|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,204
|
|
Elhalasztás
Ovodáskoromban egy nagycsoportos fiú, egy vita után hasbarúgott, ami miatt kiszakadt a hasfalam és heresérvem lett. Mivel nem záródott ki, hanem vissza lehetett tolni, nem műtöttek meg.
Tulajdonképpen nem zavart soha semmiben, csak akkor amikor anyám a szomszédasszonynak elmesélte az esetet és nekem meg kellett mutatni. Olyan hét-nyolc éves lehettem.
Serdülő koromban, mindig szoros alsónadrágot viseltem, ezért nem volt feltűnő, mert le volt szorítva.
Mikor katona lettem akkor sem volt hátrányom miatta, sőt a leszerelésem évének májusában még hasznot is akartam húzni belőle, mert volt egy társunk akit valamire megműtöttek és több mint három hónapig volt egészségi szabadságon.
Ezután gondoltam, hogy hogy jó volna egy kicsit otthon lenni.
Jelentkezten a laktanya orvosánál, aki elküldött a közeli városban lévő kórházba, ahova úgy mentem, hogy már bent is maradok.
De sajnos nem úgy alakult.
Az igaz, hogy rendesen megvizsgáltak,megnyomkodtak, de végül azt mondták, hogy mivel katona vagyok, Budapesten a Honvéd Kórházban kell, hogy megműtsenek.
Két nappal később már ott is voltam.Jelentkeztem az ambulancián. Elmondtam a problémámat, felvették az adataimat,majd beküldtek a vizsgálóba.
Levetkőztem alulról derékig és felfeküdtem a kezelőasztalra.
Az orvos elkezdte a vizsgálatot. Én nyomtam,Ő visszanyomta.Megállapította, hogy nem veszélyes, mert a sérv nem záródott ki.
Amikor befejezte azt mondta, maradjak a kezelőasztalon, majd kiment a szobából.
Pár perc múlva nyílt az ajtó és egy csoport fehérköpenyes fiatal lánnyal tért vissza.Elmondta nekik, hogy itt van a tipikus példa a minap tanult visszatolható heresérvre.
A lányokat megkérte, hogy mindenki próbálja meg érzékelni, hogy élőben megtapasztalhassa a dolgot.
Én a szégyentől legszívesebben elsüllyedtem volna.
Ám a lányok nem voltak szégyenlősek.Jöttek szépen sorba. Én nyomtam, Ők visszatolták, én nyomtam, Ők visszatolták.
Amikor már mindenki "végig ment rajtam" a csoport kivonult,én pedig felöltözhettem.
A doki közben az íróasztalnál ült.
Az volt az érzésem, hogy már holnap műteni fognak.Utána pedig jön a hosszú gyógyulás és ha minden jól alakul az egész nyarat otthon tölthetem.
De nem így történt.A Doktor Úr annyit mondott:
- Bizonyára látta, hogy az egész sebészet körbe van állványozva, tatarozás folyik. Sajnos szeptemberig nem műtenek senkit, csak ambuláns ellátás van.
Én a szabadság reményében mentem a kórházba, de ezek után megtörve és megalázva mentem vissza a laktanyába.
Szeptemberben már nem tudtam menni műtétre, mert Augusztus közepén leszereltem.
A sérvműtétemre csak nyolc évvel később került sor, Miskolcon. |
|
|
- július 28 2009 16:04:26
Ilyen jó írás még nem olvastam Tőled, lehet az élet a legjobb író  .
Szeretettel Joli |
- július 28 2009 19:20:33
Hűha...
Nem valami jól sült el a csalafintaságod |
- július 29 2009 05:52:40
Ez az írásmű fantasztikusan jó. Neked biztos nem volt olyan szórakoztató, mint nekem olvasónak, de jó, hogy megírtad.
Szeretnék, még hasonlókat olvasni tőled. |
- augusztus 05 2009 07:03:31
Kedves Laci!
Mindig is mondom, hogy igaz történetet valósághűen csak az tud megírni, aki személyesen átélt valamiféle "traumát", mint ahogy Te is átélted ebben az esetben.
Ennél a mondatnál nevettem el magam: "Amikor már mindenki "végig ment rajtam" a csoport kivonult,én pedig felöltözhettem."
Humorosan tudsz megírni egy prózát is, nem csak verset!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
Notice: Undefined variable: readmore in /home/dyomnrfs/public_html/napkorong.hu/readarticle.php on line 53
|
|
Ma 2024. május 14. kedd,
Bonifác napja van.
Holnap Zsófia napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
