|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Ez igaz.
Történetek 1.
1970. Augusztusában leszereltem a katonaságtól és elkezdtem komolyabban sportolni. Ezen belül atlétizálni. A katonaság előtt Középiskolás Megyei Bajnokságot nyertem gerelyhalyításban és rúdugrásban, pedig nem is sportoltam sehol, csak tornaórán.
A leszerelés utáni napok egyikén, elmentem a stadionba ahol az atléták edzettek és jelentkeztem a dobók edzőjénél, aki azt mondta öltözzek át, mutassam meg mit tudok.Átöltözés és rövid bemelegítés után, már az első dobásra elszállt a gerely és a focipálya felénél is messzebb esett le.Már ekkor kiderült, hogy jobb vagyok, mint az egyesület eddigi gerelyese.
Az edző, már másnap munkahelyet biztosított nekem egy nagy gyárban.
Már az első versenyen másodosztályú eredményt értem el,amihez hivatalosan járt kettő óra időkedvezmény. Hogy ne kelljen korán felkelnem ezért reggel nyolctól kettőig "dolgoztam". Műszaki rajzolóként tevékenykedtem a gyár tanműhelyében, ahol az ott gyakorlaton lévő középiskolásoknak készítettem el a tanmeneti munkákhoz szükséges rajzokat Pl. masszásdoboz, kalapács, fémkörző, fűrészkeret... Húsz-harminc példányba kellett lerajzolni, mert abban az időben még nem volt fénymásoló.
Nem nagyon szakítottam meg magamat a munkával, időm bőven volt,ezért gyakran tatózkodtam a különféle műhelyekben, ahol még tíz-tizenöt sportoló dolgozott -birkózók, súlyemelők atléták, akik mind időkedvezményes sportolók voltak.
A reggeli mindig kilenc órakor volt, az anyagdaraboló műhelyben. Egy nagy hosszú asztalt ültünk körbe, ahol még kaja közben is ment a hülyeség.
Egyik alkalommal, a birkózók közösen főztek kolbászt és amikor enni kezdtek nem tudták azt elvágni, mert valaki acéldrótot dugott bele. Jót nevetett mindenki.
Egyszer velem is kitoltak. Egy nagy szelet tarját sütöttem és amikor nekiláttam, elkértem a sószórót a szemközti sráctól. Már amikor megbillentettem akkor gyanús volt,mert furcsán folyt belőle a só. Kiderült,hogy valaki a só helyett kvarchomokot tett a sótartóba ami ehetetlenné tette a reggelimet.Természetesen senki nem tudott semmiről.
Egyik ilyen reggelizés közben berohant a műhelybe az esztergályos műhelyben dolgozó rúdugró, Pista, aki teljesen transzban volt.
-Gyerekek, gyerekek, gyertek gyorsan. Ilyet még nem láttatok!
-Mi van? Hova menjünk?
-Gyertek,gyertek! Nem bánjátok meg.
Ekkor felálltunk mindannyian és mentünk utána.Átvágtunk az udvaron és a másik műhely melletti férfi WC-hez mentünk.
Kinyitotta az ajtaját, combját csapkodva nevetett és mutatott a kagylóra.
A kagylóban egy nagy széklet volt. De nem akármilyen. Erős talpon álló, felfelé egyre szűkülő, csúcsban végződő mű, az ülőke szintje fölött szűnt meg, úgy két három centivel.
-De ez még semmi, ezt nézzétek!
Ekkor megfogta a lehúzó láncot és meghúzta.A víz hörögve zúdult lefelé, de a terméket még megbillenteni sem tudta.Szépen megkerülte és simán levonult, elnyelte a mélység.
Az attrakciót nagy nevetés követte.Tényleg nem láttunk még ilyet.
Annyit azonban elmondott, hogy előtte, egy nyugdíjas, nevezetesen Lacibácsi volt a mellékhelyiségben, aki legalább száznegyven kilót nyomott a mérlegen.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
Notice: Undefined variable: readmore in /home/dyomnrfs/public_html/napkorong.hu/readarticle.php on line 53
|
|
Ma 2024. május 14. kedd,
Bonifác napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
