|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Nézzük a folytatást.
Az a tudat, hogy Kitti mellette állt, kísérte minden percében az óta, de azért még fel-feltört bel?le a félelem, amikor az estébe nyúló zenélés után hazafelé tartott. Félt attól, vajon milyen kép fogadja, ha hazaért. Mélyen élt még benne az, amikor Irén holtrészegen feküdt, s fia a kiságyban sírt. Próbálta elkergetni agyából a gondolatot, mert tudta Kitti más, de sehogy sem tudott t?le szabadulni, olyan mélyen élt benne. Haragudott magára ezért, mégis félelemt?l reszketve lépett be a lakásba. Mély lélegzetet vett, hogy lecsillapodjon egy kicsit, s megállt az ajtóban. Semmi zajt nem hallott, míg a kabátját levette, így óvatosan s csendben elindult a szoba felé. A konyha el?tt elhaladva azonban megállt, mert észrevette a megterített asztalt. Kitti így várta. Állt az ajtóban és nézte. Szíve nagyot dobbant, amikor meglátta. Ráérzett arra, amire oly régóta várt, itt van: haza várják. Óvatosan indult a szobába. Ahogy belépett, látta, Kitti az ágyon fekszik a nyitott tankönyvvel a kezében és alszik.
- Drága pici angyalkám, ne haragudj rám, - mondta suttogva, miközben betakarta - hogy is juthatott eszembe ilyen ostobaság. Te vagy a világ legdrágább asszonykája. - Szelíd csókot nyomott szájára, s szemére - Aludj csak édesem.
A kislány azonban nyöszörögni kezdett, így Kitti is kinyitotta szemét.
- Megjöttél? - nézett álmosan a föléje hajoló férfira, miközben átkarolta a nyakát. -Régen? Ne haragudj, meg akartalak várni, de úgy látszik elaludtam.
- Nincs baj, nem kell megvárnod, mert nem tudom, mikor érek haza. - Ült le a lány mellé - még, ha nagyon sietek, akkor is legalább éjfél mire megjövök.
- De én szerettelek volna megvárni! Úgy gondoltam, addig tanulok, míg megjössz. A vacsora is kész. - szólt Kitti. Hangjából mérhetetlen szeretet érz?dött, amit párja észre is vett, s egy mosollyal nyugtázott. - Most viszont várnod kell egy kicsit, míg megetetem Virágot.
- Kiszolgálom magam babám, csak tör?dj a picivel - cirógatta meg arcát, s a kislányt a kezébe tette.
"Hogy én mekkora ökör vagyok!" - Futott át az agyán, vacsora közben, s borzasztóan szégyellte magát. Az, hogy csak gondolatban is, de feltételezte Kittir?l a rosszat, rettent?en bántotta. Még akkor is ez járt a fejében, amikor aludni próbált. Nagyon idegesítette ez a feltételezés, s még másnap is észrevehet?-en feldúlt volt, ezért Kitti észre is vette.
- Valami baj volt tegnap? Olyan idegesnek látszol?
- Nem, semmi. Minden jól ment. Nagyon ügyesek a srácok, csak...
- Csak?
- Ne haragudj rám, kérlek szépen?! - Szólt szelíden, s ölébe húzta a lányt.
- Miért kéne haragudnom? - Nézett rá értetlenül Kitti, hisz nem tudta mir?l beszél.
- Az este féltem hazajönni, mert minduntalan az járt a fejemben, hogy mi lesz itthon. Tudod, még mindig bennem van Irén, ahogy részegen fekszik, Tomi meg a kiságyban sír. Ez motoszkált bennem, pedig tudom, hogy te nem teszel ilyet, de sehogy sem tudtam kiverni a fejemb?l.
- Tudom, mégy így lesz egy darabig, de én azon leszek, hogy minél el?bb elt?njenek a csúnya, rossz gondolatok a fejedb?l. Ebb?l az okos fejecskédb?l. - nyomott egy hatalmas csókot a férfi szájára, s szelíden megsimogatta a homlokát. - Elmúlik, meglátod.
Károly boldog mosollyal nyugtázta, amit hallott, majd még egyszer megölelte. - Megpróbálom minél el?bb elfelejteni, mert te nem érdemled, hogy feltételezzem a rosszat rólad. Nem kell megvárnod, mert mostanában kés?n jövök, a verseny miatt.
- A diákzenekarok versenye lesz?
- Igen, tavaly mi nyertünk, s az idén is ezt szeretnénk. Ezért kell többet gyakorolnunk. Meg a szalagavatók és a farsangi bálok is mostanában vannak. Sok helyre hívnak. Tudod említettem, hogy tavaly is húzós volt ez az id?szak. Ezért mondtam tegnap, hogy kevesebbet tudok segíteni neked, de számítanak rám a srácok, s ha már belevágtunk, nem hagyhatom cserben ?ket. Ne haragudj rám!
- Dehogy, miattam nem kell változtatnod azon, amit kialakítottál már évek alatt. Ha itthon vagy, akkor úgyis sokat segítesz. Csak csináld nyugodtan, s ne aggódj miattam. Azt viszont tudnod kell, hogy várni foglak, akár milyen kés?n jössz is. - Simult Károly karjába - nélküled úgysem tudok nyugodtan aludni. Míg nem érsz haza, addig nyugtalan vagyok, mert féltelek. Azért, ahogy csak tudsz, siess jó?
- Kicsikém, persze, hogy sietek, hisz mindig melletted lennék, tudod. Sajnos azt nem lehet, de ne aggódj, vigyázok magamra. - Simogatta meg a lányt. Lágy csókkal nyugtázta a hallottakat. - Egyébként, beszéltem a suliddal. A diri megnézte, még nem haladtad meg a megengedett hiányzást, így fojtathatod az évet. De ajánlott egy alternatív megoldást, és egy másik lehet?séget is. A magántanulói státusz az egyik itt. Ha viszont meg tudjuk oldani, hogy a fontosabb órákra bejárj az csak jó.
- Piros és Réka is felajánlották, hogy vigyáznak a picire, míg suliban vagyok. ?k is azt mondták, mint te, hogy végezzem el az idén, de én félek itt hagyni. Olyan picike még, azért gondoltam, hogy jöv?re fejezem be.
- Pirosra nyugodtan rábízhatod. ? segített Tominál is. Tudom, hogy kicsi még, de nála, biztonságban lesz. A te eddigi munkád nem szabad, hogy kárba vesszen. Így megmarad az eddig befejezett tanéved. Tudom, hogy nem lesz könny?, de te megcsinálod, mert egy fantasztikus lány vagy.
- Jó, akkor holnap már be is megyek, s megnézem, hol tartanak. Mondta Piros, hogy hívjam, ha kell.
-Jöv? héten nálatok is lesz szalagavató. Január 15. lesz.
-Tényleg! Elfelejtettem. Eljössz velem, vagy nem érsz rá?
- Menjek? - Kérdezte Károly cinkos mosollyal az arcán. - Nem lesz neked ciki? - Viccnek szánta a kérdést, de Kitti nem látta huncut mosolyát, így mérgesen fakadt ki.
-Micsoda? De buta vagy! A nyáron is mondtam, nem ciki veled mutatkoznom. Különben, meg, ha jól tudom te vagy a párom! Akkor meg miért mondasz ilyen butaságot! - Kitti arcán értetlenség ült. - Látod, most haragszom, mert ilyeneket mondasz! Tudod jól, hogy büszkén megyek veled bárhová. Te buta mackóm! - Szólt most már szelíden, s forrón betapasztotta Károly száját a sajátjával. A férfi miután leveg?höz jutott megcirógatta az arcát.
-Jól van, tudom -. Szólt szelíden - csak biztos akartam lenni benne, hogy tényleg így gondolod. Ez azt jelenti, hogy nyíltan vállalsz engem? Nem zavar az, amit az emberek mondanak? Hisz a lányom lehetnél.
-Kit érdekel, mit mondanak mások. Én szeretlek téged, s te engem. Akkor meg miért érdekel mások véleménye. Minden csoda három napig tart. Majd hozzászoknak, aki meg nem, az az ? baja. Eddig is csak azért nem mertem err?l beszélni sehol, mert nem akartam neked bajt okozni. De jöv? hónapban 18 leszek, és akkor már azt szeretek, akit akarok. És én téged akarlak, tudom, hogy te is akarsz engem.
-Így igaz kicsim. Nagyon vágyom a szerelmedre. Alig várom a napot, hogy végre szabadon szerethesselek, hogy szeress. Sokszor álmodom róla. Arról, hogy enyém vagy, s ?szintén szeretsz. Erre vágyom, tudod. Nagyon nehéz, de azért ezt a kis id?t már kibírom, mert tudom, hogy kárpótolsz. Természetesen elmegyek veled, de egyébként is ott lennék. Mi fogunk játszani a bálon, úgy, mint tavaly.
-De jó. Legalább végre látlak játszani a dobon.
-Nem csak én dobolok, hanem Józsi is. Nagyon ügyes srác. ? az egyetlen, aki dobot tanult, ehhez külön érzék kell. Úgy szoktuk, hogy felváltva játszunk, így lesz lehet?ségem veled táncolni. Adós vagy eggyel, tudod, a nyáron megígérted. - Simogatta végig a lányt Károly.
-Tudom, és be is tartom, - felelte Kitti nevetve - csak gy?zd szuflával. Még egyszer sem voltunk sehol, amióta együtt vagyunk. Tudom, ez az én hibám.
- Nem baj, lesz id?nk bepótolni. Többször elmegyünk majd, Virágra meg lesz, aki vigyázzon, mert megy a harc, hogy ki mikor babusgassa. Csak gy?zzük számon tartani, ki mikor akarja elvinni. Úgy, hogy lesz lehet?ségünk bárhová elmenni. Szeretnélek mindenkinek megmutatni, a szépséges királyn?met. Azt akarom, lássák, nekem van a legszebb asszonykám a földön. - cirógatta meg arcát - Csodállak, és nem tudok betelni veled. Örülök, hogy veled élek, boldog vagyok már most is, azt ugye tudod? Régen vártam már ezt az érzést, mert hiányzott. Csak éltem a világba, tettem a dolgom, de nem volt öröm az életemben. Próbáltam megfelelni, s ha kellett, még viccel?dtem is, de a szívem szomorú volt. Te vagy, aki kinyitotta a kiskaput, s lelkem szelencéjét, melyben elrejtettem minden szépet és jót. Kedves szavakat, melyeket annak ?riztem, aki méltó rá. Idáig nem találtam ilyet, mert eddig nem számítottam igazán senkinek. Persze Tomit kivéve, de ? más, ? a fiam. Társra vágytam, olyanra, akinek fontos a véleményem, az, amit teszek, amit akarok. Már az els? napon éreztem ezt melletted, amikor meghallgattál, ott a parton. Akkor olyan dolgok jöttek el? bel?lem, amit még Misunak sem mondtam soha. Te el?hoztad, mert számított, amit mondtam. - Károly hangjából megérezte Kitti a határtalan szerelmet és vágyat. Szemeiben könny csillogott, és olyan gyengéden fogta, hogy alig lehetett érezni, de a tapintás mégis izgató és bársonyos volt. Ahogy végigsimogatta combját az ölében, Kitti megborzongott. Érzékelte Károly lélegzetének változását. Szívverését, ahogy hevesebben kezd kalapálni, s az egyre fokozódó izgalmat, ahogy kezei simogatták testét, lágyan, puhán. Jól esett ez az érzés a szelíd érintés. Az ? lényét is átjárta az izgalom. A szívverése felgyorsult, s szája kiszáradt. Keze elindult a férfi arcán megrajzolta vonásait, majd utazott mellkasán, vállán, hátán. Oly szelíden, hogy szinte csak a b?r melegét érezni, ahogy a pólón átsüt. Szeme Károly szemét látta, amelyben ott bujkált a vágy lángja. A vágyé, amely átjárta testüket, behatolt minden porcikájukba, és mely hatalmába kerítette ?ket. Mámorosan fogadta a forró, tüzes csókokat nyakán, száján, mellén. Érezte Károly kezét a b?rén, ahogy a hasához ért. A bársonyos érintést?l Kitti lélegzete elakadt, leveg? után kapkodva próbálta azt rendezni. Behunyt szemmel élvezte, a visszaadott minden simítást, ölelést, csókot. A ruhán keresztül érezte, Károly tüzét, ami süti, égeti. Ahogy izzik a leveg? körülöttük, melyben a szerelem a vágy lángja lobog, egyre lázasabban, forróbban tüzel, ég a test és a lélek. Szívük kalapál, s szinte egyszerre dobban, oly hevesen, mintha ki akarna ugrani a helyér?l, és egyre csak zakatol, és a leveg?t zihálva pumpálja, amely elakad néha.
Aztán hirtelen élesen, szinte bántón megcsörren a telefon, s mint hidegzuhany úgy öntötte nyakon ?ket a hang. Egyszerre megrepedt a mámor burka, és elszállt bel?le, mint a leveg?. De a vágy a tüze ég még egy darabig, majd ellobban, s hirtelen elcsendesedik a szív a lélek. A telefon megy csak csörgött el?zve az utolsó szikrákat is, er?szakosan, vadul.
- Jaj, ne!! - Szakadt ki Károlyból hirtelen fájdalmasan, s teljes testében reszketve a vágytól felhevülten tartotta Kittit, aki leveg? után kapkodva próbált felállni, de megtántorodott, s visszahuppant párja ölébe, aki átkarolta. A telefon csak csörgött, nem hagyta abba, így újból megpróbálkozott a felállással. Sikerült, s tántorogva indult a készülék felé.
- Ir30;, igenr30;tessék! Ker30; Kereki lakás! - Hangja el?ször akadozott, hisz kiszáradt a szája izgalmában, de er?t vett magán - Igen itthon van. Egy pillanat, azonnal. - szólt, s átnyújtotta Károlynak, aki már mellette állt, de még mindig reszketve vette át a készüléket. Magában mérges volt a hívóra, mert megzavarta. De próbált er?t venni magán, hisz a vonal túlsó végén nem kell tudni, hogy rosszkor hívta. Állt a telefon mellett feldúltan, még mindig a mámor hatása alatt.
Kitti nézte, ahogy reszketve áll, megsimogatta a haját, amely vizesen csillogott, majd elindult, hogy száraz pólót hozzon, mert ami rajta volt, izzadtan tapadt hátára, mellére. A száraz ruhadarabot letette a telefon mellé, majd elt?nt szobájában.
- - Igen, tessék. - Nagy er?feszítésébe került Károlynak, míg megszólalt, hisz felhevült állapota még remegett hangjában. Feje szédült, a testén érezte a lány ujjait, a vágy, csak nem csillapodott. Próbálta rövidre fogni a beszélgetést, nem akarta, hogy hívója akár csak sejtsen valamit abból, ami most benne él. Ahogy letette a kagylót, felkapta a pólót és a fürd?be vonult. Mire Kitti a vacsorát tálalta ? már a dolgozóban volt. Az asztalnál ült, hogy dolgozatokat javítson. Így akarta elterelni figyelmét, de ez reménytelennek bizonyult. Mindig visszatért benne az érzés, mely mámorító, bódító, amelyre oly régóta várt. Érezte a lány minden mozdulatát, ahogy siklik a keze a hátán. Újból elöntötte a melegség, a vágy. Nem bírt t?le szabadulni, s szinte fájón bennragadt lényében. Úgy döntött, egy darabig nem megy Kitti közelébe, hisz nem képes érzésein uralkodni. Arra gondolt, talán úgy könnyebb.
- Elhatározta, hogy mostantól ismét a dolgozóban alszik, így megvédi mindkett?jüket.
Ha csak tehette kerülte a lányt, aki megértette szándékát, s azt, miért tesz így. ?t is hatalmában tartotta az érzés, s sejtette, mi megy végbe Károlyban, Így, ha lehetett ? is kerülte. Úgy intézte, hogy mindent, amit párjának szánt a konyhában az asztalra tette, s a levélben írta meg mondanivalóját is. Voltak olyan helyzetek, amelyek elkerülhetetlenül találkozáshoz vezettek, akkor egy-egy mosoly, érintés el?fordult, hisz egyikük sem bírta megállni, hogy ne így tegyen.
A hét végére aztán Károly kell?en regenerálódott, s úgy gondolta úrrá tud lenni érzésein, mert mindenképpen beszélnie kell párjával. Amikor azonban az ajtajában állt, hogy kopogjon ismét kalapálni kezdett a szíve. De uralkodott magán.
- Kiki bemehetek? Szeretnék beszélni veled. - Hangja remegett.
- Igen. - szólt a másik, de már nyílt is az ajtó. Károly hirtelen hátrált egy lépést, mert nem számított arra, hogy ott lesz el?tte. - Jól vagy? - Kérdezte izgatottan Kitti, mikor meglátta - Nem akartam, ne haragudj - kezdte, mert azóta nem is beszéltek egymással, úgy gondolta ? tehet err?l. Nem kellett volna belemennie, mert jól tudta milyen állapotban van a másik. Mérges is volt magára. De alig várta, hogy beszéljenek ismét. Egyre jobban hiányzott számára is párja közelsége. Éjszakánként nehezen aludt el, mert üres volt mellette az ágy. Szerette volna, ha ismét ott van, hogy érezze, de tudta erre várnia kell.
- - Igen, jól vagyok. Köszi, hogy segítettél. Miért haragudnék rád. Én is hibás vagyok, te csak visszaadtad, amit köszönök. Tudod, hogy erre vágytam.
- - Tudom, de nem kellett volna belemennem, csak nekem is jó volt az érintésed. Nem szeretnélek bajba sodorni. Utána nyíltan szerethetlek és nem fog érdekelni senki sem. Csak te. Ha akarod, én is kerüllek, úgy, mint most. Igaz, nehéz, mert nagyon hiányzol mell?lem. - Hajtotta le fejét, hogy párja ne lássa könnyeit, mert miközben beszélt, egyre inkább feltört bel?le a sírás. Egész héten érezte, s most hogy el?tte áll, fojtogatta.
Károly azonban megérezte hangjában a remegést. Gyengéden emelte fel a fejét.
- - Sírsz babám? Ennyire hiányzom? Te drága kis virágszál. Tudom, hogy nem rajtad múlik csibém. Muszáj még ott aludnom, mert, ha mellettem vagy biztos nem tudnám megállni, és azt nem akarom. Ugye megérted? Majd eltelik már ez a kis id?.
- - De olyan nehéz, mert tudom, hogy szenvedsz. Azt meg nem akarom. Mit tegyek, mond?
- - Csak tedd azt, mint eddig, ahogy ezen a héten próbáltad. Úgy jó, mert ha látlak, tudom, hogy jól vagy. De, ha segíteni kell, akkor szólj. A picinél is segítek, csak nem érek hozzád. Azt kell elkerülnöm, mert egyre nehezebb. - Károly mély lélegzetet vett, s pici szünet után folytatta. - A mai napot akartam megbeszélni veled. Széppé szeretném tenni számodra, hogy emlékezz rá sokáig. De kérnék t?led valamit.
- - Mondd.
- - Ha nem bírnám megállni, és megcsókollak, vagy olyat tennék, mint a múltkor, ne add vissza. Most ne! Semmi olyat, ami gyötörne. Kérlek szépen. Ígérd meg! Most nem szabad, majd, ha eljön az id?nk, akkor szeress!
- - Ha az segít.
- - Igen, mert nem tudok belemerülni és akkor könnyebb.
- - Rendben. - szólt Kitti lemondóan - Ma hogy lesz? - Kérdezte aztán - Együtt megyünk? Nekem meg kell várnom Pirost. Gondolom, te el?bb indulsz?
- - Igen, nekem el kell mennem a hangszerekért is. Ha megjön addig Piros, akkor el tudlak vinni, de ha nem, egyedül kell elmenned. Adok pénzt taxira, avval gyere. Vigyázz magadra, jó?
- - Persze, te is légy óvatos. Miel?tt elmész, írd alá ezt nekem. - nyújtott át egy papírlapot - Te vagy a gyámom nem? - Mosolyodott el huncutul Kitti- Vagy mi vagy nekem?
- - Na mi? - Vette a célzást, kiérezte a lány hangjából a melegséget - Milyen kérvény ez?
- - A magántanulóihoz kell. Azt mondták, írassam alá a gyámommal, vagy gondvisel?mmel.
- Károly gyors mozdulattal aláírta az okmányt, s ahogy visszaadta, megfogta kedvese kezét.
- - Mennem kell. Ott találkozunk, de a táncot ne feledd, azzal tartozol, arról nem mondok le, bármi lesz is.
- - Meg kapod, ne félj, csak ésszel szabad tudod. Lesz lehet?ségünk elég!
- - Tudom, csak egyet kérek, abból nem lehet baj. Jaj, majd elfelejtettem, lesz egy szám, amiben segítened kell, mert senki nem tud franciául rajtad kívül.
- - Mit kell tennem?
- - A Sanzelizét kell velem énekelned. Tudom, hogy megy, mert Moniquekal énekelted szilveszterkor.
- - De...
- - Ne cicám, segíts nekem. Hallottalak már egy párszor énekelni itthon.
- - Igen, de csak magamnak szoktam.
- - El kell kezdeni közönségnek is. Na, megyek babám, nagyon várlak. - Károly nem tudta megállni, gyors mozdulattal megcsókolta, s elt?nt.
- Kitti izgatottan várta Pirost. Amíg készül?dött, azon t?n?dött, helyesen cselekszik-e? Igaz, hogy egész héten, amíg suliban volt ? vigyázott a kislányra, de úgy gondolta az más. Az olyan, mintha dolgozna. Most viszont szórakozni megy, ahelyett, hogy a picire vigyázna. Úgy érezte, mintha cserbenhagyná, de Piros megnyugtassa.
- - Nyugodtan menj el, s ne tégy magadnak szemrehányást. Attól te jó anya vagy, mert megengedsz magadnak egy kis lazítást. Nekem meg öröm ezzel a pici csillaggal foglalkoznom. Azzal tör?dj most, hogy érezd jól magad. Itthon minden rendben lesz, ne félj.
- - Te nem akarod megnézni a fiúkat? Misu is játszik nem?
- - Szokott, de én már láttam a 19 év alatt eleget, most rajtad a sor. Te még nem voltál jelen egyetlen egyszer sem. Tudom, Kler neked fog játszani, s minden eddiginél jobb lesz, hisz most neked pereg a dob. Menj, már biztos vár.
- - Köszönöm. Piros, te olyan vagy, mintha az anyám lennél, s ez jó. - Ölelte át az asszonyt Kitti, és Piros érezte túláradó szeretetét.
- - Hát, ha úgy vesszük, lehetnél a lányom. Örülök, hogy így érzed, mert én is hasonlóan vagyok veled. Tudod, amikor Kler el?ször beszélt rólad, már akkor különös hatást gyakorolt rám. Ahogy átszellemülten ecsetelte tulajdonságaidat, éreztem, mennyire szeret. Ez viszont fontos számomra, mert tudod, hogy min ment keresztül. Végre boldognak látom, s ez a te érdemed. Örülök, mert szeretem ezt a kópét. A legjobb barát és ember. Ahogy megismertelek, rájöttem, mennyire összeilletek. Örülök nektek.
- - Én is így érzem, de ? mindig a korával jön, hogy 20 évvel id?sebb, és mit szólnak az emberek. Kit érdekel! Ha szeretjük egymást, ez nem lehet gond szerintem. Igaz? Tudom, hogy jó ember és jó férjem lesz, s az ágyban is kitesz majd magáért, úgy érzem. Akkor meg miért foglalkozik mindig a korkülönbség-gel?
- - Igazad van, de tudod, hogy vannak olyan emberek, akik nem nézik jó szemmel az ilyet. Ett?l akar megkímélni téged, mert ?k kíméletlenek tudnak lenni. Te elfogadtad ?t, és ez a lényeg, a többi nem számít.
- - Én is ezt mondtam neki, de mindig ezzel bosszant. Hogy nem ciki-e nekem vele mutatkoznom? Miért lenne? Jobban néz ki, mint egy némely fiatal srác.
- - Meg kell hagyni, jól fest. Még mindig megfordulnak utána a n?k. Határozottan csinos. Nem tudom, mi baja van magával. Majd beszélek a fejével. Te csak állj mellette, és akkor rendben lesz minden. Köszönöm, hogy talpra állítottad, nagyon rossz volt nézni, hogy gyötri magát. Tudom, hogy ? is melletted van, kárpótolni fog mindenért, hisz ? már csak ilyen. Ha szeret valakit, azt teljes lényével teszi, és ?szintén szereti. Ahhoz mindig h? marad, amíg látja, vagy csak sejti, hogy érdemes. Itt van ez a tyúk is, láthatod, pedig sohasem szerette, de mellette maradt mindvégig. Úgy, hogy te bizton számíthatsz rá, hogy mindent megad, amit csak kérsz. Elég, ha érzi, hogy szereted. Most már siess, mert elkésel. Ne izgulj, itthon minden rendben lesz. A kicsit meg bízd csak rám, jól megleszünk. Rékára figyelj azért, ott van az apjával. - Szólt Piros, és puszit nyomott az arcára.
- Ahogy Kitti öltözködött, hirtelen egy gondolata támadt.
- - Mi lenne, ha elvinném magammal? - Kérdezte.
- Kicsodát? Hová? - nézett rá döbbenten az asszony, mert hirtelen nem értette, mit akar mondani.
- Virágot. Elvinném magammal. Akkor ott lesz velem, és etetni is meg tudom, te is láthatod Misut,
- Hová teszed? Nagy zaj van, mert hangos a zene.
- Itthon is hall zenét, mikor Kari gyakorol. Biztos van olyan hely, ahol nyugiban lehet. Ha betesszük a mózesba, akkor ott még aludni is tud, mert még elfér benne. Engem sem fog zavarni a tej, mert a suliban is nagyon fájt. Na mit szólsz? És Karit is meglepjük vele. - Nézett az asszonyra, aki egy darabig gondolkozott, majd bólintott, így gyorsan elindultak. Kitti érezte, a mai este különleges lesz számára. Benne van a leveg?ben valami, ami megmagyarázhatatlan, de mégis más, mint az eddigiek. Azon gondolkozott, mi is ez az érzés, ami most benne van, de sehogy sem tudott rájönni. Azt viszont határozottan érezte, amióta beszélt Károllyal megnyugodott. Jó volt hallani a hangját ismét. Már nagyon hiányzott a lágy dallam, amely kellemesen érinti, ami átjárja testét, teljes lényét, ha csak megszólal. Azzal tisztában volt, miért hiányzott annyira. Azóta is fogva tartja az érzés, benne van, nem engedi nyugodni. Hatása alatt volt, mind a mai napig. Ráérzett mennyire rossz most Károlynak. Tudta, hogy szenved. Ezért elhatároz-ta, segít neki, ahogy csak tud, ha azt kéri t?le, ne adja vissza, ? nem fogja. Azt akarta párja ne szenvedjen annyira.
Gondolataiból Piros érintése riasztotta fel, aki nem tudta elképzelni miért hallgat, hisz otthon még úgy t?nt vidám.
- Mi baj? - kérdezte.
- Semmi, csak gondolkoztam rajtunk. Azt próbálom kitalálni, hogyan segíthetnék Karinak. Borzasztóan szenved. Nem tudom, mit tegyek. Szívem szerint nagyon szeretném, de ? azt mondta, majd, ha eljön az ideje. Én meg nem akarok neki bajt okozni, de olyan rossz látni.
- Tudom kislány, de nem tehetsz semmit. H szereted, inkább kivárod, mert akkor neki sem lesz baja bel?le, és te is nyíltan szeretheted. Jobb, ha türelmesek vagytok. Tudom, hogy borzasztóan nehéz. Inkább ne is találkozzatok addig, úgy könnyebb lesz. Ha akarod, idejövök, s segítek én, ? meg átköltözik hozzánk. ?k jól ellesznek, úgyis sok tennivalójuk van. Így állandóan tehetik a dolgukat. Majd beszélek vele, ha odaértünk. Úgyis csak egy kis id?r?l van szó. Egy hónap nem vészes, viszont így elkerülhetünk egy nagyobb bajt. Nem tudom, meddig bírja.
- Már egy hete ismét a dolgozóban alszik, mert vasárnap túlságosan messzire mentünk. Azóta is bennem él, érzem ujjait a hasamon. Nagyon jó, és sehogy sem enged. Piros, úgy hiányzik. - Borult a n? vállára Kitti, mert feltört bel?le a sírás. - Üres az ágy mellettem, alig tudok elaludni, nem hallom, hogy szuszog. Az olyan jó volt. Tudtam, nem vagyok egyedül.
- Jól van, jól. Sejtettem, hogy szereted, de ennyire? Látod err?l beszéltem, nem szabad kockáztatni. Tényleg az a legjobb, ha szétteszlek benneteket. Két szerelmes bolond! Jól van, ne sírj. Még azt hiszi, hogy valami baj van. Mindjárt odaérünk, s megijeszted. - simogatta meg a lány haját Piros. - Jól van kislányom, majd kitalálunk valami okosat, csak nyugi.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
