|
 Vendég: 58
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
M
egy kutya emlékei
Már jól vagyok az első nagy kaland után, de nagyon unalmas az élet. Gazdám csak reggel és estefelé visz el sétálni, van, hogy reggel nem ér rá, mert dolgozni megy. Éjszakánként, ha tudok kiszökök és megkeresem a haverokat, jó dolog a szabadság, de azért reggel mindig visszajövök, nem is olyan rossz ez az otthon. Időnként van vitánk, de azért rendesek velem a gazdik. Csak az a ház és a lánc ne lenne, nem is értem, ha nevelni akarnak, megkötnek. Csak pipa leszek tőle.
A gazdival kibicajoztunk a nagy mezőre.(Ő bicajozott én futottam, így szoktuk) Ó, itt rengeteg állat van. Nyüzsgő bogarak, apró ugribugrik, a patakban zajongó brekekék. Semmi érdekes, azért néha megkergetem őket. A víz is jó, néha megfürdök, a túloldalon nádas és azon túl az erdő.
Izgalmas, gyakran megzavarom a fácánt, a durrogó és hápogó madarakat, bár nem sok sikerrel, mert mindjárt felrepülnek. A minap két nyulat ugrasztottam ki a búzaföldről. Nem tudtam elkapni, pedig nálam gyorsabbak nem lehetnek!! Rájöttem ám a titkukra, azóta én is nagyokat ugrok és cikkcakkban futok, ha kergetek valamit.
Nagyon szeretem ezeket a sétákat ezért, ha estefelé tehettem a séták után, vagy éjjel bizony elkalandoztam és éltem az én önálló életem, bár ez gazdáim haragját váltotta ki, ezért időről-időre egy napra vagy éjszakára megkötöttek (bünti volt).. de megérte. az igaz, hogy egyre többször maradtam el, de nagyon megjártam.
A gazdáék elmentek az autóval. Már nem először fordult elő ilyen, de most nagyon mérges vagyok. Megkötöttek, igaz, hogy a szomszéd néni, aki nagyon szeret, mindig átjön és játszik velem meg enni is ad.
Hurrá, ma délután megérkezett a gazdi, igaz egyedül, de sebaj, elengedett.
Menjünk sétálni, ugrálok rá, ne menjünk már, alig várom, hogy kívül legyek. Futottunk egy nagyot, de nekem ez nem elég.!
Menni akarok szabadon, szaglászni. Bár itt a parton most sokan vannak, üdülők és nyár van. Sok az idegen kutya is és furán viselkednek, városiak. Nem olyanok, mint az itteniek. Soha nincsenek megkötve, viszont nem sétálhatnak szabadon, csak pórázzal.
Annyi az új élmény, a szag, hogy most bocsi, de nem megyek veled haza. Szerencsére nem tette rám a pórázt, /mert azom is van a látszat kedvéért/ így nyugodtan elfuthatok. Na hiába kiabálsz, meg fütyülsz utánam.
Hív az erdő, mező a SZABADSÁG. Egész éjjel kószáltam, találkoztam a régi barátokkal.
Már hajnalodik, mikor észreveszem, hogy jó messzire kerültem az ismerős séta helyektől. Egy idegen tanya mellett haladok, amikor egy nagydarab ember jön a szintén nagy kutyájával, aki vadul ugatni kezd . Az ember kiabál hogy takarodjak. -"Nyugi én nem bántok senkit, mit akartok??"-ugatom, de már engedi is el a kutyáját és az rám támad, én általában nyugodt vagyok, de most nem hagytam magam. Ez már több volt, mint egy kis bunyó, Vérre menő küzdelem, tiszta őrült volt és alaposan helybenhagyott.
Az utolsó erőmet is összeszedve menekülni kezdtem.
Az út mellette bokrok mögé kerültem és arra eszméltem, hogy lassan lemegy a nap. csak fekszem és sajog minden tagom. Véres az orrom és az oldalam sebes, nem tudok a jobb hátsó lábamra állni,nagyon fáj, bár most inkább egyikre sem. Ez a kábult állapot sokáig tartott. Eltelt az éjszaka és a következő nap is. A sebeim nyalogatom, éhes vagyok és nagyon fáradt.
Megpróbálok elindulni és valahogy hazajutni.
Óvatosnak kell lennem,félek.
Végre hajnalban az ismerős utcába értem és a ház kerítése előtt az úton várok, hátha észrevesznek. Vakkantottam egyet és hamarosan megjelentek gazdámék. Ők is emberek, de ugye nem fognak bántani, mert elszöktem.
Nem bántottak csak rosszallóan mondták, hogy csavargó.. mégis szeretettel. Enni adtak és megfürdettek, a beteg lábam, amire nem nagyon sikerül rálépni,lemosták gyógyszerrel, bekenték és bekötötték. Nem is tudom, melyik esett a legjobban, talán az, hogy megsimogattak.
Azóta nem szöktem meg, igaz nem is tudnék. Eddig az udvar végi patakon át ki tudtam menni a szomszédba és onnan az utcára, de most oda is végig kerítést tettek, de az udvaron belül szabad vagyok. Ritkán kötnek meg, csak ha elmennek vagy valami rosszat teszek. Már jól vagyok, a sebeim begyógyultak és egész jó az életem. Leszámítva a macskákat, mert azokat mindig meg kell kergetnem (szemtelen népség) Otthon is végzem a dolgom, megugatom, ha arra jár valaki. Őrzöm a házat. Különben meg mindig elmegyünk a gazdával sétálni, futni vagy horgászni.
Most is itt vagyunk az övcsatorna partján. Engem is elhoztak, pedig messze van, hátul utaztam az autóban a gazdi 2.vel. Kezd esteledni. Gazdi 1 horgászik a Gazdi 2. meg a tűz mellett ül és finom falatokat készít, amivel engem is biztos megkínálnak. Jól érzem magam. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
