|
 Vendég: 80
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
A HUSZONEGYEDIK SZÁZAD FELFEDEZÉSE
A gép előtt, a gép már csak olyan, rabul ejti a magányosokat, fogva tartja az elfoglaltakat.
Kereskedik helyetted, önállósul, lefagy - újraindítod, mint válás után a házasságot, mint ahogy öledet újra és újra megnyitod a közeledő vágy előtt. Feltornyosul, mint a restancia, ha végre ágyba bújsz.
Félre sem lökheted a gépet, mint a takaródat. Ki sem simíthatod, mint a lepedőt, püfölöd, mint a párnát - mégsem lesz habos és jó illatú!
Ismeretlen szagok, fenyves hegyek zúgó illata, vad képek és bájos hazugságok jelennek meg képernyődön, amely a szemeddel összenőtt. Huncut tréfák és komoly szócsaták, játékok, kártya, - és mégsem ment rá a vagyonod. De nem gyűlik a hosszú tapasztalatból más, csak a billentyűk kattogó érintése az éjszakában.
Miért nyílik meg a szkájp szinte magától, mint érintésektől a duzzadó szemérmed? És ki érint meg, és aki megérint vajon megért-e valaha?
A távolságok hold-föld távlatokra nyíródnak szét, és az olló élei elnyírják az éjszakákat. Fekete szövetüket lámpák tépkedik.
A szemközti emeleteken holdkórosként bolyong a lámpafény, kihuny, mint gyertya lobogása és másutt színesen felpárállik. Személytelen képernyők perceket kacsintanak.
Egyik éjszakát kergeted a másik után, hogy közöttük dolgoztál-e? Munkahelyedre mivel jársz be, volt-e ülőhely?
Vagy más napokon a parkolóhelyet kergeted, ahol még bicska is nyílik, tolatás közben. Menekülnöd kell-e, vagy megvéd-e, hogy gyengének néznek?
Kékül a képernyőd és feldereng a dallam, amely jelzi az elejét és a végét. Az éjszakának.
Takaród hátra vetve, mert nem értél oda hajnal előtt.
Zuhanyozol és nincs kéz a hátadon, karcol a szivacsmagány, dörzsölöd az egyedüllétet.
x
Mire az arcod ráncaihoz érsz, levelező programodat türelmetlen kéz püföli. A főnök felejtett el valamit rád bízni?
Mérgesen törölközöl a rücskös frottír simábbik felével, hogy feligya a habot, amit nem söröskancsókról seper le a csapos rutinos mozdulattal, hogy elhidd, megmérte! Miért is ne? Mire elveszed a szádtól az alján nem lötyög semmi csak a hab, mint most a kád alján. Oszlik a gőz, szidod az anyját, annak, aki feltalálta -, de miért nem mobilodon hív, ahogy szokta?
Beballagsz nyirkosan, a gép megőrzi, azt nem teszi le senki 2 perc alatt. Ha kijelződön még szám sem marad? Inkognitó?
Nem, a gépen visszanézed, ki lehetett és miért? És miért éjjel?
Kártyázni hívnak vagy fontos közlendő? Vagy csak a barátnőd a régi barátság megszokásából egy hét késéssel olvasta mélyeidet?
A szkájpon sorok futnak válasz nélkül, az msn ugrál a tálcáról az asztalra, mintha teríteni akarna!
Zsong az éjszaka, miközben a szemközti ablakokat szemérmesen lehunyják. Ki sem mész a szobából, törölköző a fejeden vagy a válladon, fel sem öltözöl.. minek! A web-kamerát tegnap lerántottad!
Na ebből sem lesz semmi - se éjjel, se nappal. Állsz, mint a határon, a vámvizsgálaton átaraszolva. Régen volt, már le sem szólt, csak int, leszokott arról, hogy szalutáljon. Fehér sapkában a hold, félrecsapva, arcán két sötét szemgödör asszimetrikus valószínűtlenséggel. A határbódé egy másik, egy alacsony ház, kidőlt sarka.
Ebből látszik, hogy félálomban vagy, amikor egy hang felberreg és meg is szólal. Tagolt, nyugodt, kedves. Ismeretlen ismerős, mintha száz éve ott ülne a szobádban. Csacskaságokat kérdez.
x
A következő estét már várod, pedig napközben nem történt semmi, kifizettál egy számlát, letettek egy csomagot melléd a földre.
Kit érdekel, fel sem bontod, a főnöknek hozták, minden főnöknek hoznak csomagot. Minden főnök kap naptárt, névjegyet, üdvözlő lapot, italt.
Felzúg a gép, a dallamot várod, kattintasz gépies sietséggel.
Hetek telnek szkájp-egyformaságban búg a hang. Betartja a menetrendet. Kilenc óra tíztől éjfélig, akkor heves horkanással kimúlik, téged sötétben hagyna, ha a képernyő nem villódzna. Áramlanak beléd a hírek, felhasította, kibelezte, kirabolta - villantott egyet, mert celeb és neki villantania KELL, hogy még két napig írjanak róla, mielőtt megöregszik, és a ráncait számlálják a kritikusok.
Mire koporsóba tennék, úgyis elfelejtik - nem úgy a macsó borostás arcot, a molyette filmvásznon. Százéves, hatvanéves, ötvenéves - szegény! - kilencvenötéves korában álmában. pedig valamelyik világháború előtt délcegen ült a lován, énekelt a katonáknak..
Vagy asszony létére egyenruhában - nadrágban, még hogy szoknyában. Attól a daltól mások lelkesen húszévesen a halálba! De ő kilencvenöt évesen otthonában, tegnap vagy tegnapelőtt, egy hete - már el is temették. Bejelentette a család?
Ez a hangulat esténként megtörik, felzúg, csörög, dörömböl - itt van a szobában vagy váratlanul elhallgat, négyszáznégyes hiba. Nála hatszázhetvennyolcas? Biztosan!
Egy este jelzi, hogy a városodba jön, te kiegyenesítenéd a sztrádát, hogy kétszázzal! Vagy vonattal? Esetleg repülővel? Kimenjél eléje, igen, vörös rózsa lesz a gomblyukában. Felismered biztosan, a nickneve "szálfa" vagy "jegenye" - te már érzed!
Bizseregve ülsz a kocsiba, elönt a meleg, izzadsz, lehúzod az ablakot.
Fázol, felhúzod az ablakot.
Bekanyarodsz. Érkezési oldal, bőröndöket húznak görnyedten, félig lehajolva, dörömbölnek.
A karján ballonkabáttal, puha kalapban kilép és te elájulsz.
Nem, nem az esküvői szmoking, fehér szegfűvel, mirtusszal, mit tudom én mivel, rég volt, de vörös rózsa a szivarzsebből. Pecsétgyűrű és karikagyűrű. Az órájára néz, zavartan hunyorog, elmenne melletted, de elállod a járdát. Jegenye - suttogod, Józsi lehet vagy már Joe, igaz, nem félszemű, a kalapba takarná az arcát, a ballon a karján, nem lehet felhajtani a gallért.
Megdermedsz a feltörő felismeréstől. Tíz éve megunt férjed - kóbor szoknyák mellől? Nem, a második feleségétől egy napra elszökve!
És pont a te nicknevedre kattintott a szkájpon.
Elhatározod, a számítógépedet is kidobod az ablakon, ahogy a borgőzös, félig röhögő, félig megszeppent arcával - tíz éve az ajtón, hogy soha többé!
A bizsergés dühvé vörösödik a nyakadon, ő lelombozódik, nem jött össze. Másnap az unalmas borzas asszony nyit ajtót - mert holnap szabadságon lesz.
A szálloda megél nélküle is, holnap, ott egye a fene, nem éjfélkor jön haza!
Igaz is, a szkájpról már letiltották. Szégyellnie kellene magát? Vagy kinevetni? Vagy őt neveti ki a volt felesége, akit "liliomszálként" nem ismert meg.
Igaz akkor sem ismerte igazán, amikor szűz volt, még szűz volt a nászéjszakán, de ő egy felessel többet ivott. Koccintott a cimborákkal.
És azután minden este!
|
|
|
- december 13 2009 07:28:40
Hát ez jó hosszú volt, de megérte elolvasni!
Hiszen akár rólunk is szólhatna, .... mindnyájunkról.
....ma megint 3 órát aludtam, pedig alhattam volna tovább!
De meg kellett néznem a versemet. Mit szól hozzá a két hajnallány? M, I, 
Aztán menek vissza az ágyba....egy kicsit még.
Ez fél hatkor volt.
Most fél nyolc.
Közben rengeteg dolog történt: - bár akkor még a két hölgy nem írt a vershez. elolvastam két privit amire feltétlen válaszolni kellett.
vagy egy tucat vershez kellett kommot fűznöm, aztán segítő szerkesztőtársam megírta, hogy mégsem tettem fel jól a versedet.
mert a kép benne a szövegben.
elszomorodtam, saját bénaságomon.
Aztán kiderült, hogy B. László az aki nagyon kedveli a verseimet.
Rá egyáltalán nem gondoltam, nem.
Ekkor felocsudtam, hogy már iszonyúan fáj a derekam.
befejeztem az éppen aktuális h. sz-t és főztem végre egy kávét!
Üdvözlettel: szisz
erre mondják, hogy vitaindító írás is lehetne.
, |
- december 13 2009 10:17:38
Ez most letaglózott, nagy élmény volt olvasni. Köszönöm. 
Szeretettel:
Léna |
- december 14 2009 00:37:46
Önkéntes rabság ez is, mint sok egyéb. Hogy jó-e? rossz-e? ahogy leírtad ez is, az is. De olvasni jó volt! Volt benne minden!
 Jampa |
- december 14 2009 17:14:25
Könnyű rászokni, leszokni olyan nehéz, mint annyi más szenvedélyről.
Írásodban tetszett a ma embere, sajnos.
Jól tördelt, érdekes írás.
Szeretettel Joli |
- december 15 2009 15:32:05
tetszett, nagyon.. |
- december 15 2009 23:15:20
KÖSZÖNÖM.. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
