|
 Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
egy horror-regény els? része. Figyelj a részletekre, abban rejlik az igazság:)
Megálltam az épület bejárata el?tt, s a magasba tekintettem. Csak bámultam az elém tornyosuló hatalmas épületet, mely úgy látszott mintha egy ítél?szék lenne, s én lennék a vádlott, pedig csak az els? megbízásom miatt jöttem. Az els? igazi betegemhez.
Kicsit féltem, vajon mi vár rám odabent. Egyedül. Hisz ?k is emberek- vigasztaltam magam- de másképp látják a világot. Ahány ember annyi világ. Ha egy ember meghal, akkor egy világ hal megr30; ha az a világ gonosz, megkönnyebbülünk, ha jó, akkor megsiratjukr30; Én ismertem a saját világom, s annak emberi valamint isteni törvényeit. Féltem, hogy ezek megd?lnek odabentr30;
Gondolataim sorát egy férfi szakította meg, aki épp kinyitotta az ajtót, s betessékelt.
- Jó reggelt! Ha jól sejtem, akkor maga Mr. Camp. Maryhez jött ugye?- kérdezte mosolyogva.
- Jó reggelt Mr.r30; - kezdtem én is, de a nevét nem tudtam, mire ? kisegített.
- Jim Smidt- mondta kedves hangon, s kezet ráztunk.
Negyvenes éveit taposó férfi volt, kissé kövér, de ez látszólag nem rontotta a kedélyét. Fekete haja hátra volt fésülve, kis szakálla kissé meg is fiatalította még a mosolyán kívül is.
- Tudja maga a hetedik pszihiátere a lánynak-, kezdte el meséjét, majd utat mutatott, s én követtem- mi csak Mary Alice-nak hívjuk, bár senki sem tudja az igazi nevét, sem a származását.
- Ezt nekem nem említették-, lep?dtem meg kicsit.
- Mr., magának sokkmindent nem említettek, hogy elvállalja a munkát-, jegyezte meg enyhe mosollyal, de nem olyannal, amivel üdvözölt- nem beszél senkivel cirka három éve. Az utolsó szava az volt, hogy ásványvizet kér- mesélte vezet?m.
Nem kérdeztem, csak bámultam a fehér folyosókat. Hol jobbra, hol balra fordultunk. Labirintusnak éreztem a helyet, s ezt Mr. Smidt is észrevette.
Nyugodjon meg Mr. Camp, egy id? múlva már ki fog igazodni a folyosók útveszt?iben, de el?tte párszor el fog tévedni- jegyezte meg nevetve, mikor odaértünk egy rácsokkal védett folyosóra, majd az ott álló ?rnek adta belép?kártyáját, s az kinyitotta az ajtót, nekünk- itt tartjuk a veszélyesebb fajtából valókat-, magyaráztam, mikor nagy nyikorgással becsukódott mögöttem az ajtó.
- De azt mondta, hogy három éve meg se mukkant. Akkor miért olyan veszélyes?- kérdeztem vissza miközben az ápolókat, néztem, akik tagbaszakadt férfiak voltak.
- Nyolc évvel ezel?tt találtak rá az országút mentén, egy szobalány ruhában, mely teljesen át volt itatva vérrel, kimerülten. Azonnal a kórházba szállították, de kiderült, hogy rajta egy centi karcolás sincsen. Viszont az a rengeteg vér a ruháján tizenhárom különböz? személy vére volt. Nem tudták azonosítani a lányt, ?meg nem szólalt meg. Egyik nyilvántartásba se volt benne, a ruha annak ellenére, hogy eléggé jellegzetes volt, a környékbelieknek nem mondott semmit. A lányból gyanúsított lett, de semmi konkrét bizonyíték nincs arra, hogy egyáltalán gyilkosság történt, mert senki sem jelezte, tehát tanú nem volt. A lány ?rültnek nyilvánították, és idehozták. Azóta hat orvos próbálta megfejteni a titkát, sikertelenül- magyarázta komoly arccal, s közbe hol jobbra, hol balra fordultunk a folyosókon, s én feladtam, ama reményemet, hogy visszatalálok egyedül a kijárathoz.
Hamarosan megálltunk egy ajtó el?tt, s ? kulcsával kinyitotta azt.
A hirtelen jött fényesség miatt eltakartam szemem. Ez a szoba, alig volt kisebb azoknál, amikbe eddig jártam, els? pillantásra. Mikor már elmertem venni a kezem, láttam, hogy tényleg kisebb, s még jobban körülnéztem. A szoba berendezése egy ágyból, egy éjjeliszekrényb?l, egy asztalból, s két székb?l állt. ? az asztalnál ült, engem bámulva harag zöld szemeivel, mellyel talán lelkemig hatolt. Nem bírtam állni szeme pillantását, ezért elfordítottam fejem, s beléptem az ajtón, mely utánam halkan csukódott be.
Én halkan, de mégis magabiztosan ültem le elé, s újra vettem a bátorságot, hogy szemébe nézzek, ami még mindig engem fürkészett. Az a mélyre hatoló szempárr30; melyet fekete hosszú, ám alig hullámos haj övezett. Frufrujának egy-egy tincse belelógott szemébe, míg többi hajzuhataga rakoncátlanul hullott vállára, és hófehér ruhájába- mely szinte beleolvadt környezetébe- jól állt neki.
Sokáig csak néztük, tanulmányoztuk egymást, majd megtörtem a csendet.
- Én Dr. Erik Camp vagyokr30; az új orvosod. Ha jól tudom a hetedik- tetem hozzá, de ? nem reagált. Se egy gúnyos mosoly, se egy hang. Mintha tudomásul se vette volna.
Nem csinált semmit csak bámult, ami engem egyre jobban zavarba hozott, s ezt szemmel láthatóan észre is vette. Halvány mosoly ült ekkor arcára, de ez pillatat múlva el is t?nt. Lassan felállt, s megkerült engem s közbe tanulmányozott. Én csak ültem, igyekeztem nem elárulni magamról semmit.
? visszaült elém, s tovább fürkészte tekintetem, magáról nem elárulva semmit. Úgy éreztem, lassan hatása alá kerülök az igéz? zöld szemének, s talán erre várt ? is mikor hirtelen megszólalt.
- Mit akar Mr. Camp?- kérdezte halkan szinte bizalmas hangon
Én erre nem tudtam hirtelen, mit válaszoljak, ezért csak kis id? után szólaltam meg.
- Hogy mi történt nyolc évvel ezel?ttr30; a nevedr30;. A korodr30; a származásodr30; indokok és hogyanok várják a választ- válaszoltam kissé zavarodottan.
- Túl sokat akar Mr.- válaszolta nemsokára- túl sokatr30; mindenki- suttogta.
- Miért?- kérdeztem vissza- olyan szörny? titok? Netán átok?- tettem fel újabb kérdéseket, de ? elnémult, s most már engem se tanulmányozott. Lassan felállt, s a falhoz ment, ahol egy kép lógott. Naplementét ábrázolt, ami vérvörösre festette a tájat, s a tengert- hogy hívnak?- kérdeztem kés?bb.
- Mary Alice-nek- suttogta érzéketlen hangon, meg se moccanva.
- Hazudsz- jelentettem ki halkan, mire ? hirtelen megfordult, s az asztalra csapott.
- Sosem hazudok Mr.! Ne merje ezt állítani, míg nem tudja biztosan, hogy mi az igazság!- kiabálta, s visszafordult háttal nekem, hogy a képet bámulja.
Azt mondták, hogy azért kapom ?t, mert az ittléte alatt nem mutatott er?szakotr30; mégis b?nösnek tartották emberek meggyilkolásával, azon emberek meggyilkolásával, kiknek vére az ? kezén száradt. Nem lehetett szemtanú, mert ahhoz túl sok vér volt rajta. Az én feladatom volt eldöntenir30; b?nös vagy áldozat? Feéltem a feladattól, féltem Mary Alice-t?lr30; Gondolatmenetemet ? szakította félbe.
- Sosem hazudok Mr. Campr30; a csend egyértelm?, de a szavak ezerfélét jelenthetnek-, suttogta.
- Hogy hívnak?- kérdeztem újra, ugyanolyan halkan.
- Mary Alice-nek- válaszolta újra- így hív az ápoló, az orvos, a többiek, és maga is r30; nagyon jól tudja a nevemet, mégis kérdi- válaszolta, s visszaült elém.
- Hogy hívnak a szüleid?- kérdeztem másképp.
- Kik azok a szül?k Mr. Camp?- szegezte hozzám a kérdést- az akit annak szeretünk? Az akit anak hívunk, mert így rendelte a sors, és a gyámügy? Vagy az akinek a vére vagyunk?- kérdezte egymás után.
- Hogy hívnak a vér szerinti szüleid?- kérdeztem konkrétabban, de nem volt elég.
- Lehet árva, vagyokr30;- suttogta, mindvégig a szemembe nézve, rezzenéstelen arccal.
- Akkor a nevel?szüleid- válaszoltam, remélve egyenes választ ad, de tévedtem.
- Lehet utcagyerek, vagyokr30;- suttogta újra, ugyanolyan arccal.
Erre már nem tudtam mit lépni, ezért most én hagytam el a csatatér helyszínét, s felálltam az asztaltól, majd a képhez sétáltam. Mesterien ki volt dolgozva, minden ecsetvonás érzelmet tükrözött. Fájdalmat, dühöt, halált, reménytelenségetr30; a csendet újra megtörtem.
- hány éves vagy?- kérdeztem, még csak nem is reménykedve, hogy egyenes választ ad.
- Huszonnyolc- vágta rá, mire én megfordultam, s tekintetemmel lelke mélyéig akartam hatolni, de lebonthatatlan falakba ütköztem, melyekr?l igyekezetem es?cseppként pergett le.
- Ez egyszer? kérdés?- szegeztem neki.
- Nincs egyszer? kérdés Mr., csak egyszer? válaszr30; az is ritkán- válaszolta- az éveket az emberek találták ki, hogy ezáltal szabályozzuk azt ami nem is létezikr30; az id?t. Ezáltal tudunk, mindent a fennhatóságunk alá vonni. Mindent szabályozni, irányítani akarunk. A növényeket, állatokat, egymástr30; a világot., életet, halált. Azt hisszük istenek vagyunk, de néha a természet megmutatja, az igazi valónkatr30; porszemek, amelyet ha úgy tartja kedve, arrébb söpör-, suttogta maga elé, majd rám nézett halvány mosollyal- tudja Mr. Camp, vannak emberek, akik bár korosodnak, mégis sosem n?nek fel, s vannak gyerekek, kik érett gondolkodással rendelkeznek. Én 28 éves vagyok, és 28 évesnek is érzem magam. Ezért volt egyszer? a válasz- magyarázta.
- Szóval akkor te egyik nevet se ismered el, ahogy hívnak?- kérdeztem rávetítve a logikáját az el?z? kérdésre, kevés sikerrel.
- Mr.- kezdte megint mosollyal arcán, de ez olyan lekezel? mosoly volt inkább mintsem der?s- egyszer, ha valakit elneveznek, az lesz a neve. Ha utálja, ha nem. Ez így lenne logikus, de ne beszéljünk logikáról egy kiszámíthatatlan világbanr30;
- Téged, akkor hogy neveztek el?- kérdeztem, s biztos voltam abban, hogy innen már nem tud menekülni.
- Nem tudom, alig voltam két hetes- válaszolta nevetve, majd mikor látta, hogy feladom, folytatta- Mr., maga válaszokat akar, el?bb tanuljon meg kérdezni. Tanulja meg feltenni a pontos, és precíz kérdést- suttogta.
- Van?- kérdeztem, mire ? kis id? múlva megingatta a fejét- akkor?
- Tanulja meg, hogy nincsr30; nincs pontos kérdés, ahogy pontos válasz sem. Minden relatív, Mr.. élet- halál, fény- sötétségr30; ki az ?rült? Vajon ki? Talán az aki rémeket lát?... hangokat hall? Aki meg tudja jósolni a jöv?t? Aki olvas a múltban? ?rültekr30; az emberek régen boszorkányságnak kiáltották ki, azt amit nem értettek. Mára az illet?t szemfényveszt?nek, vagy ?rültnek mondják. Mert nem ésszer?r30; nem valóságr30; Mi a valóság Mr.? Az hogy maga itt ül velem szembe? Lehet, hogy épp hallucinálok. Vagy mi? Az óra járása? Lehet alapból rosszul, van beállítva.
Én nem tudtam válaszolni nekir30; nem értettem a logikáját, bár volt benne igazság. Én a realitás embere vagyok, s azok közé tartozok, kik természetellenesnek tartják mindazt aki, és ami ellentmond az ember által megszabott törvényeknek.
- Válaszokat akar Mr.? A válaszaim egyszer?ek. 11 történet, amelyek a 13 személyhez kapcsolódnak. 13 történet, melyet senki nem ismer. Se a hogyant, se a mikort és miértet. Ezt akarja tudni igaz?- kérdezte bizalmas, mégis rideg hangon.
- Te nem vagy ?rült- jelentettem ki halkan- nem tudom mi vagy, de nem ?rült.
- A zsenit és az ?rültet csupán egy hajszál választja el. Én vagyok a hajszál-, suttogta, olyan hangon minek jelentését akkor nem értettem. Mindkett? mégis egyik semr30;- s elmosolyodott, de ez a mosoly nekem inkább félelmetesnek t?nt, mintsem kedvesnekr30;
|
|
|
- szeptember 29 2007 20:58:22
A m?veid igazi horror |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
