|
 Vendég: 45
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
-
Újrakezdés
-De szeretném újrakezdeni az egész életet! - kesergett magában az ifjú primadonna - Hibát hibára halmoztam. Egy új, boldogabb életet akarok élni!
Brigitta élete valóban nem volt könnyű. Még gimnazista volt, mikor elvesztette a szüleit ez autóbalesetben. Akkor, hogy le tudjon érettségizni, egy boltban dolgozott eladóként. Tanulni így csak késő este maradt ideje. Egyre fáradtabb lett, a szeme egyre karikásabb, míg egy nap észrevette ezt az osztályfőnöke. Ő kijárta számára az árvaellátást és az iskola is rendszeres segélyben részesítette, ezáltal könnyen megszerezte az érettségi bizonyítványt.
Ezután magánénekre járt, majd néhány év múlva, természetesen munka mellett - felvették a Zeneakadémiára. Jó képességei és szorgalma segítségével évfolyamelső lett, kollégiumban lakott, és kapott ösztöndíjat is. Ezekben az években ismerte meg a szerelmet - és a kiábrándulást is.
Egy félév végi vizsga után történt. Brigitta a kedvese nélkül ment szórakozni, és néhány pohárral többet ivott a kelleténél. Nemsokára megszólította őt egy szimpatikusnak tűnő fiú. Mivel közeledése szíves fogadtatásra talált, egész este ott maradt alkalmi választottja mellett, majd zárás után hazakísérte. Egyedül voltak a szobában.
-Adj egy csókot! - próbálkozott Laci.
-Hagyj kérlek, álmos vagyok!
-Egy csókot akarok, és nem is fogod megtagadni tőlem!
A fiú vadul csókolni, simogatni kezdte Brigittát, míg annak megtört az elenállása, és önként kínálta felettébb kívánatos testét...
Másnap egyedül ébredt. Az elmúlt éjszakára gondolva határtalan undort érzett...
Ezt az élményt a lelke mélyére száműzte, nem osztotta meg senkivel. Később, mikor a barátjával eljutott erre a szintre a kapcsolatuk, már nem tudta olyan boldogan átengedni neki magát, mint szerette volna. Nem sokkal azután szakítottak. Brigitta, bár fájt a szív, semmit nem tett hogy helyrehozzák, ami elromlott köztük, végtelenül magányos lett, de ezután minden erejét a tanulásnak szentelte. Egyre többet fejlődött, olyannyira, hogy miután megkapta a kitüntetéses diplomáját, az Operaház azonnal szerződtette.
A sok próba, előadás és vendégszereplések lekötötték ugyan, de magányát nem tudták feloldani.
Egyszer azonban - váratlanul - az egyik énekes érdeklődni kezdett iránta. A viselkedése pedig többet engedett sejteni a munkatársak közti jó viszonynál. Haragnak a színészek között nincs helye, mert az látszik a színpadon is, de ők ketten azonban egyre többet voltak együtt, egyre jobban összemelegedtek, egyre jobban kötődtek egymáshoz...
Azóta is szeretik egymást, bár most összevesztek. Pétert zavarta, hogy a menyasszonya többet keres nála, hisz ő a férfi, ő kellene hogy legyen a családfenntartó...Az ebből keletkezett heves vita után kezdődött köztük a mosolyszünet...
Ezt az életet érezte Brigitta elhibázottnak. Sóhaját meghallgatta az ég, és egy angyalt küldött hozzá.
-Újrakezdheted az életedet - szólt az égi hírnök - újra megszülethetsz kisbabaként, de tudnod kell, hogy ezzel mindent elveszítesz, amit eddig elértél. Mindent elölről kell majd kezdened, és nem biztos, hogy ugyanez az ember válik belőled. Nos vállalod-e így is az újraszületést?
-Vállalom!
-Akkor gyere, fogd meg a kezem!
Brigitta utoljára megcsókolta az íróasztalán álló, pétert ábrázoló fényképet.
-Isten veled drágám! - gondolta - Élj boldogan!
Kilenc hónap múlva felsírt egy gyönyörű újszülött. Édesanyja meghatottan ölelte a szívére édesapja pedig büszkén és boldogan nézte őket.
-Brigitta legyen a neve! Mint az anyukájáé! - mosolygott az újdonsült apa.
—Brigitta. Szép név. - lehelte elhalóan a fiatalasszony, majd a kisbabát férje karjaiba téve álomba merült.
Miután hazavitték a kicsit, sokan meglátogatták őket a rokonok és barátok közül. A látogatók között volt a család legrégibb barátja, Péter is. Kicsi Brigi mindig boldogan gügyögött az ölében. Mikor vigasztalhatatlanul sírt, ő akkor is meg tudta nyugtatni. Sokszor órákig játszott a kicsivel. Ott volt minden fontos eseménynél: a keresztelőn, mikor kijöttek az első fogacskái, mikor először ült fel, látta az első lépéseket, érte ment az óvodába, majd elvitte az első iskolai évnyitóra. Egyre jobban ragaszkodtak egymáshoz. Az általános iskola évei csendes boldogságban teltek. Mikor azonban Brigitta 16 éves lett, Péter váratlanul megbetegedett és meghalt.
Kis pártfogoltja sokáig nem tudta felfogni, mit jelent az, hogy nincs többé akit oly nagyon szeretett.
Mikor talpig feketében a nyitott sír mellett állt és könnytelen szemmel nézte a lassan leereszkedő koporsót zokogó szülei között, hirtelen addig ismeretlen mélységű, éles fájdalom hasított s lelkébe. Szíve legmélyén hirtelen kis rés támadt, amin kiözönlöttek előző élete emlékei. Csak most jött rá, hogy nem lett volna szabad mindent eldobnia magától, mert boldogok lehettek volna...Péter és ő.
-Elhibáztam az életemet...de már késő...a múltat többé nem hozhatom vissza...
Lehajtott fejjel lépkedett az autóhoz...
|
|
|
- szeptember 29 2009 08:26:57
Kedves ARthemis!
Igazán tanulságos történetet olvastam. Még ha több élet is kínálkozna számunkra, akkor is végig kell járni azt az utat, amit a sors nekünk rendelt.
Nemhiába mondják sokan, hogy ha még egy élete lenne sok mindent ugyanúgy csinálna.
Csak egyetlenegy hiányom van, hogy nem tudhattam meg, ki volt az apa és anya, akinek gyermekeként másodszor is megszületett Brigitta, és mi közük volt Brigitta volt szerelméhez, Péterhez?
Ez egy kicsit talány és misztikum számomra.
Azért gondolom, hogy nem kerülhetett túl messzire újszülöttként Brigitta, mert akkor nem tudott volna semmilyen kapcsolatot teremteni ismét Brigittával?
Azt hiszem, számomra a vége kis magyarázatra szorul.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- szeptember 29 2009 12:21:17
Kedves Torma Zsuzsanna!
Valóban nem került messzire, és erről az angyal nem szólt, (bár ő tudta) hisz a fiatal nő nem tudhatta kiknek lesz a kisbabája. A döntés Brigittáé volt. Mikor utoljára megcsókolta a képet, akkor is megváltoztathatta volna a döntését, de nem tette. Belevágott...és a végén kiderült hogy nem nyert vele hanem vesztett, hisz boldogok lehettek volna.
Erre hogyan jöhetett rá? Az angyal figyelmeztette, hogy amit elért, azt el fogja veszíteni, mindent elölről kell kezdenie, a művészetben és a magánéleben egyaránt...de arról nem volt szó mi lesz az előző élet emlékeivel. Ezek nem törlődtek...és a fájdalom, a trauma, amit Péter halála okozott, előhozta őket. Az sem véletlen hogy milyen jó volt Péter és a kisbaba kapcsolata...ezek az emlékek kimondatlanul, tudattalanul, de ott voltak, körüllengték őket.
Hogy ki volt az apa és az anya, ezt nem tartottam annyira fontosnak, hisz mellékszereplők...Péter barátai voltak, de nem közös barátok Brigittával. Péter régebbről ismerte őket, bemutatta nekik a menyasszonyát, de a szoros barátság rá nem terjedt ki.
Sokszor eszembe jut, hogy életünk csak egy van...és ezt az egyet igyekszem úgy leélni, hogy az utolsó pillanattban azt mondhassam hogy megérte, másodszor is így csinálnám. Ez sokszor segít, ha döntenem kell. Nem akarok mások elvárásai szerint élni, mert akkor sosem lesz időm a saját életemre, hisz az elvárások mindig újratermelődnek...életünk pedig csak egy van...
Köszönöm hogy olvastad, és a kedves szavaidat is! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
