|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
A MÉDIA HATALMA
tomboltunk, a gyertya lángja ráfeküdt a pohárra, de nem a konyak, nem a bor lángja csapott fel, combom rése tágulni kezdett, a nedvek cuppanósak mint az anyatej első édes cseppje, amelyben mindentől óvó szérumként a gyönyörök fickándoztak a kövér zsírcseppeken.
amúgy akár sovány is lehettem volna, csapott tomporom megkönnyítette, hogy belém szálljon, mint egy darázs mely csíp és kábít, jobban, mint az alkohol. a láng felállt, a kanóc hegyesen meredt a plafon felé, majdnem elvétettem a helyemet, majdnem beültem, hiszen mindwegy csak forró legyen!
a vágy, mint alvó láva a paplan alatt, kitakózózott. levetettem, mindent, amit már nem kellett levetni, a meztelen húsom ajka közé mart a hatalmas szevedély, mely csak forgott mint lemezen a tű avagy én a tű alatt nem mindegy?
a szenvedély már mocorogni kezdett - rúgta a hasamat, kívül belül. kívűl ő, belül ő, mert megduplázódott és belémköltözött, mint hasító fény a másolóban, amely lelopja a képemet és én leloptam a képét, kicsinyítettem, amennyire lehetett, de ő csak nőtt bennem. a hálószobában a kádban, a pamlagon, a fotel párnáin. csak az autóbuszon voltunk ketten és a kivilágított utcákon. ilyenkor ökölbe szorította kezét és egyszersmind rúgott egyet és én már ettől nem öklendeztem. mintha a számat is parázs érte volna, mint a nyers alkohol és méz sűrű keveréke...
már nem volt kedvem táncolni és combomat zárni, hintázó lépteimen ringott ő, és karomnál fogott ő és az utca csak egyiket látta, a másikat az én képzelődésemnek tekintette. mint akit görcsök dobálnak, rúgtam a takarót, a kanóc még állt, a viasz lecsorgott az asztallapra, onnan a szőnyegre. hatalmas pecsét zárta le az éjszakát - ezzel sötét lett. combom ékalakú nyílása sebzetten pihegett.
a boros üveg felborúlt az ürességtől és lefeküdt, azt hiszem horkolt, a konyak félig lecsukott szemmel lötyögött, sercegett a lemez, karcolta a tű és leszakadt róla a dallam. a paplam súlya ő volt és ő volt, akit nyomott a súlya, ezek szerint megint?
felhúztam volna az óra rugóját, hogy megint éjfélt mutasson és takarják egymás a vastag szár, a középpont és a vékonyabb, hogy forogjon velem a másodperc mutató és lüktesen bennem, pulzáljom mint egy közeledő csillag, vöröseltolódás az űrből, a dermedtségből a forró magba ömölve, csóvát húzva és a mag felpattan, kipottyan ő, és belém hatol ő és kiürülök, mint dió kopáncsa, vagy szőros gesztenyék szoros és szúrós...
és szúrt ismét és a hasamon végig hullámzott, a perceket nem lehetett számolni, elborították a másodpercek - dobáltak és rátelepedtem, de feldobott és visszaestem, mintha kések hatoltak volna belém, vagy feszítővassal nyitottak volna és a vas felizott vörösen és fehéren és kék lángnyelvek csapkodták a az ajtót, a mennyezetet, a mellemet, a mellkasomat kívülről és dobogtak kívülről és sivítottak és csilingeltek akár a kacagás -
körbejárt és megállt a mutató, feldobta és belémhasított a fény, elfelejtettem a sötétben a redőnyt lehúzni és éles pengéivel szembefröcskölt a napsugár, felébredtem és rémülten vettem észre, hogy férfiként!
a buszok morogtak és fordultak az ablak előtt, villamos csikorgott, a nap mögött az ég akár bunsen-kék is lehetett, a paplan izzadt és gyűrött, a pizsama foltos, izzadt és testszagú. gyertyafüst helyett a szomszéd kávéja az orrcimpámat remegtette.
miért csodálkozom annyira? hiszen mindig is férfi voltam, csak a lihegő rádiót felejtettem lecsavarni. a bemondónő fátyolosan betöltötte a szobát és elverte a pontos időjelzés pittyegése, puffogott kemény székének támláján. ma éjjel megöltek valakit, aki én is lehettem volna, férfi, harmincéves és nem voltak nála iratok. az ablak az ajtó csukva, a kés, a küszöb helyén a szívébe és a lágyékába hatolt. mindkét szúrás halálos.
magyarországon ébredtem. |
|
|
- december 03 2009 14:19:16
Kellően jól tagolt a novellád.
Máskor kapcsold ki a rádiót  , ne zavarja álmaid, ha már ...
A csattanója is helyén van, hisz az olvasót idevontad a képernyő elé.
Cola, puska, sült krumpli ..., "jó hatással" van ránk a nyugatmédiája, most errefelé haladunk
Ez most tetszett.
Szeretettel Joli |
- december 03 2009 17:49:44
olvasás közben többször is rápillantottam a szerzőre...nagyon jó lett |
- december 03 2009 23:17:53
köszönöm! |
- december 07 2009 20:56:02
Költői, mint egy vers, a stílusod elragadja az olvasót! |
- december 08 2009 00:25:11
 |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 21. vasárnap,
Tamás napja van.
Holnap Zéno napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
