|
 Vendég: 76
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
M
Egyperces életképek...
Mint bájos fiatal nő, a hajnal sárga, piros ruhába jő… Lassan bújik elő a szürke félhomályból, alig lehet még látni valamit a tájból. A lombok között is ébred az élet, a csöndnek madarak éneke vet véget. A verebek lármásan civakodnak, akár vénasszonyok, mikor patvarkodnak.
Néhány neki ugrik társának, így vet véget a torzsalkodásnak… Hullnak a tollak, potyog a levél, majd a zsémbes banda útra kél.
Szobámba ülve a harangszót álmodva hallgatom, zengő hangja repül a gyors szél-szárnyakon.
Az emeletről a város tornyait, házait belátom. Az ablakaikon zsalu zárul sűrűn: a sok parázna titokra, szerelmet sejdítve a zugokban. Szélnek eregetem a nehéz gondokat, megtölti a reggel napfénnyel az árnyékokat.
A parkban egy zúzmarás padon elgondolkodva ül egy asszony s a foszlékony árnyak között, átölelve tartja a fájdalom. Szemében már rég nem ég az isteni szikra, tompán bámul a fák sűrű lombjaira… Ott, igen, ott van a szabadság, hol a madár repte, s mint zászló emelkedik lelke magasan a fellegekbe.
Egy öregúr totyog, régen jobb napokat megért kabátja kopott. Lábát csúz rágja, minden hiába, nem tér vissza az ifjúsága. Haját szél kócolja, álla borostás nem vár már ő mást, csak az elmúlást. Az élete sivár itt, s hogy melengesse testét, mindennap a kocsmában tölti az estét.
Néha rímet farag, szíve izzik, ha a kedvesére gondol, és ha nem akad papír, akkor a szalvétához fordul. Ráírja a verset, és büszkén bajszán pöndörít egyet. Az ivócimborák meredten nézik, mert a maligánfok már az agyukban dívik. Meghívják egy italra bátran, az öregnek nincs is hiánya másban.
Anya húzza álmos gyermekét, kinek az óvodába járás egészen elvette a kedvét. Oly szívesen ölelné magához a paplant, de a zord anya rá mérgesen kaffant…
Sietnie kell, mert a főnöke bizony morcos, nem érdekli a kifogás, mert mindjárt kapun kívül találhatja magát. A tét a lét, ez az anya szavajárása, ezért ügyel rá, hogy legyen állása.
Zúgnak az autók, indulnak vagy százzal, nem érdekes most, nem spórolnak a gázzal…
Mindenki siet, rohan, ez maga az élet. Az embertömeg, pedig munkahelyre széled.
Így indul a nap ráncos arca, s az emberek létért folytatott harca.
|
|
|
- szeptember 15 2009 20:22:34
Itt vagyok, kedves Lyza, hozzáfértem Niki lányom laptopjához, ezért tudam most belépni és olvasni megint szép írásodat. Szépen csokorba szedted a reggeli "hangulatot", és még rímbe is szedted a mondanivalót!!!
Sietünk, igyekszünk, kinek még van hova, mert bizony tét a lét, vagy ahogy egy Tv-műsorban volt a szlogen: Itt a lét a tét.
Pedig néha mi js inkább lustálkodnánk néha a paplan alatt, mint az álmos kisgyerek,
Tetszik, hogy az életből veszed a témát, s nem kell más hozzá, mind észrevenni a körülöttünk lévő dolgokat, s Te észreveszed!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Kaposmérő, Berzsenyi u. 10-ből |
- szeptember 16 2009 01:33:51
Szia Lyz
Fantasztikusan birtokolod a szavakat...játszol, zsonglőrködsz, érezni,hogy lazán, elengedett állapotban gördülnek a sorok...ezt a könnyedséget viszed végig...kellemes, olvasmányos, rendkívül élet-közeli...ettől magunkénak érezhető a téma....és megfigyelhető széles látóköröd, impulzív egyéniséged és nagyfokú szenzibilis beállítottságod....fogadod az élet minden irányú ingerét....azonnal beépíted, értelmezed...és mély érzelmi töltettel ruházod fel...igazán remek!!!
Szeretettel ölellek
szí. |
- szeptember 16 2009 14:24:25
szép, életteli képeket pergettél |
- szeptember 17 2009 05:56:29
Drága Zsuzsikám!
Örülök, hogy ilyen kedves vagy, hogy még ilyen áron is olvasol!
Köszönöm a hűségedet!...Szeretettel ölellek: Lyza |
- szeptember 17 2009 05:59:22
Kedves Szoszircsi!
Nagyon, nagyon köszönöm kimerítő commentedet!...Örülök a véleményednek! Szeretettel ölellek: Lyza |
- szeptember 17 2009 06:01:08
Kedves mse!
Köszönöm, hogy Te is olvastad és véleményezted!
Szeretettel ölellek: Lyza |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
