|
 Vendég: 110
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Milyen kedvesek voltak, amikor kiabáltak!
Anna tegnap boldogan ballagott az iskolába. Minél közelebb ért hozzá, annál gyorsabban szedte lépteit. Hiszen semmi baj, mindenki boldog, itt a karácsony, örülnek az emberek. Mindenki futkos, mert még hiányzik egy-két ajándék, mert nincs mézeskalácsa, mert vásár van a belvárosban, és hallani a karácsonyi dalokat onnan. Anna is velük dúdolja, s tudja, ő is majd biztosan kimegy a vásárba, és neki is jut mézeskalács. A hó csendesen kezd peregni, szinte a Kis karácsony, nagy karácsony dallamára.
A híradó valami új influenzáról szónokol, de ez mind nem érdekes. Anna boldog, Annát szeretik az osztálytársai, Annát szeretik a szülei. És ezt ő is tudja.
Egy kedves kis faluban élt a szüleivel, teljes békében a szomszédokkal, mindenkivel. Szüleitől örökölte azt, hogy kedves volt mindenek felett, minden emberrel, gyermekkel, időssel. Egy hétéves kislány mit sem foghat fel abból, ami borzalom történik a világban, és ameddig nem értesül róla, addig nem is kezd el gondolkodni felőle. Talán addig jó, ameddig nem töpreng felette: miért szennyezik a környezetet továbbra is az amerikaiak, ha a globális felmelegedés hatására elsősorban az ő partjaikat fogja elárasztani a fojtó víz. Ilyen az emberi butaság…Ha csak szenvedne a leány ettől a tudattól, akkor soha ne tudja meg. De ha tudna tenni ellene, ha felnő, akkor minél hamarabb oktassuk rá, hogy tegye jól. Hogy tegyen az emberi butaság ellen. Csillog a szeme, mintha sejtené, hogy neki sikerülhet. Hallott az új influenzáról, van saját véleménye: az embereknek nem szabad meghalniuk, mert mindenkire szükség van. De karácsony lesz, ez most nem érdekes.
Legalább most boldog. Most, amikor végre hétfő van, és ő teljesen felkészülve az órákra, vidáman ugrál az úton az iskola felé. Álmodozik arról, hogy minden olyan lesz, mint pénteken. Pénteken kinyitotta kíváncsian az osztály ajtaját, és nem volt ott senki. A radiátor csendesen berregett, Anna pedig megelégülten szippantott egyet a levegőből, és odasétált a padjához. Minden szék fel volt még rakva a padra, és sötét volt. Olyan sötét volt reggel fél nyolckor, mint nyáron fél hétkor. De ez a tél velejárója: az ember egy kicsit szomorúbb, egy kicsit bágyadtabb, mert egész nap sötét van, és nincs különbség éjszaka és nappal között. Az egyetlen fény mindig a nappali sötétségben a kivilágított, lampionokkal teleaggatott ház.
Anna a villanykapcsolóhoz sétált, és feloltotta. Az osztály egyszerre kivilágosodott, és Anna álmos szeme is felébredt. Mint ahogy egyszerre feléledt az alvó osztály, a sarokban a virágok, a katedra, a tábla, ami már érzi, hogy nemsokára tele lesz írva. A székeket Anna leveszi a padról, s azok érzik, hogy törődnek velük, érzik, hogy nem sokára kisgyermekek fognak rajtuk ülni. Megmoccan a radiátor alatt a pók, aki mérgesen emelgeti lábait, mert a lámpa fénye a szemébe süt. A kislány pénteken leült a székére, és előszedegette a tolltartót, a füzeteket, a könyveket, átvette a cipőjét, megöntözte a virágokat, kinyitotta az ablakot, megigazította a ferde faliújságot. Mire mindezt elvégezte, az osztály megtelt gyerekekkel, akik mint a karácsonyi lázban megbolondultak rohangáltak az osztályban. A lányok nyugodtan ültek a helyükö, és kicsit meglepődve figyelték a most elemükben levő fiúkat. Anna is ezt tette, bár ő mindig egyre növekvő idegességgel nézte. A fiúk futkosása, verekedése, kergetőzése nem időszerű, elrontja a hangulatot. Karácsony van, miért nem lehet a hangulat meghitt, nyugodt? Ha nem lennének itt ezek az eszeveszett fiúk, akkor minden olyan szép lenne. Lassan már mérgesen szemlélte a fiúkat, amint azok krétákkal dobálóztak, és a lányokat, amint a padokra hasalnak, vagy a széken lecsúsznak, nehogy a kréták őket találják el.
Unalmas volt a hétvége. Hiányoztak a barátnők, még a tanárok, a fiúk persze nem. Anna így hát örömmel fordult be az iskola utcájába.
Anna fél nyolckor került az iskolába, ahogyan mindig szokott. Felment a második emeltre, és belépett az osztályba. Végig dúdolta a Kis karácsony, nagy karácsonyt, kedvesen köszönt a tanító néniknek. Belépett az osztályba, és mást érzett, mint amit várt. Még nagyobb boldogságot, hiszen az üres tábla szemezett vele, a villanykapcsoló arra várt, hogy felkapcsolják, a terem arra várt, hogy világos legyen, az ablak azt akarta, hogy kinyissák, a székek azt, hogy levegyék a padról. Anna boldogan tette ezt, és utána várt. Várt, várt egészen a becsöngetésig. Csöngetés után még senki nem volt az osztályban. A folyósóról alig hallatszott be gyermekzsivaj. Annának nem tűnt fel, hogy amikor felfelé ment a lépcsőn, a tanárok búsan köszöntek vissza, se előtte se mögötte nem ment senki, a folyosón szintén nem állt egy diák sem. Az ajtó hirtelen nyílt ki, és befutott rajta Vera, aki mint megszokott késő , már várta a leszidást, ezért lehajtott fejjel jött. Fel sem nézett, elmormolta az elnézést, és leült a helyére. Mikor nem hallott semmit, felnézett. Csak a síró Annát látta az első padban. Se tanár, sem más gyermek. Vera megijedt, és odafutott Annához:
- Mi történt? Hol vannak a többiek?
- Nem jönnek vissza soha!
Pedig milyen aranyosak voltak, amikor krétákkal dobálóztak, milyen kedvesek voltak, amikor kiabáltak, milyen gyermekiek voltak, amikor verekedtek!
Az egyik tanárnő pár perc múlva benézett, és szótlanul kiment, miután végigmérte a két lányt, akik könnyes szemmel néztek rá.
Később visszajött, és azt mondta menjenek haza, az iskolát bezárják, mert sok a hiányzó az új influenza miatt.
Az iskola nem nyitott ki többé.
|
|
|
- december 14 2009 11:05:43
Kedves Antoinette!
Remélem,azért a valóságban nem történik meg, hogyaz új influenza miatt bezárt iskolák soha többé nem nyitanak ki.
Nem lenne jó, ha ez bekövetkezne.
Szerintem is inkább csintalankodjanak, rosszakodjanak a kisdiákok, csak egészségesek maradjanak!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 15 2009 21:44:49
Igen, én is remélem, hogy ez nem történhet meg. Ám próbáltam egy kicsit az embereket arra ösztökélni, hogy vegyék komolyabban figyelembe az influenzát, mert így kultúrális értékeink is elveszhetnek, nem csak az emberek. Nálunk például be kellett szüntetni a szíházi előadásokat.
Üdv.: Netta |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
