|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
<<>>
Ha minden igaz, egy csütörtöki napon történt, késő délután fele, amikor már nem volt olyan sűrű a forgalom a Gárdonyi körúton.
Az áruló ideges volt, nem igazán tudta, mire számíthat. A vádlottat megillető széken kapott helyet, közvetlenül a magas, tekintélyes szószék mellett, mely üresen ásítozva várt a bíróra.
Az áruló feszülten tekintgetett körbe-körbe. A tárgyalóteremben egyelőre még nagy zsongás uralkodott, mindenki beszélgetett mindenkivel, mindenki tudni akarta, mi történt. Az esküdtek némán ültek, csak néha-néha lapoztak egyet-egyet az előttük lévő jegyzetfüzetben.
Nem kellett túl sokat várniuk, rövidesen megérkezett a bíró. A zsivaj egyetlen szempillantás alatt elült, csak néhány befejezésül elsuttogott szó hallatszott.
A bíró a többiekhez képest meglehetősen magasnak tűnt. Fején fehér, úri paróka ült. Ehhez párosult elegáns öltözéke, finoman vasalt nyakkendője, fekete lakkcipője, és patinás szemüvege.
- Uraim, elnézésüket kérem a késésért, feltartottak.
Meglehetősen hadart, mintha csak az imént említett késést szerette volna behozni.
Az áruló látszólag félt. Nem sejtette, hogy mi fog vele történni, de félt. Talán a bíró tekintélye miatt, talán mert minden ember őt nézte, vagy talán mert tudta, mit követett el, de félt.
- A tárgyalást ezennel megnyitom – csapott kopott fakalapácsával a szószék fájára a bíró, majd eldarálta szokásos üdvözlőszövegét, aztán ismertette a fennállást, hogy ki a vádlott, és hogy mit követett el.
A kissé szedett-vedett küllemű ügyész odabicegett az árulóhoz, és átnyújtott neki egy vaskos Bibliát.
- Kelemen János, esküszik, hogy az igazat, és csakis az igazat fogja mondani? – kérdezte az ügyész cérnavékony hangján.
Az áruló kicsit tétovázott, de aztán a szentkönyvet megérintve megesküdött rá.
- Kelemen János, a vád súlyos: hazaárulás.
Az áruló nyelt egyet.
- A szemtanúk állítása szerint ön felfedte az ellenség színe előtt nemzetünk egyik legkiválóbb szabotőrének titkos akcióját, aki emiatt lelepleződött, és hadifogságba került. A vallomást a jelek szerint nem erőszak hatására tette, egyelőre az indoka megalapozatlan. Joggal gondolhatjuk tehát, hogy ön az ellenség kéme, és így hazaárulónak tekinthető.
Az áruló nem szólt egy szót sem. A könnyeivel küszködött. Minden egyes szó, minden egyes vádpont igaz volt, és ezt ő is tudta. Tehetetlennek érezte magát.
- Szabad megkérdeznem – kérdezte az ügyész -, hogy mi volt az indoka?
Beletelt némi időbe, mire az áruló összeszedte akaraterejét annyira, hogy megszólaljon.
- N-nem igazán tudtam, hogy mit teszek.
Ennyi tellett tőle. Nem tudott mit mondani.
- Netalántán valamiféle gyógyszer hatása alatt állt?
Az áruló tudta, ha igennel válaszolna, talán megmenekülhetne.
- Nem, uram.
Nem akart hazudni.
- Tehát szabad akaratából cselekedett?
Az áruló sóhajtott.
- Igen.
- Beismeri bűnösségét?
- I-igen.
- Értem. Azt hiszem, az esküdtek is egyetértenek abban, hogy ez esetben nincs szükség tanúkra. A tények magukért beszélnek. Bár a vádlott beismerő vallomást tett...
- Tiltakozom!
Az ügyészt váratlanul érte a hang, és amúgy se szokták félbeszakítani.
- Tiltakozom!
Az éles hang irányába fordult minden szempár; némelyik kíváncsian, némelyik ingerülten.
Az ügyész kénytelen-kelletlen tartotta magát a procedúrához.
- Hajlandó tanúvallomást tenni? – kérdezte.
- Igen – a válasz határozottan csengett.
- Ez esetben megkérem, fáradjon a tanúk padjához.
Az ifjú hölgy magabiztosan felállt, és kisietett a mutatott helyre. Miután felesküdött a Bibliára, felállt.
- Maradhat ülve is – intett az ügyész, de a lány nem mozdult.
- Ahogy óhajtja – bólintott rá -, tehát, milyen megfontolásból kért szót?
- Akár az ellenségünk, akár nem, a szabotőr támadása aljas és undorító volt, ami nem méltó nemzetünkhöz! Megérdemelte büntetetését!
Többen felhördültek a teremben. Az ügyész elmosolyodott.
- Tehát az ellenség pártját fogja, hölgyem?
- Nem. De a bevetett fegyver kegyetlen volt. Sőt, túlzás! Másfajta eszközökkel is harcolhatunk a győzelmünkért. Az, hogy Kelemen János vallomást tett az ellenségnek, nem volt szép dolog, de a szabotőr bűne még súlyosabb!
Döbbent csend ült a jelenlévőkre. Az ügyész már nem mosolygott. Az áruló mintha kicsit megnyugodott volna.
- Ennyi elég volt, kérem – szólalt mag jéghideg hangon a bíró -, menjen vissza a helyére, mielőtt önt is felelősségre vonom!
A lány dacosan felállt.
- Korrupt banda – kiáltotta majdhogynem sírva, aztán kirohant a teremből.
- Nemzetünk helyzetének tükrében minden eszköz megengedett – kezdte a bíró meg sem várva, hogy a lány távozzon. – Az ellenség nagy és erős, tehát úgy kell lecsapnunk rá, ahogy csak tudunk.
Az árulóhoz fordult, aki remegni kezdett, mint a nyárfalevél.
- Kelemen János, bűnösnek találtam hazaárulás vétségében. Beismerő vallomása után bűnéhez kétség sem férhet, ezért a szokásos ügymenetet átugorva kijelentem: a büntetése kötél általi halál.
- NEM! – sikoltotta kétségbeesetten az áruló, ám két nagydarab, zord kinézetű őr lefogta, mielőtt egyáltalán megfordulhatott volna a fejében a szökés bárminemű gondolata.
***
Úgy tizenöt perccel később a gyerekek játékát üvöltöző felnőttek szakították félbe. Kelemen János édesanyja sírt, a haját tépte, és az iskolát átkozta, amiért felügyelet nélkül hagyta a gyerekeket. Az édesapja falfehér volt, nem szólt egy szót sem. Zebegény Erzsébet tanárnő, akinek Sáfrány László békát tett a retiküljébe, próbált magyarázni valami kávészünetről meg folyosófelügyelőről. Udvardy Ottó igazgató úr megrendülten állt Takáts Klaudia mellett, aki nem olyan rég volt nála szólni arról, hogy egy tanulóját most ítélik halálra.
Elkéstek.
Bár a tárgyalás játék volt, ez nem sokat segített a tizenhárom éves Kelemen Jánoson, aki egy kék-piros ugrókötélre felkötve lógott, a hintáról.
A másnap megjelenő napilapok egyöntetűen azon a véleményen voltak, hogy egy erőszakmentes világban ez nem történhetett volna meg.
|
|
|
- augusztus 17 2009 14:32:30
Kedves Tris!
Én is azt mondom, hogy egy erőszakmentes világban ennyi sok bűncselekmény és egymás elleni kegyetlenség nem volna.
S ennél kegyetlenebb dolog sem történhetne meg, mint amikor a gyermekek játéka odáig fajul, hogy egy társukat "játékból" felkakasszanak!
Amit a gyerekek mondanak, azt mindig nagyon komolyan kell venni. Igen csak tanulságos ez az írás.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
