|
 Vendég: 32
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Egy forró nyári emlék
Egy forró nyár emlékére
Egy hideg januári napon üresen találta a lakást, felesége elhagyta. Még karácsonykor béke és boldogság honolt a házban, nem értette, mire vélje a dolgot. Forró augusztusi nap volt, már nyolc hónapja nem talált magának senkit a felesége helyére. Már vágyott a szerelemre
Még nem váltak el, csak a békítő tárgyaláson voltak túl, ami eredménytelenül záródott, s már nagyon kívánta a szexet. Messze volt még az utolsó tárgyalás napja, nem tudta megvárni, önmegtartóztatás mellett. A nejének volt barátja, s azzal is lakott albérletben, s már gyermeket várt tőle. Ezt onnan tudta, hogy egy este elvitte az öccsét tanúnak, mert beszerette volna bizonyítani, hogy van kapcsolata a nejének, hiszen őt azzal zsarolta, hogyha valaki mást visz a lakására, kilakoltatja. Egy volt osztálytársával találkozott az öccse, a munkásszállón lakott a srác, amelyben az asszony volt büfés. Nem hitt a fülének, de megfogadta, hogy ha lehet a Jupiternek, hát a kis ökörnek miért nem lehetne?
Gépkocsi vezető volt, s éppen folyt a betakarítás, beszélgetni kezdett egy román fiúval, aki a szárítóban dolgozott.
-Te Vladi! Nincs neked valami rokonod, aki még szabad?
-De van! Ha akarod, akkor össze hozlak vele.
-Az jó lenne, mikorra tudnád tető alá hozni a dolgot?
-Gyere át vasárnap, ott lesz ő is!
Már nagyon várta a napot, amikor megismerheti ezt a lányt, aztán ha egy kicsit csúnyácska, akkor jó lesz egy alkalomra, ha meg nem, akkor meglátja, mi lesz belőle. Kiment a piacra, vett két csokor virágot, meg egy üveg nemes bort. A szíve a torkában kalapált, amikor kopogtatott az ajtón, s egy szőke bombázó nyitott ajtót.
-Szervusz! Én Vladi barátja vagyok, Romeo. Gondolom, te Júlia vagy!
-Nem! Én Vladi felesége vagyok Gabi.
-Virágot a virágnak!-s ezzel átnyújtott egy csokor rózsát a nőnek.
"Istenem! Ha ilyen szép a nővére, milyen lehet a húg?"-gondolta magában. Betessékelték és megpillantotta Júliát.
-Szervusz! Romeo a nevem.-és átadta neki a csokor piros rózsát.
.Szia! Én Júlia vagyok.
Szerelem volt ez első látásra. Barna, hosszú haja kék szemű leány volt, tipikusan az ideálja. Engedve a megivott bor hatásának, sétálni indultak. Sokat beszélgettek, csókolóztak és megállapodtak abban, hogy felmennek a fiúhoz. Leültek a fotelekbe, majd egy kis idő múlva a lány az ölébe ült. Vadul csókolóztak, majd azon vették észre magukat, hogy az ágyban vannak.
-Pár napja voltam abortuszon. Kérlek legyél velem kedves és gyengéd!
Üvölteni szeretett volna az aktus végén, mint Jim Carrie a Maszkban, mikor megpillantotta az énekesnőt.
-Miért hagyott el a nejed?-kérdezte.
-Mert nem voltam jó az ágyban, meg nem vagyok bányász. Keveset kerestem.-válaszolta.
-Még hogy nem vagy jó az ágyban? Na ezt felejtsd el de sürgősen! Nagy marha volt a nejed!
Jól estek ezek a szavak, vissza tért a megtépázott önbizalom.
-Jövő héten megyek haza! Bemutatnálak az anyámnak és a nagynénémnek. El tudnál jönni velem egy hétre?-kérdezte a lány.
Nem tudott nemet mondani, de egy kicsit gyors volt a neki ez a tempó. Este nem tudott aludni, hiszen hirtelen sok volt az új élmény a számára. Inkább nézte a lány gyönyörű arcát, s már tudta, ez nem csak egy röpke kapcsolat lesz. Felkelt, megnézte, nem járt e le az útlevele. Várta már a napot, mikor utazni fog. Összecsomagolt és utazott Budaörsre a lányhoz. Nála aludt, majd reggel indultak a Nyugati-pályaudvarhoz, ahonnan a buszok indultak. Még sosem járt Romániában, bár régebben levelezett egy erdélyi lánnyal. Kíváncsi volt Ady városára, hiszen onnan származott a lány. Nem volt pozitív a határon szerzett tapasztalat. Először a Magyar oldalon várakoztatták órák hosszát őket, majd a Románok váltották egymást órákig. Le kellett szállniuk a buszról, bemenni egy helyiségbe ahol megindult a motyizás. Mélyen túrtak bele a bőröndökbe, volt akivel kipakoltattak. Aztán kérték a valutát, de nála csak forint, s némi lej volt. Persze ez nem volt jó valuta, nekik márka, vagy dollár kellett volna. Nehezen magyarázta ki a lány, hogy ő még román állampolgár, s a fiú a vőlegénye, majd az ajándékba hozott Tokaji aszú megoldotta a vámos szívét. Mikor leszálltak a buszról, bementek egy virágboltba és vettek egy csokor sárga rózsát, hiszen a lány anyjának ez volt a kedvenc virágja. Volt meglepetés, hiszen Júlia eddig még egyetlen barátját sem hozta fel. Nem is igazán lehetett, hiszen a nagynénje rokkant volt, s idegenek között nem is igazán szeretett mozogni.
-Kezét csókolom! Romeo vagyok.-mutatkozott be és átadta a rózsát.
-Ja! Aztán ha nem adom önhöz a lányomat, akkor öngyilkosok lesznek, mint a Shakespiere darabban! Gitta vagyok!-Mutatkozott be az asszony.
"Na jól kezdődik ez is! Nagyszerűen fogom magam érezni ezen a héten!"-gondolta. Pedig jó benyomást szeretett volna kelteni magáról. Másnap sétálni mentek, a keresztanyjának is be akarta mutatni a fiút. Csalódott ebben a városban, hiszen a tanulmányaiban sokkal szebbnek tüntették fel, mint amilyen volt. A "kelet Párizsa" tiszta kosz volt, építési törmelékek, félig megépített tömbházak jelezték Causescu pusztítását, falú rombolási szenvedélyét. Kertes házak tövében magasodtak a tömbházak. A század elején még szép tömbök lepusztultak voltak, mint a VIII. kerületben. Szerelmes lett, örülten és szenvedélyesen. Az utolsó napon bement egy ékszerüzletbe, aztán megvette a gyűrűket. Ebéd után letérdelt a lány elé és ezt mondta neki:-Júlia! Leszel a feleségem?
-Csak azután kérheti meg a lányom kezét, ha már elvált! Ha egyáltalán együtt lesznek még akkor! -felelt az anya a lánya helyett- Addig semmiképpen sem engedem az eljegyzésüket!
Hazafelé, a buszon cseréltek gyűrűt. Tudta, hogy ez a szerelem örök marad, s nem választhatja el őket semmi sem. Nem végződhet úgy, ahogy Shakespiere: Romeo és Júliája. Fura nyaralás és nyárutó volt, bigámistának érezte magát, hiszen egyszerre volt nős és volt menyasszonya. De örökké emlékezetes marad számára ez a nyár, élményekben gazdag nyaralás. |
|
|
- augusztus 29 2009 10:06:03
Kedves Metallica!
Úgy hiszem, ezt a történetet olvastam, talán a pályázatoknál?
Érdekes kis történet, amibe itt-ott kis humort is belecsempésztél.
S még az is lehet, hogy megtörtént esetet dolgoztál fel, de mégis meseszerű, de ettől még szép!
üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- augusztus 30 2009 06:49:27
Köszönöm kedves Zsuzsa, hogy olvastál. Igen, ezzel az írással pályáztam. Most legalább a nevem is mellé került. Szeretettel: István. |
- augusztus 31 2009 14:29:12
Sajnálom, hogy legtöbb eseben nem derült fény a pályázatra beküldött írások alkotóira vonatkozóan. Most meg már nincs is fenn, hogy ismét elolvashatnám.
Üdv.: Torma Zsuzsanna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
