Napkorong
Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáikNovember 21 2024 11:58:29
Navigáció
Versek fõoldal
Prózák fõoldal


Gyakori kérdések
Szerzõk és verseik
Szerzõk és prózáik
Impresszum
Alapszabály
Szerzõdés
Online felhasználók
Vendég: 115
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,210
Tagjainkról-tagjainktól
- Weboldalak
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle
Papon: Az alamizsna
Az idén 800 éves a ferences rend. Nem gúnyolódni, hanem régi életüket felvillantani jöttem




Szegény Szaléz testvér még a fogadalom tétel után is sokáig nyögte Bálám-szamár vele szemben az eladás előtt tanúsított, minősíthetetlen magatartását. A szamár nem elégedett meg azzal, hogy megette Szaléz testvér fa-gyöngyökből készült rózsafűzért, - annak csak a végén lévő keresztet hagyta meg, úgy látszik nem tetszett a kereszt faragása a válogatós szamárnak, - megette kedvenc szalmakalapját, leköpte körgallérját, több ízben, - és mintha csak véletlen volna, - patájával rálépett Szaléz testvér saruba bújtatott, meztelen lábára. Legkínosabb következménye a szeretett szalmakalap elvesztésének volt, mert Szaléz testvér, a kolostorban működő, roppant ésszerű munkamegosztás szerint kertésztestvér volt. Voltak szabótestvérek, susztertestvérek, borbélytestvérek és más hasznos mesterségek művelői is az akkori kolostorokban. A ferencesek igyekeztek ugyanis önellátók lenni. Egy szó, mint száz, Szaléz testvér napszúrást kapott a szokatlanul meleg őszi verőfénytől, lévén, hogy a koldulásoktól eltekintve, legtöbb idejét a kolostor rózsa-és haszonkertjében töltötte. A heveny fejfájás ugyan hamarosan enyhült, de még sokáig hányingerrel és szédüléssel küszködött.
Úgy látszik azonban, Bálámnak mindez nem volt elegendő, mert a juhásszal a vásáron való alkudozás közben akként rúgta a jó Szaléz testvért ágyékon, hogy őkelme csaknem négykézláb és guggolásba görnyedten esett be Bálám árával, a kolostor kapuján. A kisdolgát is ebben hétrét görnyedt testtarásban, mindkét keze szakszerű igénybevételével tudta csak elvégezni. Szóval maródi lett, sokat nyomta az ágyat. Azt az alkudozók nem láthatták, hogy a szamár előbbi gazdája egy pipaszurkálóval orvul megbökte a szamár tomporát. A következő év húsvéti vigíliáján sem tudott az atya részt venni, mert a szabótestvér által készítendő haskötő nem készült el időre. Koldulni meg aztán végképp nem tudott eljárni.

*

Poncian atya erőlködve húzta a kétkerekű kocsit, amivel kéregetni szoktak. A homokos úton apró porördögöket kergetett a szél. A homok alá ment Poncian atya tógaszerű habitus alá, de a szeme és a szája is tele lett a jó jászsági homokkal. – Na. Ez a nap is jól kezdődik. – dörmögte a páter. Erős lelkiismeret furdalás gyötörte. Ő okozta a szamárral Szaléz testvér minden kálváriáját. Rengeteg rózsafűzért végigimádkozott: Krisztus urunk életének összes titkát, miatyánkot, üdvözlégyet beleértve. Lelke azonban csak háborgott. Sehogy sem tudott megnyugodni. Most is legszívesebben a rózsafűzért morzsolta volna, de a szekér húzásához mindkét kezére szüksége volt. Ráadásul a homokos út éppen emelkedőben volt, közeledett az atya a később Dérynéről elnevezett szigetéhez a Zagyvának. Az atya nem szerette ezt a szigetet. Nem csak azért, mert az már akkoriban is világi hívságok színtere volt, hanem mindig eszébe jutott egy 30 évvel azelőtti skandalum.
Az úgy volt, hogy akkor is szekeret húzott, - novíciusként, - a szent emlékű Gothard atyával, amikor a sziget közelében szekerük egyik kerekének a tengelyvég-szöge kiesett. Kiesett az egyik kerék, fáradtan rogyott le a két t barát, nem tudták, most mitévők legyenek. Szerencséjükre a közelben volt egy kovácsműhely, ahol a mester több inassal és segéddel serénykedett. Meglátták a pórul járt barátokat, és jó keresztényként rögvest a segítségükre is siettek. (Tudva lévő, hogy a jászokat a ferencesek térítették át pogány hitükről a kereszténységre, akik többségéből jó katolikus vált. Ám a jász nyakasság és az egykori ellenállás maradványai még fel- felütötték a fejüket Jászországban.)
A mester segédjei egyívásúak voltak az ifjú Ponciannal, ismerték őt és a családját is.
A szekeret ripsz-ropszra megjavították: a mester kalapált egy új szeget a tengely végébe, a kerék puskáját szakszerűen megkenték kocsikenőccsel úgy, hogy a szekér jobb lett, mint új korában.
Volt a legények között egy rímfaragó féle, aki a következő rigmussal botránkoztatta meg a szentéletű barátokat:
„- Hej, te szegény Ponciján,
A begináknál sok a ján,
Mégsem tudja Ponciján,
Mi nő a jányok p…ján”.

Ekkor tapasztalta meg a fiatal páter, senki sem lehet próféta a saját hazájában. Még most is elvörösödött a szégyentől az idős páter az emlékezésben.
Most azonban semmi különös sem történt szégyene egykori színhelyén. A megpróbáltatások később vártak csak igazán rá.

*

A páter a Berényhez közeli tanyák között koledált. Éppen egy módosabb tanyaházhoz igyekezett nagy fújtatással, amikor már messziről meglátta őt egy süldőlány. A lány hírtelen sarkon fordult, és beszaladt a tanyaház udvarára.
- Idesanyám! Idesanyám! Gyün a kódispap!
- Mondd azt jányom az atyának, hogy nem vagyok itthon. Átmentem a szomszéd tanyára sóért. – ö maga pedig nagy hírtelenjében belebújt a tornácon lévő nagyocska tulipános ládába, amiben egykor az asszonyka a kelengyéjét hozta volt a házhoz, de manapság már üresen állt.
Közben Poncian atya befordult kétkerekűjével az udvarra. A kislány illendően köszöntötte:
- Dicsértessék a Jézuskrisztus!
- Mindörökké, édes lányom. Hát anyád hol van?
A lány elmondta betanított szöveget, de a pátert az élet türelemre és kitartásra nevelte. Ezért a következő szavakkal fordult a kislányhoz:
- Nem baj lányom. Leülök ide a tornácon, a ládára, megvárom édesanyádat, amíg haza jön a szomszédból (noha tudta a ravasz páter, hogy a legközelebbi tanya legalább 2 kilométer járóföldre eshet ettől a helytől).
A kislány ijedten szaladt az udvar hátuljába, a kazlak közé, ahol az apja éppen a szalmakazlat igazgatta, amit az éjszaka igencsak megtépázott azoknak a kis porördögöknek a nagybátyja, az északi szél, akik bele bújtak korábban a páter csuhájába is.
- Idesapám! Idesapám! Meggyütt a páter, és ráült idesanyámra!!
- Teringettét! – kiáltott Péter gazda és lelépkedett a kazalhoz támasztott lajtorjáról – Ez a pap még csak most jött meg, és máris….!! – Azzal, vasvillával a kezében a tanyaházhoz szaladt. A páter nem értette a nagy felindulás okát, de azért egy kicsit az inába szállt a bátorsága. Majd összeszedte minden bátorságát és megszólalt:
- Dicsértessék gazduram! Kislány hoznál nekem egy ital vizet?
- Majd hoz a feleségem tiszteletes uram. – mondta Péter gazda, és tétován szétnézett. Hol lehet az asszonykája?! A páter is feltápászkodott a ládáról, és követte szemével a gazda kutató tekintetét. Halk nyikorgással emelkedett a láda teteje a páter mögött. Sára asszony lángvörösen bújt elő, és szó nélkül bement a házba, hozni a páternek egy kupa ivóvizet.
- Osztán, mások hány tojást szoktak adni kelmednek atyám?
- Ki, mennyit. – válaszolt a páter. Kitől mennyire telik. Van, aki két- három tojást ad, de előfordult olyan is, hogy egy tanyán egyszerre 10 tojást kaptam.
- Na, asszony! Hozzál 20 tojást a tisztelendő atyának. Így töröljük le a házunkon esett szégyent.

*

Poncian atya, - már hazafelé menet, - betért még egy tanyára. Itt igen gazdagon megajándékozták: az apróságok mellé kapott egy élő libát is. A liba egy öregedő, de nagyon hamis gúnár volt. Eleinte úgy gondolta a ház asszonya, meghizlalja Mártont, és eladja Berényben, a heti vásáron. Igen ám, de Márton igen harciasan védekezett. Reszelős csőrkávájával betyárosan megcsípte az asszony takaros lábikráját. Ekkor döntöttek úgy, jó lesz ez a barátoknak. Márton ez ellen is tiltakozott, de senki sem értetette, miért gágog olyan fennhangon.
Győzött a túlerő. Mártont leszorították a földre, majd az asszony a jobb hóna alatt tartva Mártont úgy, hogy bal kezével összefogta a lúd két lábát, farkával a páter felé nyújtotta azt. A liba pedig, ahogy kiszabadult a szorításból, végig összepiszkolta Poncian atya hétköznapi ornátusát. A fiatalasszony nem tudta türtőztetni nevetését a sóbálvánnyá meredt atya előtt, és kacagva szaladt be a házba vízért és törlő ruháért. A kimosdatás után is végig lehetet látni az atya habitusának elején, hogy Márton alaposan beevett porcsínból. Ez kevéssé zavarta pátert, de jobban szerette volna ebben a pillanatban, ha nem lett volna olyan kifinomult a szaglása. Mindezzel azonban még nem volt vége megpróbáltatásainak.
Az is ismertes, hogy akkoriban a Jászságban, - pláne a tanyákon, - nem igen volt még illemhely. Azaz a tanyasi illemhely a kazlak tövétől a látóhatárig terjedt. Az atya odasúgta a gazdának, mi baja.
- Menjen az atya a kazlak tövébe, ott elvégezheti a szükségét. – Igen ám, de a kazlak mindkét végénél kisgyerekek bámulták, hogyan végezheti egy barát a nagydolgát. Leeresztette hát Poncian atya a csuháját és kegyes búcsút vett a tanyaház népétől.
A szükség azonban tovább gyötörte. Alig vára, hogy egy sűrű kukoricáshoz érjen. Letámasztotta a kocsi két rúdját a földre, és beiramodott a kukoricásba. Arra sem volt ideje, hogy széjjelnézzen, de úgy ítélte meg, jól bent jár a zöld sűrűségben. Lekucorodott. Egy női hang huncutkodva rászólt:
-Osztán milyen vastag az a kukoricacső tisztelendő atyám??!
A közelben asszonyok kapálták a sorok közé vetett fuszulykát
Márton gúnár,- feledve lebéklyózott állapotát, - jó ízűen kacagott az asszonynéppel együtt a megszorult baráton.
Hozzászólások
winston - november 19 2009 07:16:19
minden sorát élveztem...jól indult a napomsmiley
Torma Zsuzsanna - november 20 2009 14:14:29
Kedves Papon!
Érdekesek voltak a történetek. Különösen a vége!


Üdv.:Torma Zsuzsanna
smileysmileysmiley
reitinger jolan - november 21 2009 12:03:24
Írásod nagyon tetszett, főleg azért, mert a történet és a fogalmazás is méltán tükrözi azt a kort.
Szeretettel Jolismiley
Papon - november 21 2009 14:45:57
Kedves mse!
Nagyon örülök, hogy a reggeli mellé engem olvastál, és tetszett is, amit olvastál.

Üdv.:

Papon
Papon - november 21 2009 14:50:11
Kedves Zsu!
Minden jó, ha jó a vége. Maguk a történetek talán meg is történtek a valóságban. Én csak kiszíneztem őket. Egy kivételével. Köszönöm,hogy elolvastad és méltattad történeteimet.

Üdv.:

Papon
Papon - november 21 2009 14:53:43
Kedves Joli!
Régen "találkoztunk". Ez az én hibám. Annál nagyobb öröm, hogy újra értékelőim, látogatóim között tudhatlak.
A régiességhez irodalmaznom kellett. Hitelességre törekedtem.
Köszönöm.

Szeretettel:

Papon
Maggoth - november 24 2009 13:34:53
Nagyon ízesen tudsz írni Papon, határozottan fekszik neked ez a közeg. Nagyon tetszik, ahogy bántás nélkül elmórikálsz ezekkel a szegény ferencesekkel. smiley
Hozzászólás küldése
Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
Értékelés
Csak regisztrált tagok értékelhetnek

Jelentkezz be vagy regisztrálj

Felülmúlhatatlan! Felülmúlhatatlan! 50% [1 szavazat]
Nagyon jó Nagyon jó 50% [1 szavazat]
Jó 0% [Nincs értékelve]
Átlagos Átlagos 0% [Nincs értékelve]
Gyenge Gyenge 0% [Nincs értékelve]
Bejelentkezés
Felhasználónév

Jelszó



Még nem regisztráltál?
Kattints ide!

Elfelejtetted jelszavad?
Kérj újat itt.
Mai névnapos
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz.
Ajánló
Poema.hu versek
Versek.eu
Szerelmes versek
Netorian idézetek
Idézetek.eu
Szerelmes idézetek
Szerelmes SMS-ek
Bölcs gondolatok
Üzenőfal
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni

vali75
19/11/2024 09:21
Szép napot kívánok! Erzsébeteknek boldog névnapot!
KiberFeri
19/11/2024 09:16
Üdvözlők mindenkit!
vali75
18/11/2024 07:32
Jó reggelt kívánok!
iytop
16/11/2024 11:52
Szép napot kívánok Mindenkinek!
KiberFeri
14/11/2024 14:32
Üdvözletem mindenkinek!
KiberFeri
04/11/2024 09:45
Üdvözlők mindenkit!
vali75
02/11/2024 22:09
Jó éjt Napkorong!
KiberFeri
02/11/2024 08:16
Üdvözletem mindenkinek!
KiberFeri
31/10/2024 09:18
Üdvözletem mindenkinek!
iytop
30/10/2024 07:25
Szép napot kívánok Mindenkinek!
vali75
29/10/2024 21:33
Jó ejszakát mindenkinek! smiley
vali75
28/10/2024 17:38
Sziasztok! Kiszerkesztettem minden beküldött verset, igyekszem majd gyakrabban jönni.
KiberFeri
17/10/2024 14:47
Üdvözlők mindenkit!
KiberFeri
14/10/2024 16:00
Üdvözlők mindenkit!
KiberFeri
10/10/2024 15:28
Üdvözlők mindenkit!
Minden jog fenntartva napkorong.hu 2007-2009.
Powered by PHP-Fusion © 2003-2006 - Aztec Theme by: PHP-Fusion Themes