|
 Vendég: 101
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
M
"─ Szerintem legalább a kilencedikben van már ─ jelentette ki Márta. ─ Bár már én tartanék ott.
─ Bírd ki hazáig, Cicus. Hátha ma beindítjuk a dolgot ─ mondta Márta füléhez hajolva Miklós."
Van egy jó hírem, meg egy másik
Novella
A 7-es busz nagyot zöttyent, mielőtt a Thököly-útról átrohant a Bosnyák-tér előtti kereszteződésen. Ez mindíg így van, ha még a sárgán át akar jutni. A csuklós végén állók most is szinte a levegőbe emelkedtek, köztük egy állapotos asszony is, aki rövid sikoj kiséretében kapott a hasa alá, hogy megtámassza azt.
─ Bocsásson meg ─ szólt neki Miklós, a tűzoltó ─, de magának nem lenne szabad itt a végén utazni, pláne nem állva. Már mindegy, de látom, több szabad ülőhely is van.
Az asszony nem válaszolt, de Márta, Miklós felesége megbökte a férjét:
─ Ez az ő dolga. Mit szólsz bele a másokéba!
Leszálláskor az állapotos asszony összevont szemöldökkel nézett Miklósra, de elfogadta, hogy az lesegítse.
─ Szerintem legalább a kilencedikben van már ─ jelentette ki Márta. ─ Bár én tartanék már ott.
─ Bírd ki hazáig, Cicus. Hátha ma beindítjuk a dolgot ─ mondta Márta füléhez hajolva Miklós.
─ Mondod te, mi? Te, aki irtózik a gyerektől.
─ Miket beszélsz? Már hogy irtóznék tőle? Ezt egy párszor már megbeszéltük. Nézd meg Miklóskát. Alig talál egy sarkot, ahol játszani tudna. Három éves és még jó, hogy nem tudja, miben él.
─ Miért? Miben él? ─ kezdte indulatosabban Márta. ─ Miért? Szemétdombon élünk, vagy mi?
─ Dehogyis, édes. Ne mérgelődj, mert mire hazaérünk, elmegy a kedvünk a...
─ Elhiheted, hogy nekem már elment.
Miklós itt elakadt. Nem tudta, mit mondjon. Pedig valahogyan tényleg várta már, hogy kettesben lehessen Mártával, még mielőtt Miklóskáért mehet az óvodába. Jól megértették egymást. Márta ügyes volt és jól ismerte férje szokásait. Miklós meg az övét. Ám ha egy esetleges újabb állapotosságról került szó, Miklós mindíg ugyanazt mondta: Miklóska kicsit korán jött, de az még oké. Ha azonban egy újabb gyermekre vállalkoznak, ahhoz végre egy rendesen berendezett, egy kicsit nagyobb otthonra lenne szükségük. És ezt Márta nem akarta elfogadni. Azt mondta, egy nagyobb lakást két gyermek mellett is lehet szerezni. Sokat veszekedtek emiatt. Ezért aztán ha ágyba kerültek, Miklós minden alkalommal azzal a gondolattal ölelte magához Mártát, hogy vajon az bevette-e a tablettáját?
Nagyon meleg volt. A Bosnyáktól jó tíz percnyit kellett gyalogolniuk és izzadniuk, hogy most is, mint minden hazaérkezéskor, önmagukban, titokban elszörnyedjenek a sötét egyszoba-konyhás lakástól. A lavórtól, a hidegvizes csaptól, a gázpalacktól, a szenes kályhától: az életüktől.
Miklós letette a hazafelé vásároltakat egy szatyorban, amelyről a sok összehajtogatástól csíkokban már lekopott a Tesco feliratból egy-egy kis csík. Márta ledobta a blúzát és a melltartót is utána. Miklós szinte nem mert ránézni, mert kicsit megzavarta az előbbi diskurzus. Azért hátulról nagyon finoman és éppen hogy megsimította Márta meztelen vállát. Az úgy tett, mintha nem venné észre és egy lépést tovább ment. Körülményesen kibújt a farmerjából. Miklós szerette volna, ha megfordul, mert tudta, hogy az a manapság divatos akármi átlátszó, de főleg Márta szemére volt kiváncsi, hogy talán mégis...
─ Van egy jó hírem meg egy másik ─ köhintett a már lényegében meztelen nő. Férje felé fordult, de ebben mintha valami kihívás lett volna. Miklós nem tudta megállni és lenézett oda, ahol a göndörség része át is meg ki is látszott.
─ Egy jó és egy rossz hír? ─ kacagott és tovább gyönyörködött a látványban.
─ Azt majd eldöntöd te.
─ Na?
─ Állapotos vagyok.
Miklós arcáról lehervadt az az egyébként is bizonytalan mosoly. A konyhát és szobát elválasztó küszöbön állt. Maga mögé nézett a kis szobába, azután a konyhát mérte föl, mintha csak most látná, milyen képtelnség. Az éppen hazahozott szatyorból kivette a két sör egyikét, de kinyitáskor a melegtől majd a fele kifutott a konyha kövére. Gyorsan ivott egy kortyot.
─ Látod ezt a lakást? ─ fordult Mártához.
─ Látom és tudom, mit akarsz mondani. Akkor is állapotos vagyok.
Hangja meglepően elszántnak hangzott. Mártának fogalma sem volt, hogy Miklós havonta tizenötezret tesz a bankba. Csak annyit tudott, hogy férje gyakran jár el és hoz haza hat-, nyolcezret, néha tizenkettőt. Ilyenkor megmosta a hónalját meg az arcát és fáradtan rogyott az ágyba. Néhány haverral vagonokat raktak ki. Mind tűzoltó volt. Azt mondták, ez növeli az állóképességüket és még pénzt is kapnak érte.
─ Cicus ─ hangja könyörgő és kedves akart lenni. ─ Csillagom, hát tényleg ide akarsz egy második gyereket? Milyen életünk lesz akkor?
─ Ne csak ránk gondolj, hanem a gyerekre. A tiéd és az enyém.
─ Hát éppen ez az, Cicus. Kettőnk gyermekének nem járna egy kicsikét jobb lakás? Még én is, te is jobb körülmények között nőttünk fel.
─ Ne keverd össze a...
─ Mit? Mit keverek össze?
Miklós kezdte elveszíteni a türelmét. És ezt tudta, érezte. Ezért szinte kényszerítette magát, hogy halkabban beszéljen. Nem akart veszekedést. Hiszen szerette Mártát. Csend volt. Most újra odanézett. Nézte Márta combját és arra gondolt, hányszor beszélte le, amikor Márta le akarta borotválni onnan azt a szépet. Most, hogy erre gondolt, csodálkozott, hogy mennyire nem érez semmi izgatót.
─ Cicusom. Édes kis Cicusom. Kérlek, ne rontsuk el. Én szeretlek téged. És Cicus. Mi a másik híred?
Cicus-Márta lenézett a konyhában szétfolyt sörre. Máris érezni lehetett a szagát. Hangja halk és rekedt volt:
─ Már nem lehet elvenni...
Miklóst elvitték a rendőrök. Szétverte az egész szobát. Semmi nem maradt épségben. A lakásban a sörösüveg barna szilánkjai látszottak mindenütt. Olyan szag volt, mint egy régen szellőztetett kricsmiben. Márta egy szék szélén ült, mintha nem férne föl rá és a szőnyegtelen deszkapadlót nézte. Azon csodálkozott, hogy Miklós még ezalkalommal sem ütötte meg. Még a kezét sem emelte rá.
─ Fura egy ember ez...
-vége-
Maróti László
2009.szeptember.16.
|
|
|
- szeptember 16 2009 21:12:21
remekül írsz... |
- szeptember 16 2009 21:46:09
Köszönöm szépen!
PiaNista |
- szeptember 17 2009 06:20:37
Tetszik ahogy levezényeled a tartalmat!...Fordulatos és gördülékeny! Gratulálok!...Lyza  |
- szeptember 17 2009 07:15:45
Köszönöm, kedves Lyza. Azt is, hogy elolvastad.
PiaNista |
- szeptember 17 2009 09:33:22
Kedves Pia Nista (László)!
Örömmel láttam feltett novelládat, s annak meg különösen örülök, hogy emberközeli, a hétköznapok valóságából merítetted a témát. Nem fantasztikus, nem földön kívüli, hanem egyszerűen hétköznapi történet.
Mondanivalója igen csak elgondolkodtató. A mai világban, a mostani körülmények között az is meggondolandó, hogy hány gyermeket vállal egy fiatal pár. A nők mindig jobban vágynak a gyermekre, még akkor is, ha tudják, hogy mostoha körülmények között kell majd felnevelniük, és inkább a saját vágyaik kielégítését szorítják háttérbe, ellentétben a férfiakkal.
Örülök, hogy olvashattam!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- szeptember 17 2009 09:55:11
Köszönöm, Zsuzsanna, hogy elolvastad. Talán jobban ki kellett volna fejtenem: Miklós (a valóságban!) szétverte az egész szobát, ezért vitték el a rendõrök...egy napra, de azután egy hétig piázott. "Márta" hetedik hónapban van és persze együtt várják a gyereket. A lakás azonban nem sokkal jobb...
PiaNista Köszönöm az osztályzatot! |
- szeptember 17 2009 19:00:33
Remekül átadtad az egésznek a hangulatát.
Ajánlóba való.
Az érzelmek és az észszerűség, sok fiatalban is dolgozik.
Nem is tudom, ha most lennék fiatal melyik választanám... lehet én is a gyereket, bár tudom az anyagi háttér fontos és a szülői felelősség. Nehéz.
Szeretettel Joli |
- szeptember 17 2009 21:20:25
Köszönöm, kedves R.Jolán, hogy elolvastad!
Üdvözlettel:
PiaNista |
- szeptember 23 2009 15:33:01
Tudod, ez a bevezetőnek tekintett rész a szememben. Innen lenne szép egy jó kis novella. Már mondtam neked. A kricsmi szó kétszer is szerepel a nem túl hosszú írásodban, valami mást találj ki az egyik helyén. Részemről várom a folytatást, nem az életből merített valóságot, hanem a Tiédet. A Te valóságodat, a stílusjegyeiddel és szépen kidolgozva. Ahogy azt kell egy PiaNistának!
Vigyázz magadra azért L!
deb |
- szeptember 23 2009 23:06:00
Köszönöm, Kitty, a h.sz.-t! Csak annyi a gondom vele, hogy azt tapasztalom, a legtöbben ennél hosszabbat egyszerûen nem olvasnak el. Pár napja már elkezdtem, de egyszerûen eltûnt. Vagy valahová szokatlan helyre spóroltam le.
Kösz szépen!
BotonDista |
- szeptember 23 2009 23:50:21
Kitty. Már fejbõl tudom az egészet: csak egyszer van a kricsmi...
PiaNista |
- október 07 2009 21:58:40
Csak egyszer van a kricsmi...Nekem nagyon tetszett mindennapi életből merített írásod!A folytatását előbb olvastam,az is nagyon tetszett!Csak annyit;ha arra vártam volna,hogy anyagi egzisztenciám legyen előbb,akkor ma sem lenne gyermekem!Nagyon bánnám!!!Nincs helyes döntés ebben az esetben...Nagyon jól írsz!!
Szeretettel:Rea |
- október 08 2009 07:18:50
Köszönöm, kedves Rea! Jó sokat olvastál és ezt külön köszönöm. Azóta "finomítottam" kicsit a befejezésen, mert sokan azt hitték, hogy ez egyszerûen Happy End, holott ez nem mindkettõnek az.
És egy 3-éves gyermekük már van...az alapszituáció viszont megtörtént az ismerõsöméknél!
Öleléssel:
PiaNista |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
