|
 Vendég: 104
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
a 4. rész, befejez? rész
Már délután volt, amikor Cameron megérkezett a megbeszélt helyre. Nem látott senki a hely kihalt volt. Pár perc múlva hallotta, hogy valaki a háta mögé lép és még miel?tt megfordulhatott volna, elsötétült s elhalkult minden el?tte.
Mikor magához tért, egy emelvényen feküdt, talpig fehér ruhában. Felállt, s látta, hogy lábain, s kezein láncok vannak, mik ép csak felállni engedték. Amin eddig feküdt, egy emelvény, mi körül f?b?l faragott árok volt, mib?l 13 nyílás nyílt i az alatta lév? árkokba vezetett, egyre lejjebb és lejjebb, mígnem újabb 13 ágra szakadt szét, mi a sírokba folyt.
Az oltár el?tt észrevette azt az illet?t, akit egykor látott. Mikor látta, hogy ébren van, megkérdezte Zorasis:
- Ugye jól sikerült az, az egy hónap?- kérdezte halkan, miközben a kést nézegette kezében.
- Igenr30; életem legjobb hónapja volt- válaszolta halkan.
- Kiélvezted minden percét?- faggatózott tovább a k?asztal el?tt állva a könyvet lapozgatva, miután letette a kést.
- Minden egyes percétr30;- ismételte.
- Helyes. Én teljesítettem, most te jösszr30;- tért a tárgyra, érzéketlen hangon.
- Tudom, mi a feladatom, tudom, mit kérr30; megkapja, ne aggódjon-, nyugtázta halkan.
Zorasis csak elmosolyodott, majd a könyvet továbblapozta, az igézethez, s újra felvette a platina, élezett pengéj? áldozati t?rt, mely a 13. századból származott, s meghintette saját vérével, mi csillogva hullott a pengére.
Az áldozati oltárra lépcs? vezetett fel, min évszázados vér száradt. Zorasis fogta a kést, s felment, Cameron elé állt majd a kést nyújtotta.
- Az egyesség szerint- suttogta.
Cameron elszánt volt, mégis remeg? kézzel vette el a kést, mit nyújtottak neki. Hosszú percekig nézte a t?rt, majd a démonra emelte tekintetét.
- Az egyesség szerint- ismételte újra, majd magasra emelte a t?rt. Mikor készült magába szúrni, egy hang felkiáltott:
- Nem tartozol neki!
Zorasis hátrafordult, majd elmosolyodott.
- Köszönöm, hogy idefáradtál Leylar30;- mondta-, szóval azt akarod, most legyen a küzdelem? Legyenr30; de el?bb ha megbocsátasz- majd felemelte kezét, s feléje mutatott, mire a lány körül hatalmas lángok csaptak fel, mib?l kiszabadulni nem tudott- kérem amit ígértél, kislányr30;- fordult újra hozzá, már kicsit türelmetlenebb hangon.
- Megkapod, amit ígértem, de vajon megállítja-e az illet?t?- kérdezte közömbösen, majd magába mélyesztette a t?rt. Némán térdre esett pár pillanat múlva és összegörnyedt a fájdalomtól. Fehér ruhája lassan vörös árnyalatot öltött, miként vére lassan végigfolyt, bele a kis árkokba, mely a vörösl? folyócskát a sírokba vezette. ? lassan lejött a lépcs?n tekintetével közben követte a vér útját, majd fennhangon elkezdte:
- Áldozatnak vére most folyik elétek,
Lassan távozzék bel?le élete.
Gyertek el? éjszakák árnyai,
Hívlak titeket Halál zenészei.
E vér adjon nektek életet,
Ezáltal újra az árnyékvilágba lépjetek!
Mikor elkántálta az utolsó sort is, Leyla átugrott a t?zfalon, mit eléje teremtett Zorasis, s elragadta a könyvet, amit utána a t?zbe hajított, s csodálkozva vette észre kés?bb, hogy az nem ég.
- Egy olyan könyvet akarsz elégetni, ami t?zzel íródott?- kérdezte a háta mögött a démon mosolyogva.
- Lehervasztom a mosolyt az arcodról-, mondta, majd a háta mögül el?kapott egy díszes t?rt, és rátámadt, de ? sem volt figyelmetlen, kihátrált a döfés el?l. A következ? pillanatban már az ? kezében is egy szépen kidolgozott sai volt.
- Nem állíthatod, meg a folyamatot- mondta nevetve.
- De hogyha végzek a karvezet?vel, a zenekar széthullikr30; a karvezet? pedig te vagy, ezért meghalsz-, mondta, majd újra támadt, de Zorasis ezt is kivédte.
- Kezd?r30;- válaszolta- a zenekar akkor is játszik, ha nincs karvezet?r30; talán nem összhangban, de játszikr30; ez esetben új karvezet?t választanakr30; várj, kitalálom. ?t is megölöd-mondta gúnyolódva, majd ? is támadott, s átszúrta Leyla karját, aki felszisszent és odakapott, de a másik pillanatban már támadott is, de csak súrolta Zorasis lábát- jól meggondoltad, hogy kit akarsz megölni kezd? létedre?- kérdezte a démon.
Leyla lehajtotta a fejét, de a második pillanatba már Zorasis szemébe nézett.
- Újra ellened Zorasis- suttogta magabiztos mosollyal.
- Leonis- üdvözölte enyhe meghajlással- neked sosem volt szokásod átvenni egy test felett az uralmat.
- Szükség törvényt bont- mondta- újra egymás ellen. Egyszer legy?ztelek, most is le foglak.
- Nem Leonis, nem gy?ztél ler30; elodáztad az elkerülhetetlent párszáz évvel-, mondta, s egy t?zgolyót küldött feléje, amit ? erejével megsemmisített. Leonis elindult feléje, s közben tekintetével a sait nézte, közben tekintetével felforrósította a fémet, amit el is dobott a démon. Mikor már elég közel volt hozzá Leonis, Zorasis egy dobócsillagot dobott feléje, ami a torkában állt meg. ? odakapott, s kirántotta majd a sebre fogta a kezét, de így s ömlött a vére. Még mondani akart valamit, de pár perc múlva már holtan feküdt a démon el?tt.
Zorasis felment az oltárra, s látta, hogy az áldozat vére mind a tizenhárom sírba eljutott.
- Gyertek hát démonok, s vegyétek vissza jussotok!- kiáltotta, mire a sírok fedele elmozdult. ? visszament s felvette a könyvet a földr?l és visszatette a k?asztalra mi körül megjelent a 13 démon, szerzetesi, csuhához hasonló fekete ruhában. ? csak rájuk nézett, s ezt suttogta- az égiek akarata szerint az emberek megérdemlik a káoszt, s az örök szenvedéstr30; b?n kiált a b?nh?désért.
A zenekar tizenhárom tagja megkezdte els? felvonását élén a Karvezet?vel. Egyre többen, s többen csatlakoztak az el?adáshoz, s már a játék alatt hallani lehetett egyre hangosabb fájdalommal teli sikolyokat, mi nagyobb dics?ség volt nekik mint a tapsviharr30;
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
