|
 Vendég: 38
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
M
Várom a válaszokat!
Ebben az írásban a képzeltet szeretném megragadni! Bárki, akinek van egy kevés ideje, képzelje el saját fantáziája szerint, amit itt írok, és talán sikerül egy-két érdekes percet szereznem Önöknek.
Először is talán kezdjük egy világgal. Képzeljenek el egy olyan világot, amiben minden jó, minden a helyes úton halad, és mindent a boldogság és biztonság jellemez. Az én fejemben ez a kép úgy jelenik meg, hogy az utcára kilépve csak vidám emberekkel találkozok, például egy nagymamával, aki frissen sült pogácsát visz egy kis tálkában, és megkínál vele, közben szeretetteljesen mosolyog, majd kellemes napot kívánva továbbhaladunk. Vagy egy középkorú férfi előzékenyen átenged az úton, holott nincs zebra, és közben barátságosan int egyet, mintha ismerősök lennénk.
A buszra felszállva a sofőr jó reggelt kíván, és őszintén megköszöni a felmutatott bérletemet. Az ajtóban kedves zavartsággal sokan előre szeretnék engedni a másikat, és senki sem tolakodik. Miután beérek az iskolába, vagy munkahelyre, a tanár, vagy főnök örömét fejezi ki, hogy láthat, és boldogan nevet, amikor valami poénos dolgot mondok neki.
A többi tanár, vagy esetleg az ügyfelek, vásárlók mind kedvesek, és kellemesen el lehet csevegni velük, érdeklődőek, és mindenki boldog.
Ez a kép nem rossz, igaz?
Most képzeljék el a fentebb említett világ ellentétét. Reggel mikor felkelek, észreveszem, hogy betörtek a lakásába, és rajtam kívül nem nagyon hagytak semmi mozdíthatót. Ahogy kilépek az utcára egy megkeseredett nagymamával találkozom, akinél egy üres edény van, és köp egyet, mikor elhalad mellettem. Az úthoz érve, bár zebra van, senki sem áll meg, mindenki rohan, és dühös. Jobbra nézve azt látom, hogy egy lányt ráncigálnak be egy szűk utcába néhány fiatal srác, és hiába nézek bárhová, sehol egy rendőr, vagy valaki, akinek szólni tudnék. Mikor bátorságomat összeszedve az utcához lépek, a szerencsétlen lányt már beráncigálták valahova, és üresen tátong a sikátor.
A buszhoz érve a sofőr mindenkivel kiabál, és nem várja meg míg felszáll mindenki, hanem rácsukja az ajtót egy öreg bácsira, aki fájdalmas kiáltással éppen ki tudja húzni a kezét. A munkahelyen közlik, hogy rossz munkát végeztem, és ki vagyok rúgva. Azonnal szedjem össze a szánalmas kis cuccaimat, és tűnés. Ha valaki iskolába megy, ott a nagyobb diákok elverik, és elszedik azt a néhány forintját, amiből tízórait, vagy újságot szeretett volna venni. A tanárok kiabálnak, és nem is igazán foglalkoznak azzal ki mennyit tud, csupán szimpátia alapján osztályoznak.
Maguk szerint melyik világ áll közelebb a valósághoz? Érdekelne a véleményük, vajon miért, és Maguk szerint mi lenne a megoldás?
Írjanak bátran! Kíváncsian várom!
|
|
|
- november 15 2009 16:30:12
hát persze, h a szép világ tetszene mindenkinek...de ennek hiány kicsit összetettebb társadalmi, politikai, gazdasági valóságban keresendő...persze fontos, hogy mindezek ellenére őszintén tudjunk mosolyogni egymásra |
- november 15 2009 20:06:19
Fekete - fehér, ahogyan a képet kiválasztó is gondolta - szerencsére [b]ILYEN nincs[/b] - legfeljebb még rosszab? |
- november 15 2009 20:38:32
Nincs fekete vagy fehér.
Csak fekete van... |
- november 16 2009 12:03:51
Kedves Notarius!
Igaz, hogy írásodban "magázod" az olvasót, de ettől függetlenül és javasolnám itt a "tegező" viszonyt,mert mi tagok ezt szoktuk meg.
Elolvastam mindkét változatot. Természetesen én is azt szeretném, ha a második változatban leírtak lennének a jellemzőek. A második változatnál azt hiszem, van egy elírás: "Reggel mikor felkelek, észreveszem, hogy betörtek a lakásába,..." így úgy lehet értelmezni, hogy valakinek a lakásába. De, mivel azt is írod, hogy Rajtad kívül mindent elvittek, így gondolom, hogy a saját lakásodról lehet szó, tehát, csak gépelési hiba.
Az első változatban azt tartanám furcsának, hogy egy nagymama csak az utácn bárkit megkínálna a tálcáján lévő frissel sült pogácsából. Ehhez szerintem annak a bizonyos nagymamának az ismerőse kellene, hogy legyél.
Én mostanában egy kis javulást veszek észre: az utcán a sofőrok a zebránál megállnak, és kézzel jelzik, hogy átmehetek, s én fejbiccentéssel jelzem feléjük köszönetemet. S találkoztam már legalább egyszer egy buszsofőrrel, aki a felszállásnál előre köszönt, nem csak nekem, de a többi felszállónak is. A hölgyeknek "kezitcsókolomot". Furcsállottam is!
Visszatérve a második változathoz (ami ugye nem jó), ahhoz,hogy a tanár mosolyogjon, a munkaadó ne küldjön el, az is kell, hogy mi (diákok) és mi (munkavállalók) a tőlünk elvárható módon tanuljunk és dolgozzunk. Ha ez meg van, akkor jogosan elvárhatjuk, hogy mindenütt mosolyogjanak ránk és elismerjék tudásunkat.
Ahhoz, hogy a fiatalok csak csupa jót cselekedjenek, ahhoz a felnőtteknek (szülőknek és tanároknak is) együttesen és külön-külön is jó példával kellene szolgálniuk a fiatalok irányába.
Emellett tisztelni is kellene a fiatalokat, mert csak így tudnak ők is tiszteletet tanulni, és továbbadni.
Az biztos, hogy ha mindenki a maga módján csak jót cselekedne a másikkal, és szorulna némelyekbe kevés önzetlenség, akkor a világ nem olyan lenne, amilyen!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
