egy ideig, de annak lekerekített sarkai miatt semmiféle védelmre nem lelt.
Átmenetileg még rosszabbra szánta el magát. A váróterem vízfelöli oldala mentén elhaladt az indulási- és érkezési terminálok mellett, magamögött hagyta a hosszú épületet és a még üres taxiállomást, majd szinte mindenre elszánva elverg?dött addig a magas betontömbig, amelyhez a hajóra vezet? rámpát és vaskorlátokat szerelték. Ennek tövénél rakodott le. Legalább megizzadtam volna- mondta magában. Él? ember legföljebb párszáz méterre innen t?nt föl néha. Teljesen egyedül volt, de innen valóban szélcsendb?l nézhette, hogyan száguldanak mellette jobbról és balról a zizeg? hószemcsék. Meleg cip?jében els?ízben fázott a lába, keszty?s kezének dermedtsége zsebredugva sem enyhült. Kabátja elejét combja közé szorította. Kiáltásokat hallott. Nem látott egy lelket sem, amíg óvatosan ki nem nézett a beton mell?l. A szél azonnal a szemébe csapott. Mögötte harmincméternyire két részeg férfi üveggel a kezében viaskodott. Üvegeikre bizonyára vigyáztak, mert azokat messze eltartották maguktól, miközben dühös bikák módjára futottak egymásnak. Többször és nagyon haragosan. Err?l jutott Mohi eszébe, hogy itt akár néhány gyermek is kirabolhatná, ha akarná. A vereked?k mintha a szélnek engedtek volna, egyre közelebb sodródtak hozzá. Ez nem lehet igaz- vicsorított Mohi, mert az egyik részeg a betontömb másik oldalának vetette hátát. Egy id? után a két üveg néha halkan egymáshoz koccant, de hogy pontosan mi folyt ott, azt nem tudhatta. Percek teltek el, amikor Mohi mögött újra hangos szóváltás kezd?dött, de a két részeg veszekedésének hangja távolodni kezdett. Mohi kissé bátrabban kinézett a szélbe, ugyanakkor távolban a kanyarban felt?nt a Birka Princess. Már rá lehetett ismerni.
Amikor a hajó kikökött, leeresztették a gazdasági részleg hatalmas rámpáját. Addigra teherautó tolatott oda farával a hajóba, mellette a távozó és érkez? alkalmazottak oldalogtak el. A szél miatt leszegett fejek most nem biccentettek üdvözl?leg egymás felé. Mindenki sietett. Mohi nehéz b?röndös taligája ugrándozott a rámpára hegesztett vasléceken. Azután a lifthez vezet? ajtó magas küszöbénél az automata ajtó kétszer is rácsukódott. Átvette a kabinja kulcsát és akkor végre hamarosan magára csukhatta a keskeny ajtót. Másodpercekig vacogva állt a kabin közepén, majd langyos vízben sokáig mosta a kezét. Közben-közben az óráját nézte. Ezután gyorsan pakolni kezdett és át is öltözött. Arca még piros volt a kinti hidegt?l. Úgy nézett ki a csokornyakkend? és a fehér ing gallérja fölött, mint egy vértolulásos. Nadrágot, cip?t és szmokingot vett, felkapta szögletes b?rtáskáját és sietett föl, hogy még megihasson egy kávét. Még akkor is fázott. Közben eljött a hajó indulásának ideje. Mire a motorok beindultak, már ? is ott ült a pianobár zongorájánál. Mosolygott, köszöngette a pincéreket, törzsutasokat és a 'Casablanca' híres slágerét zongorázta: 'As Time Goes By'
Stockholm, 2000.
2.
'Az alkohol életet ment!' Ezzel a morbid 'igazsággal' biztatták egymást a svédországi zenészek azután, hogy a média jelentést közölt az éjszaka elsüllyedt 'ESTONIA' komphajó közel kilencszáz áldozatáról. A legels? kimentett a tánczenekar egyik tagja volt, aki a sok italozás miatt még nem került ágyba, ezért azután túlélhette ezt az ezen a környéken szinte páratlan katasztrófát. Mások, tehát a nem-zenészek, szinte már dühöngtek: mondják már meg a hatóságok, hogy tényleg levált a hajó orra, vagy - ahogyan hírlik -, robbanás történt? Közel kilencszáz ember vesztette életét. A hajó nyolcvan méteres mélységben feküdt az iszapban. Az els? hivatalos közlemények arról szóltak, hogy a hajót betonnal akarják befedni, nehogy ügyes búvárok felhozzák azt a mérhetetlen mennyiség? alkoholt, meg a kasszákban összegyült pénzt. Családok, testvérek, barátok várták, mikor kaphatják vissza halottaikat, mígnem halk és reményvesztett kérdéssé silányult, hogy tényleg a tengerfenék lesz-e azok végs? nyugvóhelye...
Magasrangú hivatalnokok versengtek egymással, hogy ki tegyen vagy ki igérjen rendet ebben az egyre szégyenteljesebb ügyben, de ez eddig, még egy évtized után sem sikerült. Igen. Szégyenteljes, mert el?ször a hajó német épít?it próbálták megvádolni, azután a kapitányt, aki a 38 m/sec. szél ellenére is nekivágott az éjszakai utazásnak.
Egyetlen b?nbakot sem sikerült találni.
Nem tudom hány szerz?dés vitt Nyköpingbe, valamivel Stockholm alá, a Városi Szálloda pianobárjába, de mindég szívesen mentem. Sok vendéggel kerültem ott amolyan félbaráti viszonyba. Ezek között volt SAAB-gyári m?vezet?, helyi újságíró, fest?m?vész, na meg a személyzet, akik minden alkalommal öleléssel fogadtak. Ez a város egyike volt azoknak a skandináv munkahelyeimnek, ahol a mindenkori zongoristának inkább lakást béreltek, semmint hogy lemondjanak egy szállodai szoba lakóinak pénzér?l. Lakásom közvetlen a temet? mellett emelked? ház harmadik emeletén volt. A kellemetlen mégsem a temet? közelsége volt, hanem a séta hazafelé éjjel kett? után. Át kellett mennem egy kis folyó fölött egy olyan harmincméteres hídon, amelynek mindkét végén két-két nagy és sötét bokor állt örséget. Soha nem ugrott elém senki, hogy 'pénzt vagy életet!', de a híd közepén ezt el?re soha nem tudhattam.
A lakás tágas egyszobás volt fürd?szobával, konyhával és hallal. Kellemesen széles ágyam mellett asztalka állt lámpával, de ezen tartottam kedvenc mikrokazettás magnómat is, amelyben príma rádió volt. Ébredés után els? dolgom volt ezt bekapcsolni, majd szunkikálva várni a napi hírekre. Egy alkalommal várnom kellett a nagyvilág aznapi eseményeinek megismerésére. Kívánságm?sor volt soron. Ennek m?sorvezet?je havonta más helyszínr?l jelentkezett, ahol a jelenlév?k megrendelhették kedvenc zeneszámukat. Mire válaszoltak a nekik feltett kérdésekre, fel is csendült a kívánt melódia. Az egyik adást hallgatva ugyancsak meglep?dtem, mert az akkoriban indított Stockholm és Tallin között közleked? rESTONIAr1; nevezet? hajó fedélzetér?l közvetítettek, s a zenét kívánók egyike éppen ügynököm, Per Norberg volt, akit?l szerz?déseim többségét kaptam. A m?sorvezet? azért szólaltatta meg Pert, mert ? gondoskodott az utasok szórakoztatásáról. Egy ideig azon duzzogtam, hogy nekem egy szóval sem említette ezt az új munkalehet?séget. Ott is zongorázhatnék. Miért nem szólt? Azután hogy felsorolta, mi mindennel töltheti az utas az idejét, megértettem: nincs pianobár, ahol játszhatnék. Mégis, pár nappal kés?bb felhívtam, s elmeséltem, hogy nemcsak hallottam, de magnóra is vettem a vele készült riportot s még a kedvenc zeneszámát is. Akkor mondta is, hogy az 'ESTONIA' fedélzetén tényleg nincs pianobár.
Nyköpingb?l a következ? hónap els? hajnalán megint végigballagtam kis-gurulósommal a városon, hogy egy korai vonattal másik városba utazzam, azután onnan is másikba, meg megint másikba, mint a vásárosok, csakhát én a zenei portékámat árultam. Ebben a kifejezésben semmi keser?séget nem kell keresni, hiszen szerettem a munkámat, f?leg, amikor körülöttem a vendégek jól szórakoztak. Soha nem felejtem el azt a két fiatal építészt, akik nyitáskor megvették a belép?t, hogy táncoljanak s egy kicsit megölelgessenek pár hölgyet, de egy pillanatra még bejöttek a zajos piano-bárba, hátha el tudom játszani a kedvencüket. Hajnali háromkor így köszöntek el t?lem: -Befizettünk a táncra, de még csak be sem mentünk oda!-
Kellemes!
Skandinávia ötven városában játszottam alkalmanként egy-egy hónapot. Magyar létemre gyakran elmerengtem azon, hogy mit keresek én ott fönt, százkilométerekkel a sarkkör fölött, ahol egyes városokban már szinte otthon érzem magam. Hiszen Kiruna, Lelea, Umea bels? negyedeiben sétálva barátságos arcok köszöntek rám, mert el?z? este, vagy pár évvel korábban ott énekeltek velem a szálloda bárjában. A legészakibb a norvég Tromsö volt, ahonnan a legtöbb sarki expedició elindult. Tromsöben áprilisban egy hét leforgása alatt érkezett a nyár. A hó még hatalmas volt, meg a hideg is, de a rövid nappalok hamar örökös világossággá változtak. A Nap éjszaka is fönt volt az égen, ezért este, az illúzió kedvéért, leengedték a piano-bár összes red?nyét.
Hajókon zongorázva számtalanszor utaztam be, hogy kószálhassak Amszterdamban, az angliai Felixtowban, a finn Helsinkiben és Turku városában; Kielben és Travemündében élvezhettem a nyolcvanas évek csodálatosan alacsony német árait. Hamlet Helsingörje, Frederikshavn és Koppenhága a maga módján éppúgy elkápráztatott, mint Velence és Milánó epületei. Kár, hogy a norvég Trondheim Dómja annyira messze esik Európa legforgalmasabb turistaútvonalaitól...
Már az is valami, hogy eljutottam ezekbe a városokba, nem került pénzembe.
Megszámolni is nehéz lenne, hány hatalmas tengerjáró bárjában zongoráztam és énekeltem. Legtöbbjük magassága megegyezett egy tizenhat - tizennyolc emeletes házéval még akkor is, ha szárazföldi ember ezt talán nem is hiszi el. Ezeknek a hajóknak hosszúsága néha a 200 métert is meghaladta. A tömzsi 'Stena Danica' az utasokon kívül 600 személyautót fogadott a gyomrába. A Hollandiába, Angliába közleked? 'úszó szállodák' csatahajó formájuk miatt jól bírták az orkánokat is, de akik érzékenyek voltak a hullámzó tenger mutatványaira, azoknak gyomrát és idegeit alaposan próbára tették. Én, szerencsére, soha nem voltam tengeribeteg...
Talán legszívesebben a magyaroknak furcsa elnevezés?, kimondottan szórakozásra indított hajón, a 'Birka Princess' piano-bárjában dolgoztam. A kilencvenes esztend?kben, de egészen 2002-ig, rendszeresen játszottam a sok-sok törzsvendégnek, akiknek már jól ismertem a zenei izlését. Egy alkalommal innen tértem haza, amikor jött a hír, hogy éjszaka elsüllyedt a tallini 'ESTONIA', de a halottak száma pillanatnyilag még ismeretlen. Eltelt egy hét. Legkisebb fiammal kettesben ebédeltünk, amikor a rádió megint az elsüllyedés okait feszegette, meg azt, hogy mikor és hogyan hozzák fel a talán még felismerhet? halottakat. Eszembe jutott az a magnófelvétel, amelyet jókép?, fehérhajú ügynököm, Per Norberg rádiószereplésér?l készítettem, amelyr?l az is eszembe jutott, hogy munkaügyben tényleg fel kellene hívnom. Letettem a kést és villát, s mellettem, az ablakban egy cserép muskátli mell?l felemeltem a telefon kagylóját. Ügynököm felesége jelentkezett. Elujságoltam, hogy majd elküldöm nekik azt a felvételt, amelyen Per beszél az 'ESTONIA' fedélzetén.
- Neked van róla felvételed?- kérdezte Léna, a feleség.
- Véletlenül pont kifogtam. Majd elküldöm.
- Az jó lesz...
- Beszélhetnék Perrel? Ha otthon van. Remélem, ? nem volt a hajón, amikor...
- De igen...
Azt hittem elejtem a telefont. Bizonyáa sápadt voltam, amikor fiamra néztem.
- Úgy érted, hogy Per...?
- Per lent van a hajóval együtt...
Évekkel kés?bb a 'Birka Princess' görög tulajdonba került és 'Ocean Star' név alatt kezdte hordozni utasait a görög szigetek között. 2007 tavaszán 1240 embert mentettek meg a zátonyra futott 'Ocean Star'-ról. Egy papa a lányával soha nem került el?. Másnap hajnalban az egykori 'Birka Pricess' megdölt, orra még felmutatott az ég felé, majd lassan lecsúszott, elmerült a vízben s most kétszáz méter mélyen vár a sorsára. Azon gondolkozom, megfordult-e már valaki fejében, hogy felhozza onnan a sok vodkát, konyakot, vagy esetleg a kasszákban maradt pénzt, még miel?tt a hatóságok betonnal fedik az egykor sok vidámságtól hangos hajót?
Göteborg, 2007.
- vége -
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
