Napkorong


Versek fõoldal · Prózák fõoldal · Gyakori kérdések · Szerzõk és verseik · Szerzõk és prózáik	December 03 2024 17:58:48

Navigáció

Versek fõoldal

Impresszum

Alapszabály

Szerzõdés

Online felhasználók

Vendég: 11
Nincs Online tag

Regisztráltak: 2,211

Tagjainkról-tagjainktól

- Weboldalak
- Pályázatokon elért eredmények
- Saját kötetek
- Megjelenések antológiákban
- Tagjainkról mindenféle

Maggoth: Médiacápák

Fred, ha visszagondolt, tudta: túl könnyen mondott igent az ajánlatra az intenzív osztály klórszagú kórtermében. Tudatában felelevenedtek a múlt eseményei.

Z

George Pilates, a Mediacorp testes vezérigazgatója úgy körözött a Fred otthonává vált úszómedence körül, mint valami kiéhezett tengeri ragadozó.
A túlsúlyos férfit émelyítő parfümillat lengte körül, ami fájdalmasan irritálta a férfi érzékennyé vált szaglóérzékét.
A látogató túljátszott kedélyességgel köszöntötte:
– Üdvözlöm, Durnham!
Fred válaszképpen rávicsorogott. Hangképző szervei lassacskán elcsökevényesedtek, ami megnehezítette számára az emberi kommunikációt.
– Volna itt egy apróság, amit feltétlenül megejtenék műsorkezdés előtt!
A dagadt fickó műsornak nevezte a kegyetlen valóságshow-t, amelyben a valamikori élsportoló élete volt a tét.
Fred, ha visszagondolt, tudta: túl könnyen mondott igent az ajánlatra az intenzív osztály klórszagú kórtermében. Tudatában felelevenedtek a múlt eseményei.
Három évvel korábban ódákat zengett róla a média, hiszen minden vizes számban megnyerte az aranyat a Magyarországi olimpián. Akkoriban hősként ünnepelték bármerre járt. A gyorsúszásban beállított új világrekorddal sporttörténelmet írt.
Állítólag mindenkinek kijár tizenöt perc hírnév.
Ő rövid ideig népszerűbbé volt, mint a legmenőbb rock sztárok. Világszerte óriáskivetítők dicsőítették hőstetteit. Akkoriban nem egyszer elkapta gépszíj: gyakran találta magát kiéhezett nőstények karjaiban, fényes lakosztályok selyem ágyneműi közt, drogmámorban hemperegve. Sokszor úgy fogadta az interjúért esdeklő riportereket, hogy azt sem tudta ki ő, és hol van. Az egyik médiasakált egy életre az agyába véste.
Az ellenszenves fickó, tésztaképén gunyoros vigyorral azon heccelődött, hogy sikereit vérdoppinggal érte el – esetleg cápa DNS-el manipulálták génjeit.
Pilates megjelenése felszínre hozta az eltemetett emlékeket.
A diadalútja után alig két évvel a kirobbanó gazdasági válság mindenét elvitte. A kegyeiért versengő újságok lábjegyzetre sem méltatták anyagi bukását. Szörnyűséges tengeri baleset kellett hozzá – amit szánalmas roncsként élt túl –, hogy újra felfigyeljenek rá.
Egy világcsúcstartó úszóbajnok, aki elvesztette mindkét lábát, közlésre érdemes szenzációnak tűnt a hiénák szemében.
Emlékezetéből nem tudta kitörölni a rettenetet. Az égő emberek sikolya örökre a lelkébe égett. A szerencsétlenek önként vetették magukat a süllyedő hajó körül hemzsegő cápák közé, kegyes halált remélve.
Fred is ugrott, mint a többiek, azért sóvárogva, hogy hajdani ereje nehogy cserbenhagyja. Dicsősége azonban a múlté volt. A tenger örökmozgó ragadozóival nem kelhetett versenyre. Acélszürke, hengeres testű fenevad vetette utána magát vészjósló torpedóként.
Sosem felejtette el az émelyítő érzést, amikor a kegyetlen állkapcsok összezáródtak a lábán. A fájdalom kibírhatatlannak tűnt, a tenger jeges hidege sem tompította. Megnyomorodva is menekülni próbált, noha kiömlő vére újabb ragadozókat csalt a nyomába. A férfinak semmi esélye sem lett volna a túlélésre – a sokk és a vérveszteség néhány percen belül megölte volna –, ha nem tűnik fel a közelében egy segítségükre siető légpárnás mentőhajó. A megmentők nagy erejű ultrahangdetektorokkal riasztották el a tengeri fenevadakat.
Noha a jármű személyzete rendkívül gyorsan reagált a vészhelyzetre, mégis alig néhány túlélőt tudott csak kimenteni.
Fred nem akart tovább élni láb nélkül, de nem volt mersze az öngyilkossághoz. Kedélyére sötét önutálat telepedett. Megtiltotta, hogy a közelébe engedjék az interjúért kuncsorgó riportereket. Kilátástalan helyzetében groteszk megváltóként tűnt fel a hájas Pilates.
A kezét kényszeresen dörzsölgető médiacézár Fred főnixként újjáéledő hírnevét akarta meglovagolni. A sérült olimpiai bajnok alig volt magánál, amikor igent mondott morbid ajánlatára, amely apró fénysugarat villantott fel az áthatolhatatlannak tűnő sötétségben.
Pilates úgy duruzsolt a fülébe, mint a Kísértő Jézuséba a pusztaságban.
– Mi segíthetünk visszatalálni a társadalomba, Durnham – biztatta lihegve. – Ez persze költséges, magának pedig a hírverés az egyetlen tőkéje, de előfordul, hogy ennyi is elég. Hagyja, hogy élő, egyenes adásban kimérát csináljunk magából, és ússzon versenyt egy nagy fehér cápával! Cserében megmentjük a nyomortól.
Itt a kövér férfi röpke hatásszünetet tartott, hogy még jobban felcsigázza Fred érdeklődését. – A Mediacorp szakértői vissza tudják klónozni a lábát.
A sérült férfi szája kiszáradt az izgalomtól.
– Hogyan lehetséges ez? – kérdezte rekedten.
Pilates megrántotta a vállát.
– Nem vagyok génspecialista – ismerte be –, de létezik egy módszer, amellyel el tudják hitetni a sejtjeivel, hogy a teste újra magzati állapotban van. A szervezet követve a szimulált és felgyorsított fejlődési folyamatot, regenerálja az elveszett végtagokat.
Pilates szélesen gesztikulált a kezével, hogy érzékeltesse a beavatkozás nagyságát.
– Hangsúlyozom, radikálisan új a technológia, épp ezért olyan drága, mintha expedíciót indítanánk valamelyik szomszédos galaxisba. Egy világszerte napi rendszerességgel közvetített valóságshow azonban bőségesen kitermelné a költségeket. Magára most mindenki kíváncsi, a műsor megmozgatná az emberek lelkiismeretét, akik úgy éreznék, hogy segíteniük kell. Ott lennének a kvíz kérdések, az SMS-ek, az internetes közvetítés és a reklámokból befolyó nyereség. A fogadásokra már most akkora az érdeklődés, hogy rekordbevételt szimatolunk! Én mosom kezeimet, ha kihagyja élete nagy lehetőségét, barátom!
Fred igent mondott neki.
Ezután szigorúan kordában tartott metamorfózis során, lassanként lázálom szülte tengeri lénnyé alakult át.
A médiavállalat kezelőorvosai tudták, hogy fájdalmai lesznek, ezért teletömték érzéstelenítőkkel. Eközben egy nagy fehér cápa mutált génjeit táplálták a szervezetébe.
Az érdeklődők éjjel-nappal figyelhették groteszk átváltozását az interneten keresztül. Azok sem maradtak le semmiről, akik a tévéműsorok szünetében sugárzott összefoglalókat követték.
Deformitásai egyre szembeötlőbbekké váltak.
Elsőként a külső hámrétegét vedlette le, mint valami hüllő, hogy érdesebb és ellenállóbb, sötét színű bőrt növesszen a helyére. Mindeközben rengeteget szenvedett. Úgy érezte, mintha elevenen megnyúznák. Gyanította: állandó megfigyelés nélkül, már a kísérlet első stádiumában ott hagyta volna a fogát.
Az otthonává vált medence földalatti kutatóállomáson rejtőzött, ahol kilétüket arctorzító maszkkal leplező technikusok figyelték állapotát, kémiai adalékokat keverve a testét körülölelő vízbe.
A filmsztárok fizimiskáját felöltő szakemberek megszámlálhatatlan szörnyűséget láttak már életük során, de ami vele történt, nekik is sok volt. Szenvtelen közönnyel igyekeztek leplezni undorukat, de nem tudták megtéveszteni. Verítékük megkeseredő illata elárulta, amikor rosszullét gyötörte őket.
Fred lapockái között szúrós tövisként tört felszínre a jellegzetes, háromszög alakú hátuszony, amelynek látványa páni félelmet ébresztett volna a San Diegó-i öböl fürdőzőiben. Az új végtag lassan, millimétereként kúszott a fényre, borzalmas kínokat okozva a bőkezűen mért fájdalomcsillapítók ellenére. Szörnyű hangok törtek fel a férfi testének legbensőbb üregeiből, és a vegyszerektől homályos víz fortyogott a vergődésétől. Deréktól lefelé erős farkuszony nőtt Fred pedánsan eltűntetett csonkjainak helyén. Nemi szerve óvatosan visszahúzódott teste mélyére, mintha megriasztották volna külső torzulásai.
Kopoltyú nélküli, félig ember, félig állat kimérává vált, kinek anyja földi nő, apja cápa volt. Bosch ecsetjére méltó, démoni sellő képzetét keltette a külvilág szemében.
Hányinger fogta el minden alkalommal, mikor megpillantottam magát a kivetítőkön.
A külső változásokat belsők követték.
Fred érzékei kiélesedtek, mintha finomra hangolt műszerek keletkeztek volna az elméjében. Távolabbra látott és hallott, mint idáig, szaglásának intenzitása megnövekedett. Tudatában domináns szerepet kapott a dualitás, egyszerre gondolkodott emberként és tengeri ragadozóként, e skizofrén létállapot görbe tükrén keresztül szemlélve a külvilágot. Leírhatatlan mintázatokként érzékelte az elektronikus jeleket és gyanította, hogy agyában új idegpályák jöttek létre, amelyeknek azelőtt nyomuk se volt.
Nem avatta be titkaiba a Mediacorp tudósait, azoknak fogalmuk se lehetett róla, hogy mi zajlik le átszerveződő elméje mélyén.
Az arcmaszkos kutatók csak az olyan fizikai elváltozások adatait dolgozhatták fel, mint amilyen az volt, hogy háromszög alakú cápaagyarak váltották le romló fogsorát. Fred állkapcsa elvesztette megszokott formáját, és azzal a szalagfűrészhez hasonló rendszerrel mutatott rokonságot, amely addig csupán a tengeri ragadozókat jellemezte.
Az ellenfeléül kiválasztott nagy fehér cápát Hammernek hívták és elképesztő méretű példány volt. Fred legalább hat méteresre saccolta.
A szörnyeteg szemében csak üres közönyt látott, amikor megmutatták neki. Hammer valószínűleg nem tudta eldönteni, miféle élőlény lehet, de végül nyilván furcsa kinézetű prédaként könyvelte el beszűkült ragadozóagyával.
Fred valósággal eltörpült mellette, mégis folyton legyőzte a tesztmérkőzések során, amelyeket ultrahangkordonnal elválasztott medencékben vívtak. A cápa az edzések alatt érdektelenséget mutatott, de a sportoló érezte, hogy szenvtelensége mögött titkos érzelmek bujkálnak.
Fred a felkészülés során elveszíthette volna kötődését a saját fajához, ha nem érkeznek hozzá nap, mint nap a szeretet és az összetartozás üzenetei. Fogyatékos emberek tömege látta benne az elszigeteltségből kivezető utat a megértés felé. Résztvevő és biztató szavak özönlöttek az összes létező csatornán keresztül, ne feledje egyetlen percre sem, hogy a kirekesztettek mellette állnak.
Megértette: nemcsak önmagáért harcol, hanem minden hátrányos helyzetű emberért, akit trauma ért élete során. Meg kellett mutatnia az egészségesek társadalmának, hogy bármelyik roncsnak kikiáltott ember képes győzelmet aratni a természet erejével szemben.
A megmérettetés pillanata közeledett, és Fred visszatérve a jelenbe, odaúszott medence sarkában várakozó Pilateshez, hogy kiderítse, miféle apróságot tartogat a verseny előtt.
Sok jóra nem számított, és amikor hivalkodó aranyszikét pillantott meg az igazgató szafaládéujjai között, ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy átharapja a csuklóját. Leküzdve a késztetést, hagyta, hogy a fénylő penge a szeme alatti húsba vájjon, véres barázdát szántva az arcán.
– Ez az!
A kövér igazgató úgy lelkendezett, mintha mozdulatával a sixtusi kápolna freskóival egyenrangú műalkotást hozott volna létre.
– Pár csepp vér meghozza Hammer kedvét a vadászathoz!
Visszataszító elégedettség rezgett a hájas férfi hangjában.
A Mediacorp emberei alig tíz perccel később rugalmas hálóban eresztették Fredet a tenger hullámai közé, az Erasmus nevű kutatóhajó fedélzetéről, ahová ugyanolyan, vízzel teletöltött tartályában szállították, mint ellenfelét.
A versenyúszót lüktető anyaméhként vették körül a tajtékos habok, miközben eluralkodott rajta érzés, hogy hazaért.
A startpisztoly dörrenése rövidesen eszébe juttatta, hogy ez nem az ő otthona, és hogy Hammer a nyomába szegődött.
A verseny elkezdődött.
Fred kivárta, míg üldözője hátuszonya megvillan a körülötte örvénylő kavargásban, aztán siklani kezdett a hullámok között.
Lázas izgalom lett úrrá a lelkén, visszatükrözve a mögötte száguldó ragadozó felajzottságát. A sportoló vadul szelte a végtelen víztömeget. Tekintetét mereven előre szegezte tempózás közben, és beosztotta minden csepp lélegzetét.
Nem rendelkezett sem olyan áramvonalas testtel, sem akkora izomtömeggel, mint a nagy fehér cápa, a kopoltyúk hiányáról nem is beszélve, de könnyebb testsúlya és szívós makacssága, mégis a javára billenthette a mérleget.
„Meg kell mutatnom a világnak, hogy nem vagyok halott – dübörgött az agyában –, ha kiállom, a próbát a hírnév újra szárnyára kap. Megint a média favoritja leszek, a legmélyebb pontról a csúcsra emelkedem, és ott már csak rajtam áll, hogy mihez kezdek az életemmel.” Megfogadta, ha sikerrel jár, nem csúszik vissza a züllés mocsarába, és nem feledkezik meg a temérdek biztatásról, amelyet ismeretlenektől kapott.
Győzni akart a megnyomorodottakért és önmagáért, hogy a külvilág ne legyinthessen rájuk többé. Negyven kilométerrel arrébb sárga bója várt rá, amelyhez hamarabb kellett odaérnie, mint üldözőjének.
Nem messze a kijelölt ponttól őrnaszád horgonyzott szenvtelen mesterlövészekkel a fedélzetén, akiknek az volt a dolguk, hogy kilőjék Hammert, ha elvesztette a meccset.
A szárazföldön égtek a bukmékerek vonalai, akik rekordmennyiségű fogadást kötöttek Fred dicsőségére és bukására. Föld körüli pályán keringő műholdak közvetítették a heroikus küzdelem minden mozzanatát, melynek során ellenfele képtelen volt beérni őt.
A férfi szinte érezte a felhevült embertömegek biztatását, akik a győzelméért szurkoltak a tévéképernyők és a számítógépek monitorjai előtt.
Jó néhány templomban megkondították a harangokat, és különböző vallások fogyatékos hívei egyazon a pillanatban küldték érte fohászaikat az ég felé.
Hamarosan egyértelművé vált, hogy Hammer lemaradt mögötte. Fred a megerőltetéstől zihálva, zsibongó karral érintette meg a sárga bóját.
– Uram – jutott el érzékeihez az őrnaszádon várakozó fegyveresek parancsnokának hangja –, a fickó megcsinálta! Kilőhetjük a nagy fehéret?
– Nyavalyát! – csattant fel Pilates. – Pufogtassanak a levegőbe, de nehogy eltalálják! Hagyják, hogy a dolgok a maguk útján menjenek!
A médiamogul nem akart súlyos milliókat áldozni a sportolóra. Abban bízott, hogy Hammer elvégzi számára a piszkos munkát.
Fred meglepetés helyett inkább megkönnyebbülést érzett. Pilates a saját anyját is hátba szúrta volna néhány dollárért.
Gyilkos lövedékek szaggatták a férfi körül a vizet.
Hammer harminc mázsás, élő torpedóként száguldott felé.
A verseny nézői egyszerre fojtották vissza lélegzetüket az egész világon.
A nagy fehér cápának eszében sem volt bántani ellenfelét.
Fred már metamorfózisa kezdetén észrevette, hogy szellemi összeköttetés jött létre közte és az állat között, ami telepátiához hasonlított leginkább. Úgy vélte, a jelenség vagy minden cápafaj létező sajátossága, amit az emberiség még nem fedezett fel, vagy az elméjében végbement változások egyik mellékhatása.
Hammer fajtájabelinek hitte; apró termete miatt valamelyik tengerben kóborló nőstény elragadott kicsinyének tartotta, akit a kétlábúak őrült kísérleteikkel megpróbáltak a maguk képére formálni.
Mindez nevetségesnek tűnhetett volna, ha az állat már napokkal a verseny kezdete előtt nem változtat nemet, ami a nagy fehér cápák egyik olyan sajátossága, melyet a fennmaradásért vívott harc során alakított ki bennük az evolúció. Hammer átalakult nősténnyé, bebizonyítva, mennyire komolyan gondolja az anyaság szerepét.
Noha Pilates megsebezte Fredet, a tengeri ragadozó nem gyilkos szándékkal követte, hanem azért, hogy megoltalmazza. Amikor odaért a férfi mellé gyengéden megbökdöste az orrával, hogy továbbhaladásra ösztökélje.
Fred számára a döntés egy pillanat műve volt csupán, mikor eszébe jutottak a világűrben keringő műholdak közönyös optikái.
Lerótta adósságát a fogyatékos emberek felé, megnyerte nekik a versenyt. Eljött a pillanat, hogy új életet kezdjen: tiszta lappal, egy olyan világban, ahol különben esélye sem lett volna kísérletezni.
Megindult új anyjával a nyílt tenger felé, a fegyveresek pedig befejezték bohózatba illő színjátékukat az őrnaszád fedélzetén.
Az olimpikon mindent maga mögött hagyott, a média mocskát, ostoba embertársai üres életét. Hívta a tenger és a szél. Testét körülölelte a hullámok érintése, kimosva lelkéből minden bánatot. Pillantását a nagy kékségre szegezve lelkesen tempózni kezdett hatalmas oltalmazója oldalán, aki mellett újra gyermekké lehetett.
Fredet az utolsó kis porcikájáig öröm töltötte el, hogy végre igazán szabad lehet.
Ekkor szólalt meg, az eksztázis csúcspontján Pilates síkos hangja a fejében.
„Fred… halló, Fred… veszi, amit mondok… halló…”
A férfit jeges borzadály fogta el, a médiamogul hangja gusztustalan csúszómászóként vonaglott az elméjében.
„Aha, látom! Technikusaink jelzik, hogy a kapcsolat él közöttünk… na, akkor jól figyeljen rám! Amikor tovább úszott Hammerrel, szerződést szegett a Mediacorppal szemben… a személyiségprofilosaink kilencven százaléka előre megjósolta, hogy nem akar majd visszatérni az emberi társadalomba… Tudnia kell, hogy ami a fejében van, az nem egyszerű kommunikátor, hanem műholdas követő és csapásmérő rendszer is egyben… Hammer koponyájában is elhelyeztünk egy hasonlót… Maguk ketten még mindig a Mediacorp tulajdonai, és a műsor folytatódik, ahogy eddig, csak ezen túl a cápaember és új barátja mindennapjairól fog szólni… A show megy tovább, barátom, és ha nem tetszik a viselkedésük, azt a bőrükön fogják tapasztalni… Elsőnek Hammert öljük meg, aztán magát, ha eszébe jutna engedetlenkedni… Egyelőre ennyi, ha valamilyen ötletünk támad magukkal kapcsolatban, ezen a csatornán jelentkezem… Élvezze ki az új életét, Durnham, ficánkoljon a szabadságban, majd hívjuk!”
Fred jéggé dermedt szívvel továbbúszott fogadott anyja oldalán.
Úgy érezte, hogy a fölötte izzó napkorongot sötét fátyol takarja el.
A szeme égett, de nem sikerült könnyet ejtenie, noha a szabadság illúziója mindörökre szertefoszlott. Nem árulta el magát Hammernek, az pedig nem vette észre fájdalmát.
„Szerencse – gondolta –, hogy a cápák nem tudnak sírni.”