|
 Vendég: 100
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Hétköznapi zörejek...
Eseménydús napom volt, délelőtt a hivatalban, bankban, majd a termeltetési integrátorunknál.
A hivatalokban örökké azon bosszankodom, hogy szinte kivétel nélkül azt hiszik, miszerint én, az állampolgár vagyok értük…és nem fordítva. Többször kifejtettem, teljesen mást hiszek és gondolok erről, de a hangnem bántó, elutasító, utasító. Vívtam már egy-két csatát ebben a témában, maradandó eredmények nélkül. A bankban sem lenne sokkal rózsásabb a helyzet, - hiszen ott is csak ügyfél vagyok, de hosszú évek eredményeként, sikerült jó viszonyt kialakítanom .
Levezetésképpen délután elintéztem szokásos bevásárló körutam, de itt is tolakodó, türelmetlen embereket láttam magam körül , a parkolóban eszelősen nyomják a dudát, tíz méter megspórolható gyaloglás reményében. Aztán láttam fásult, mosolytalan pénztárost, aki fél szemmel már az óráját leste, vajon mikor telik le a műszakja. Feltűnően únta a monoton, gépies munkát. Persze átvillant az agyamon: minimálbér, tizenkét órás munkaidő, szabad nap nélkül, talán a gyermek már megint füllentett és a férj is csak állandóan a haverokkal törődik, - talán ezért -, meg különben is, az agyonemlegetett világválság, mely belopakodik mindenki életébe, őt is elérhette. Magamban valahol felmentettem a rideg közönnyel terhelt tekintetét…
Kissé úgy éreztem, túl nagy a zaj körülöttem…
Megfogadtam, most nem rohangálok hazafelé, az egyébként is életveszélyes 4-es főúton, hanem kényelmesen, komótos tempóban autózok, hogy bámulhassam a feketén, merészen elém tornyosuló felhőket, amint az égről leszakadva, földre hintik terhüket.
Alig vártam, hogy hazaérjek. Familiám tagjai a szélrózsa minden irányában, szanaszét. Ilyenkor legtöbbször valamilyen kellemes zenét keresek magamnak, háttérként, ami lecsendesít és megnyugtat. De most másképp tettem, a TV távkapcsolójáért nyúltam. Bár nézni nem volt időm, de a konyhából, - ahol családom kedvenc vacsoráját, a cukkinis-csirkemellet főztem, - hallgattam. Épp egy kibeszélő show zajlott, mint egy megbolydult méhkas, artikulátlan ordibálás, üvöltözés közepette. Néha beleszoktam ezekbe a műfajokba nézni, és értetlen ábrázattal töprengek folyton, hogy miként juthatnak oda emberek, családok, hogy a nagynyilvánosság elé tárják szennyesüket. Vajon miből gondolják, hogy maga a nyilvánosság tényleg megoldás jelenthet olyan problémákra, amelyeket már szűk körben, családon belül képtelenek megbeszélni, vagy megoldani.?
Meggyőződésem , a gondokat ott kell kezelni, ahol azok képződtek!. Egy centiméterrel sem szabad azokat elmozdítani. A bajok megoldatlanságát nem a helyszínek, hanem maguk az emberek szülik!. Egy családját elhagyó apa magyarázkodása , vajon miért jelentene mást, mint otthon, a saját közegében, vagy egy feleség, aki a férj brutalitása miatt elmenekült, miért is kellene, hogy higgye azt…ez többé nem fordul elő?. Vagy egy anya, aki gyermekeit eldobva, azok hiányát soha nem érezve, élte felelőtlen életét, miért is lenne más értékű, más érzelmű, ha nyilvánosság elé ültetik, mint egyébként.?
És akkor tessék mondani, ettől majd minden megváltozik, és minden a helyére kerül? És az években, évtizedekben mérhető gyűlölet és ridegség most egyszeriben elillan? És van valakinek most, itt egy ügyeletes varázspálcája, amivel sebtében rendet rak a fejekben és a szívekben? És az a gyermek, aki tíz-húsz éve nem volt akinek mondhassa, hogy apa, vagy anya, az most újra gyermek lehet? És ettől a perctől kezdve, vagy talán a következőtől, most ezek az emberek boldogabbak lesznek?
Tényleg! Mire is jók ezek a műsorok? Miért is zúdítják rá az egyébként is az agyonterhelt, saját problémájukat is megoldani képtelen nézőkre? Ki hihet abban, hogy egy műsor, vagy műsorvezető képes ezeket feloldani? Tulajdonképpen kinek is vannak ezek a „töltelék-műsorok” szánva? Talán azoknak, akik maguk is analóg viszonyban állnak a témával? Igen, valószínű. Valószínű, hogy a lélek megnyugtatásának egyik , -sikertelen, - de járatos módja, hogy a néző így nem a saját fájdalmát, sérelmét éli meg, hanem a másokét. Ezáltal picit, rövid időre elveszti jelentőségét, hiszen a másé kerül előtérbe, reflektorfénybe. És gondolják sokan, lám nem vagyok egyedül a problémáimmal, hiszen minden arra utal, a gond egyetemleges. Ilyenkor képesek röpke félórára , egy órára önámítani magukat.
Persze a kérdés ennél sokkal összetettebb. Előrebocsátom! Nem vagyok fajgyűlölő és sztereotípiákat sem szoktam felállítani, de tény, hogy zömével a cigány lakosság képviselteti magát ezekben a műsorokban. Vitakultúráról még csak álmodni sem lehet, és az ezen a felületen bemutatott, látszólag csak egy-egy családot érintő konfliktus, tulajdonképpen ezerféle megvilágításban és megközelítésben ábrázolja mai világunk és egész társadalmunk kórképét. Tudom, régen is voltak kihűlt kapcsolatok, érdekkülönbözőségek, felbomló családok, nyomorult sorsok és a fél életüket a barrikádokon töltő, egymással ádáz küzdelmet folytató férjek és feleségek.
De mintha ez már sok lenne, a soknál is több!!
Az okok? A Napnál is fényesebben látszanak! A nehéz megélhetés, az érzelmi alapok hiánya és a meglévő szálak elvékonyodása, az együttérzés elhalása , a családban, mint szent kötelékben való hit megkopása, a megértés az elfogadás, a felelősség és a lelkiismeret ,- mint érték devalválódása. Azt hiszem a végtelenségig lehetne sorolni , mi minden ad folyamatos alapot, kohéziót és táptalajt az efféle műsoroknak. Persze jó lenne, ha nem így lenne, ám mivel nem vagyok egy naív ember, tudom, hogy ez hiú ábránd. Mégis, szeretném, ha ezek a hangok, melyek ezekből az adásokból áradnak felém, eltompulnának! És szeretném hinni, hogy az ott szereplő emberek tényleg csak azért a pár ezer forintért játsszák el szerepüket, hiszen a valóság nem lehet ennyire borzalmas! . Mert, ha igen, akkor lehet, hogy nem is elég hangos ez az ordibálás??? Hiszen nem jut el azok füléig, akiknek hallaniuk , meghallaniuk kellene !
Én csak egyet tehetek. Újra kézbe veszem a távkapcsolót, de már nem be, hanem kikapcsolok. Mire ezt megteszem, a hazaérkező családom elégedett csicsergését hallom a gőzölgő cukkinis lábas felett…
Azt hiszem, egész nap ez a hang hiányzott!
|
|
|
- november 17 2009 07:54:02
Kedves Szoszircsi!
Igen csak aktuális témáról írtál. Azt gondolom, erről írhattam volna magam is, és talán másoknak is már eszébe juthatott. De azt is gondolom, hogy ilyen "szakértő" módon írni erről nem mindenki tudna, ahogy ezt Te tetted. Akárhogy is nézzük, teljesen igazad van a mondanivalódat, a véleményedet illetően ezekről a "töltelék" műsorokról. Mi is bele-bele nézünk egyikbe-másikba, miközben elfogyasztjuk a vacsoránkat. Néha már féjemnek azt szoktam mondani, na kapcsoljunk a "kedvenc" kabaréműsorunkra, hiszen az már kész kabaré, ami azon a két bizonyos csatornán megy, szinte egy időben!
Én örülnék neki, ha ezek helyett valami szép, régi magyar, vagy külföldi filmet adnának, és nem tennék őket el a nagyon késői órákra. Azokból talán lehetne tanulni, mert van mondanivalójuk és tanító jellegűek. De ha ezekeket a show műsorokat nézzük, akkor csak elszörnyedünk, és a fejünket csóváljuk, hogy mik meg nem történnek közelebbi és távolabbi környezetünkben. És nyugalommal tölt el bennünket, hogy mi nem tartozunk "azok" közé, bár vannak problémáink, amit nap mint nap meg kell oldanunk, célok, amikért meg kell küzdenünk, de én sem hiszem, hogy a közvélemény és a nyilvánosság elé tárva megoldódna bármelyik problémánk is. Inkább vallom azt, hogy "Segíts magadon, az Isten is megsegít". De meglehet, hogy egyesek csak így tudnak kilábalni és segítséget találni bajukra. Talán, ha valakinek íly módon sikerül megváltoztatni az életét, akkor talán megérte? Még az is lehet.
Örülök, hogy ilyen aktuális témáról olvashattam, és szerintem sokunknak megegyezik a véleménye a Tiéddel!
Üdvözöllek: Torma Zsuzsanna
 |
- november 17 2009 14:18:07
Kedves Szoszi!
Teljesen egyetértek a leírtakkal, melyet igazán jól, érthetően tártál elénk.
A média teljes elanyagiasodása, a lakosság jelentős részének értékítéletvesztése együttesen szaporítja ezeket a műsorokat.
- szerintem.
A nézettség mindenekfelett! -ez a jelszó és minden trükkre, értéktelen bóvli műsorok készítésére hajlandóak a TV stúdiók.
A teljes ellehetetlenedéssel küzdő lumpen, tanulatlan néprétegek közül könnyen megtalálhatóak azok akik pár ezer forintért képesek ebben résztvenni.
Valószínüleg fel sem fogják miben szerepelnek.
Abban sem vagyok biztos, hogy nem manipuláltak ezek a műsorok.
Sajnos én sem látom ebből a kiutat. Ráadásul ugyanezeket a műsorokat nálunk jóval tehetősebb országokban is tömegek nézik.
Mire válik ez nem tudom, de nem jó az biztos.
Szeretettel: szisz |
- november 22 2009 08:08:12
Nagyon jó írás, mindösszesen egyetlen hibát találtam benne, hosszú ú-val írtad, hogy untam. Amúgy világosan és gördülékenyen fogalmazol, minden szóval egyet értek. |
- november 23 2009 01:19:52
Kedves Zsuzsanna, Szisz és Zsolt! nagyon köszönöm, hogy olvastatok!
Szeretettel
szí. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
