|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
( El nem küldött levél)
Ki ólálkodik a kapunál?
Éjszakai történetek
Szóval, hogy a történetet ecseteljem arra ébredtem, hogy úgy ugattak a kutyák, hogy a szomszéd vármegyében is leestek az ülőkéjükről a tyúkok és kakasok is, lelkem.
No, aztán mivel egy lélek sem volt rajtam kívül ebben a kúriába így fölkaptam a hófehér selyem pongyolám,
és tizennégy lépcsőfokon lépegetve a sötétségbe, hogy el ne riasszam az ugatás tárgyát lementem az udvarra.
Az éjszaka eshetett az eső, mert minden csupa latyak volt.
Ahogy leérek a csahosoknak is torkukra forrt a vacsitolás, mert azt hitték, hogy egy szellem látogatott hozzájuk.
Jó volt ez a csönd, de csak egy percig tartott, mert megismertek és örömükben, hogy kapnak egy fülvakarást, összeugrálták sáros tappancsukkal, édes lelkem a hófehér pongyolám.
Már mindegy, csak kimentem a kapuhoz, mit ugattak ezek a büdös dögök.
Édes lelkem nem fogod elhinni egy apró kis cicus ült a kapu előtt és keservesen nyávogott, amikor meglátott.
Kinyitottam a kaput és ölembe szorítottam az apró jószágot, úgy reszketett szegény, mint a miskolci kocsonyába a béka.
Én meg tőle, mert olyan vizes volt a lelkem, hogy eszembe ötlött a tegnapi éjszakám.
Bemenekítettem a csahosok elől, jól szárazra töröltem és melegítettem néki tejecskét.
Be is lafatyolta mindet, majd dorombolva köszönte szépen, én meg betakargattam és betettem egy dobozba, hogy, majd ha virrad a reggel, akkor intézem a további sorsát.
Én meg lelkem ázva-fázva fölballagtam az emeleti kúria fürdőjébe, és amikor megláttam a valaha hófehér pongyolám, égnek állt a hajam szála is és még a zsömle is összezsugorodott ijedtében a számban, amit az a Dr. Fogvájó Rozália okozott nékem.
Beáztattam, majd magamat is a tusoló alá, mert már megint a tegnapi eset volt fennforgás alatt.
Már kiürül a kút is nemhogy a bojler lelkem, mert ennyi vizet még a tenger sem ereget az induló állásából, mint amennyit én elhasználtam az elmúlt napokban…
A cicus is vígan dorombolt, megelégedve a meleg tejecske okozta örömmel…
Az éjszaka árnyai kúsztak a falakon…
Én meg felforrósodva a melegvíztől pár perc múlva azt sem tudtam melyik világon, vagyok…
Drága lelkem-búcsúzom… Tőled…
Kelt:
Kaposváron, ahol minden csupa virág nyáron…
|
|
|
- szeptember 10 2009 10:11:07
...és tele szökőkúttal a város. |
- szeptember 10 2009 10:53:15
Talán te is itt élsz, hogy tudod???...   |
- szeptember 10 2009 12:28:20
Kedves Lyza!
Ezt a történetet szerintem olvastam már egyszer! Hogy itt-e vagy másik honlapon, azt most hirtelen nem is tudom, mivel egy másik honlapnak is tagja vagyok.
Igen, kedves Lyza, Gyula is kaposvári "onnan a negyedik emeletről", ha bár nem tudom hol, mert elég nagy Kaposvár, és sok emeletes ház van.
Ugye, mondtam már, hogy nekem nagyon tetszik, ahogy prózát írsz. Ezután is mindig nagyon szívesen olvasom!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 11 2009 19:18:30
Nagyon kedves vagy Zsuzsi!...Köszönöm, hogy megtisztelsz az olvasással és véleményeddel...Ölellek szeretettel: Lyza |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 17. szerda,
Lázár napja van.
Holnap Auguszta napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
