|
 Vendég: 77
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Vajon mi történik tovább?
Reggel Károly ébredt el?bb, miel?tt a kislány ébredt volna, már elkészítette teáját, s kávéját kortyolgatva ült a széken, ahonnan Kittit jól látta.
? megérezte a kávé illatot, kinyitotta a szemét, s nézte. Figyelte sugárzó arcát, csillogó szemeit, érezte boldogságát, mert áradt bel?le a határtalan öröm. Ült, s mosolygó tekintetével határozottan jól festett. Kitti nézte, s megérintette a férfi hangulata, amely átragadt lényére. Érezte szívében, neki is jó az, hogy Károly mellette van. Visszaidézte az el?z? nap eseményeit. Hirtelen mozdulattal megtapogatta nyakát, amelyben ott lógott a kapott ékszer. "Tehát nem álmodtam " - t?n?dött, majd az ujján lév? gy?r?t is megérintette. "Valóság" - futott át rajta - "Tényleg a menyasszonya lettem." Lassan felkelt, s letérdelt Károly elé, aki felkapta fejét, hisz gondolataiba mélyedve nem vette észre a lányt.
- Szia édesem, jól aludtál?
- Igen, hisz a karjaidban voltam! - Nevetett Kitti és forró csók kíséretében átölelte. -Nagyon szeretlek, elhiszed?
- Igen kicsim érzem - ölelte át Károly, miközben az ölébe ültette.
- Olyan más vagy, mint eddig. Olyan...
- Boldog - fejezte be a mondatot Károly - Ennyire látszik?
- Igen, baj?
- Dehogy. Imádlak. Most már nem engedlek el magam mell?l soha. Eszedbe ne jusson elmenni, azt nem tudnám elviselni, hogy te isr30; - simogatta meg a lányt, s könyörg?n folytatta. - ugye nem hagysz el?
- Nem dehogy, ne félj! - Nyugtatta meg Kitti, s nyomatékul megcsókolta, amit Károly egy mosollyal nyugtázott.
- Nehéz lesz ez a két hónap, de megvárlak akármi is lesz. Nem baj, hogy melletted aludtam? - Kérdezett rá hirtelen - Nem tudtam megállni.
- Ha neked nem rossz, akkor nem. Nem akarom, hogy szenvedj! - szólt, s szelíden megcirógatta a férfi arcát.
- Jó, hogy érezlek legalább. Tudom, hogy igaz, itt vagy. El sem hiszem. Annyi év egyedüllét után végre megtaláltalak. Vigyázni fogok rád, meglátod. Kár, hogy nem lehetek állandóan veled.
- Dolgozni is kell néha. De most szünet van. Addig itthon vagy nem?
- Úgy terveztem, azért mondtam le a fellépést is. Majd Józsi beül helyettem a dobhoz. Azt akarom, hogy sokat tudj pihenni. Ma ugyan vendégek jönnek, de te semmit sem csinálhatsz. Megértetted? - Hangja lágy volt, ahogy megsimogatta az ölében ül? kedvest.
- Vendégek? Legalább megismerem a barátaidat.
- Mihályékat és szüleimet még nem ismered, de Tomiék is jönnek, és Kati mamáék is. Had lássák az unokájukat, ha már nem találkoztatok el?bb.
- Kati mamáék? Honnan tudod, hogy nem találkoztunk. - Lep?dött meg Kitti.
- ?k hívtak fel, mikor megtaláltak. Egyik délután, még nem voltál itthon, mondták, hogy beszéltél velük, de nem mentél el a találkozóra. Miért?
- Megijedtem. Akkor hívtam ?ket, amikor ideköltöztem. Tudod, amikor...
- Tudom. Azért nem mondtam, mert nem akartalak izgatni, úgy beszéltük meg, hogy várunk egy kicsit, amíg rendbe jössz. Jól elbeszélgettünk. Elmondtam, mi van veled, velünk.
- És??
- Semmi, örültek, hogy jól vagytok.
- Haragudtak rám?
- Dehogy miért? Nincs rá okuk. Elmagyaráztam nekik az egészet. Nagyon rendesek, és szeretnek téged. Te kicsi kis butám. Megijedtél t?lük, pedig nincs okod rá.
A kislány nyöszörögni kezdett, ezért Károly gyorsan elrendezte. A gyerek egyre hangosabban követelte az ételt.
- Jól van picikém, jól van. - nyugtatta szelíden - azonnal, látod, apuci siet, ahogy tud. Nagyon éhes. - nyújtotta át Kittinek, majd kifelé indult. A lány azonban megfogta a kezét.
- Maradj itt, meg kell szoknom, hogy látsz.
- Lesz rá id?nk, de el?ttem, nem kell szégyellned magad. Ha zavar, inkább kimegyek.- fordult vissza.
- Maradj.
- Biztos? - s miután Kitti igent intett, leült mellé az ágyra. S nézte, ahogy szoptat. Figyelte s egyre jobban hatása alá került. Érezte, hogy agyában lüktetni kezd a vér, s emelkedik az adneralin. Szívverése felgyorsult, ezért hirtelen felugrott, s remegve az ajtó felé indult. Kitti felkapta a fejét és követte tekinteté-vel. Megérezte, mi megy végbe Károlyban. Amikor elhaladt el?tte megfogta a kezét, mire ? ránézett.
- Ne haragudj, nem bírom. Majd jövök.
De Kitti hiába várta. Miután a kislányt megetette, Károlyt kezdte keresni. Ahogy kilépett a szobából, meghallotta a szintetizátor hangját. A dolgozó felé indult, és halkan benyitott. Állt az ajtóban, onnan hallgatta, s élvezte, ahogy a zene áramlik. Nézte párját, amint belefeledkezve játszott. Annyira belemerült, hogy nem vette észre Kittit az ajtóban. Lágy hangja kellemesen érintette a lányt, aki lassan leült és áhítattal hallgatta.
" Lelkemben a fény, távol már a sötét,
Nagyobbnak látom a barátaim körét.
Velem ünnepelnek, vígadnak, hogy élek,
Messze utaznak már a szomorú képek.
Köszönöm, hogy élek, reám süt a fényed,
Pozitív irányban hatott rám a lényed.
Ajándék az, hogy most itt vagy velem,
Ajándék az, hogy most is fogod a kezem."
Kitti lélegzetét visszafojtva ült, nem akarta megzavarni, mert rájött, épp egy dal születik, hisz látta, amint Károly leírja a szöveget.
"Sokat éltem, de sohasem volt ünnep,
Ezek a napok gyorsan tovat?nnek.
És most mégis megváltozott létem,
Veled egy más dimenzióba léptem."
Hirtelen felberregett a cseng?, amire Károly felriadt. Felkapta a fejét, akkor vette észre Kittit.
- Mióta vagy itt?
- Nem rég, majd nyitom - indult kifelé - csak folytasd.
Ahogy az ajtó kinyílt Mihály egyb?l meghallotta a zenét. Felcsillanó szemmel üdvözölte Kittit, s indult a dolgozóba, miközben bemutatta a családját is.
- Szia, én Mihály vagyok, ? Piros a feleségem, ? a lányom Réka. Végre hallom ismét magának játszani. Régen nem tette ezt, csak a próbákon és a koncerteken játszott. Ott mindig kitett magáért az igaz. - szólt felvillanyozva, miközben levette a kabátját. - Te Kitti vagy, ha jól sejtem, - de a választ meg sem várva indult a dolgozó felé, ahonnan hallotta barátját. A tény, hogy Károly újra játszik itthon, teljesen feldobta. Régóta nem használta hangszereit szabadidejé-ben, ha mégis, akkor mindig sírt a keze alatt a dal, így inkább nem is próbálko-zott. Ezért most Mihály elégedett mosollyal nyugtázta a változást. Megállt az ajtóban, és itta magába a dalt. Kitti csendben leült az ágyra maga mellé véve Rékát, aki tátott szájjal figyelt. Szerette keresztapja dalait, de ez a mostani minden eddiginél jobban tetszett neki.
"Adtál nekem er?t, egy ajándékot,
Az id?vel szemben egy kis haladékot.
Addig éljem szépen az életemet,
Míg ez a vidám élet el nem temet.
Ajándék nekem a mostani életem,
Ajándék, mert csak t?led kérhetem.
Mert nincs más, kit így szeretek,
Kit igazán el sosem feledek."
Károly ismét belemerült az írásba, nem is látta az érkez?ket, csak d?lt bel?le az érzés, amit a lány jelentett számára. Az, hogy itt van, s megossza vele életét, teljesen új érzést váltott ki bel?le, amit ki kell, írjon magából.
"A bennem nyugvó szeretet így beérett,
Életem a vidámság napjaiba lépett.
Az árnyékvilágban, hol eddig éltem,
Semmit nem tettem, mert mindig féltem.
Most már teszek, mert kezed fogja kezem,
Veled együtt lenni, ezt diktálja eszem.
Tudom, hogy benned is meg van a szándék,
És nekem Te vagy a legszebb AJÁNDÉK!"
A hangszer elhallgatott, Károly leírta az utolsó szavakat, de csak ült elgondol-kodva. Szemmel láthatóan máshol járt gondolatban. A szobára csönd telepedett, amit néhány másodperc után Mihály tört meg.
Nahát ez!.... Ez gyönyör?! - Áradozott, hisz teljesen elb?völte az iménti dal. Károly eszmélt, s barátjára emelte csillogó bogárszemeit. Arca sugárzott. Látszott rajta mennyire boldog.
- Szia haver, bocs, de belemerültem egy kicsit. - Szólt nevetve. Gyorsan üdvözölte a többieket is.
- Mi van veled keresztapu - Ocsúdott fel Réka, akinek felt?nt túláradó jókedve, sugárzó arca, csillogó szeme - Olyan furcsa vagy! -
- Furcsa? - Nézett rá huncutul Károly
- Inkább boldog - Válaszolt az apja - Végre. Mit írtál, megmutatod?
- Igen, de el?bb nézzétek meg a hercegn?met. - karolta át Kittit, s indult a gyerekszoba felé, ahol a kislány békésen aludt. - Na, mit szóltok? Ugye mondtam, hogy aranyos! Hangjából kiérz?dött mennyire szereti a kicsit. Arcára kiölt a meghatottság és a szeretet. S el?tört bel?le hirtelen, nem tudta magában tartani azt, amit érez. A tudat, hogy van egy kicsi ember, aki ett?l kezdve az övé, nem hagyta érintetlenül a lelkét. Állt az ágya fölött, s a szívében felgyülemlett szeretetet ontotta rá, olyan szelíden, ahogy csak ? tudta. Vigyázva arra, hogy ne zavarja meg álmát.
"Vártam, hogy eljön a pillanat,
Mikor az élet úgyis kivallat.
Miért vagyok, mi az életcélom,
Tudom-e azt mire nagyon vágyom.
Kocsim-lakásom ezt akartam,
Igaz szerelmet, de azt félreraktam.
Egy kisgyerek, kire majd felnézek,
Agg éveim t?le lesznek szépek."
Károlyból d?ltek a szavak. Számára most nem létezett más, csak ez a kis ember, akit nagyon várt már, s az anyukája, akit imád.
"Eljött a pillanat ezt megértem,
Megkaptam azt, amit kértem.
Itt van el?ttem két angyali szem,
Életem célja én alig hiszem.
Elveszett bels?m egy új értelmet nyer,
Negatív dolgokat könnyen leteper,
Mikor lelkem belekezd boldog táncába,
Egy születésnap végtelen láncába.
Megszülettél és hoztál nekem fényt,
Arra, hogy éljek, egy új reményt.
Nekem virágoskert lesz a sivatag,
Mely új életcélok felé hívogat."
- Igen, boldog vagyok, mert van egy csodaszép hercegn?m és egy gyönyör? királyn?m. Mit is akarhatna egy magamfajta. Tudtam, hogy az élet tartogat még nekem jót. Eleget kínzott már, ideje, hogy kárpótoljon. Nem nagy kérés, azt hiszem.
- Nem öreg, tényleg nem. Örülök, hogy végre rendben vagy. Rég nem láttalak ilyennek. Így jobban tetszel. Hallom, még a kislány is megihletett, ismét kezdesz a régi lenni, s ontod a szövegeket. Remek, csak gy?zzem ?ket hangszerelni. - Fogta meg a vállát Mihály - Látom, már ? is komolyan gondolja, hogy melletted marad. - szólt, hisz észrevette a gy?r?t barátja ujján.
- Igen, s nem csak a gyerek miatt. Igaz baba? - nézett Kittire, aki az ágyon ült, s meghatottan nézte, hallgatta a dalt. - Csak még várnunk kell egy kicsit, de az enyém a szíve. Ahogy nagykorú lesz, feleségül veszem. Úgy, hogy készülj, 2 hónapod van. - Nézett nevetve barátjára Károly.
- Rendben, örülök nektek. Hagyjuk Kittit, had pihenjen, Piros majd elkészíti az ebédet. Te, meg gyere velem, megmutatom, mit ügyködtem a szövegeiddel. - Szólt Mihály, s barátját átölelve elt?ntek a dolgozószobában. Kitti gyorsan felállt, s a konyhába indult, de Piros megállította.
- Nem gondolod, hogy rád hagyom a f?zést. Neked pihenned kell. Majd ketten Rékával megcsináljuk. Mondtam ennek a kópénak, hogy szóljon. Tudja, hogy segítek. Azért is, mert örülök neki, kezd a régi lenni. Még emlékszem a mosolygós, mindig vidám srácra, aki volt. A csajok buktak utána. Neki pont Irént kellett kikapnia. - Piros leült az ágyra, ahová Kittit ültette - Olyan régen kínlódik már szegény, hogy rossz nézni. Biztosan beszéltetek a múltjáról, így tudod. Én már ismerem l9 éve. Akkor l9 évesek voltunk mindannyian. Én is akkor ismertem meg Misut. Nagyon tudtak zenélni. Ahogy Kler dobolt, azt elmondani nem lehet, de nekem Misu tetszett. Irénnek, meg Kler, ? a barátn?m volt, így jöttünk össze. Sajnos, csak kés?bb tudtam meg, hogy ilyen. Sohasem szerette, de akkor még nem volt tiszta mi a szándéka. Utána jöttem rá, mikor már összeházasodtak, akkor volt a mienk is, mert közös esküv?nk volt. ? mindig az els? szerelmét szerette, Kler, csak bosszú volt. Soha nem bocsátom meg neki, hogy így viselkedett. Sajnos az alkoholizmusa is utána hatalmasodott el rajta. Szerelmi bánat, vagy mi. El?tte nem ivott, vagy legalábbis jól titkolta. Ha tudtam volna, Klert figyelmeztetem. - Az asszony elgondolkozva beszélt, s Kittinek jólesett hallani pátja múltját. Nézte Pirost, akinek dús barna haja középhosszú, de most kontyban van. Arcának kecses vonásai még mindig der?s látványt nyújt. Nagy barna szeme csillogott, ahogy beszélt. Csinos kiskosztüm-jében jól kivehet? sudár alakja. Nem látszik rajta, hogy majdnem 40 éves.
- Nem is tudtam, hogy barátn?k voltatok. - Szólt Réka. A 16 éves lány kíváncsi-an hallgatta anyját, mert mindig érdekelte szülei életének minden részlete. Sz?késbarna haja kreopátrás, barna szemében élénk fény gyúlt, ahogy hallgatta. Vékony testalkatú lány volt nem túl fejlett, így koránál fiatalabbnak látszott.
- Sajnos igen. Éppen ezért nem is beszéltem róla, mert nagyon haragszom rá, s magamra is, hogy nem figyeltem eléggé. Ha el?bb világossá lesz, mit akar, megakadályoztam volna, hisz annyi csinos lány volt a fiuk körül. Kler meg f?leg kelend? volt, de ? leragadt Irén mellett, mert h?séges típus.
- Elmondtad ezt már keresztapunak? Azt, hogy Irén miért hagyta el? Lehet, hogy még mindig nem tudja.
- Nem, mert eléggé fájdalmas ez így is. Nem akartam, még jobban a lelkébe gázolni. Nem kell, hogy tudja. Irén egy percig sem szerette, csak játékszer volt. Az a baj tudod, hogy ez a kis játék Tomit is megsebezte. Sokáig nagyon beteg volt, amikor az anyja elment.
- Tudom, mert Kari mesélte, de azt nem mondta, mi volt, csak azt, hogy sok id? kellett, míg rendbe hozta.
- Igen, - kapcsolódott be Réka is - tény, hogy mi sok id?t töltöttünk együtt, de soha nem sikerült kiismernem. Nagyon zárkózott fiú. Volt olyan id?szak, amikor nem is beszélt. Egyszer?en nem tudott.
- Hát ez az. Abban az id?szakban ment el az anyja. Teljesen padlóra került mindkett?. Kler akkor hagyta abba a dobolást is. Teljesen megváltozott Tette a dolgát, de nem tudott örülni semminek. Kemény id?szak volt az. Ezért nem beszéltem err?l, s azt hiszem, már nem is fogok, mert úgy t?nik, lassan helyre áll a lelki békéje és ezt nem akarom elrontani. Nehéz feladat vár rád, hogy teljesen rendbe tedd. Azért mondom el, mert úgy látszik te vagy az, aki most segíteni tud rajta. Sokat beszélgettünk már rólad. Tudom, hogy neked sem könny?, de ?t ismerve mindent megtesz azért, hogy a lelked meggyógyuljon. Örülök annak, ami kialakult köztetek.
De kérlek téged, csak akkor bíztasd, ha komolyan is gondolod. Sokat szenvedett már. Ha egy kicsit is szereted, nem okozol neki fájdalmat.
Nagyon szeretem, de még a testi vágyát nem tudom kielégíteni. Már nem rajtam múlik, de nem akarom, hogy baja legyen. - Szólt Kitti - Nem tudom, hogyan segíthetnék rajta.
- Biztos, hogy neki nagyon nehéz. Ezt ? tudja megoldani, de ha eljuttok oda, légy hozzá nagyon türelmes. Tudom, hogy figyelni fog rád, neked csak szeretned kell.
Kitti figyelmesen hallgatta az asszony tanácsait, és hálával nyugtázta, hisz sok mindent kell még megtanulnia, s könnyebb, ha van útmutató. ? idáig egy fiút szeretett, aki szintén fiatal volt. Egymást megtanulták az igaz, de máshoz még tapasztalatlan. Feküdt az ágyon, s behunyt szemmel figyelt. Lassan elszendere-dett. Arra ébredt, hogy gyengéden cirógatják az arcát, s lágy csókok pihennek a száján. Kinyitotta a szemét. Károly ült mellette, s simogatva keltette.
- Babucikán kész az ebéd, már csak rád várunk.
- Vártok?
- Igen. Mindenki itt van. Tomiék az el?bb jöttek, Kati mamáék és anyumék, úgy egy órája. Már Virágot is megcsodálták. Nem akartalak felkelteni, csak ebédre. A kicsinek is lassan ennie kell.
- Érzem, - szólt, miután feszül? melleit megtapogatta. - idehozod? Menj ki hozzájuk, s nyugodtan egyetek, ha végeztem, én is megyek.
Így Károly visszament a vendégekhez, akik jó hangulatban voltak már. Kati mama is megnyugodott, az els? ijedség után. Most már csendesen beszélget Tomival. Amikor meglátta ?t, el?ször megijedt, mert nagyon hasonlít fiára, Zolira. Amikor beszéltek Károllyal, említette, hogy van egy fia, aki annyi id?s, mint az ? elvesztett fiacskája. Kati mama Károllyal egyid?s volt, éppen ezért tegez?dtek össze. A fia halála miatt azonban ?szült. A fekete ruha és az ?sz haj miatt, id?sebbnek látszott. Kerek arca meggyötört a sok sírás miatt. Férje, aki mellette ült nem látszott annyira megviseltnek, de azért neki is voltak álmatlan éjszakái, f?leg azután, miután még Kitti is elt?nt. Az 50 éves férfi szikár alakja megrogyott kissé, de még így is csinosnak mondható. A Kittit való keresésben jócskán kivette a részét, hisz jól tudta, a kislány még kiskorú lesz, mire a baba megszületik. Így mindenképpen meg kellett találnia. A nyomozás során a telefon híváslistájára is sor került, így jutottak el ehhez a számhoz, ahol Károllyal beszéltek. Kiderült számára Kitti jelenlegi helyzete, s hogy ez az ismeretlen férfi vállalja unokáját. Azt is megbeszélték, hogy tartják a kapcsolatot, s a baba születésér?l is azonnal értesítette. Hálás ezért neki, hisz egyedül ez, ami megmaradt fából, ez a picike kislány, aki egy kis vigaszt nyújt nekik. "Azt hiszem jó sora lesz" - állapította meg, mikor belépett, s megismerte Károlyt. Kitti még nem látta azóta, hogy a kórházban találkoztak a baleset után. Nem is igazán értette, miért t?nt el a lány, hisz jól tudta ? is szenved fia halála miatt. "Vajon hogyan fogad? Majd meglátjuk."- t?n?dött. Nézte feleségét, ahogy beszélget Tomival, s úgy találta megbarátkozott vele. Tetszett neki ez a jóvágású, jól nevelt srác, aki talán felvidítja feleségét.
Érdekl?déssel hallgatta Mihály elbeszélését barátságukról, amely már több mint két évtizede tart. Figyelte, ahogy anya és lánya szorgoskodik az asztal körül, szemmel láthatóan otthonosan.
- Jó, hogy az embernek van ilyen barátja. Sokszor kihúzták egymást a bajból. - Szólt közbe a legid?sebb Kereki. A sármos öregúr még így hatvanon túl is jól festett, a mosolygós fekete szemeivel. Károly t?le örökölte bogárszemeit. Testalkata er?s, látszik rajta, hogy fiatal korában sportolt. Haja régen sötét, talán fekete vagy barna lehetett, de mára már dús ?sz hajkoronával rendelke-zett. A világéletében víg kedély? férfi most vicceivel, anekdotáival szórakoztatta a társaságot, hisz ebben ? volt a vezet? egyéniség a családban. Mindig szerette a jó hangulatú összejöveteleket, s tett is azért, hogy feldobja. Mostanában sokszor eszébe jutott, amikor még gyermekei otthon voltak, hány vidám délutánt töltöttek el így. Amióta fiai kirepültek ritkultak ezek az együttlétek, hisz nagyobbik fia Árpád külföldön él, így ritkán látja. Károlyt meg egy ideje nem lehet felvidítani, hiába is próbálta. Ezért is örült ennek a mai délutánnak, mert fia hangja vidámnak t?nt, mikor hívta. Úgy érezte, ismét a régi. Kíváncsi volt erre a kislányra, aki ezt a változást okozta. Az elmondásból kiérezte, hogy gyermeke fülig szerelmes. Tetszett neki, hogy fia ismét vidám, de a félsz továbbra is benne él. Amikor feleségével beszélt err?l az asszony elhessegette ezt.
- Nem kell, hogy mindig ez legyen bennetek, hisz nem minden n? ilyen. Itt van például Piros. ? a mai napig szereti Misut, pedig együtt házasodtak. Öcsinek peche volt Irénnel. Bízzunk abban, hogy most már jobbat talál. - Az asszony szintén örömmel nézte fián a változást. A középtermet?, jó alakú n?, aki túl van az ötvenen, mégis fürgén és csinosan jár, aktív életet él. Barna hajában ?sz tincsek díszlenek, melyek határozottan jól állnak neki. A mindig ápolt n? most is üdén és megnyer?en ül az asztalnál, és élénken beszélget. Mindenkihez intéz egy-egy kellemes megjegyzést, s figyel mindenre, ami körülötte történik. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
