|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
Végenincs történet
Legszívesebben rohant volna. Csak el, minél távolabbra a lakástól, ahol egy újabb hisztérikus veszekedés után hagyta feleségét, s két gyermekét. Kilépett a fővárosi lakótömb ajtaján, s elindult. Mindegy volt neki hová. A motoszkáló tudat: el az emberektől, ki a városból! - határozta meg az irányt, amerre ment. A város kihalt utcáira szeretetigény telepedett. Körülötte minden - a tegnap esett hó varázsától kezdve, a másként-bizalmasan világító utcai neonlámpákon át az együttérzőbben, megértőbben és fényesebben ragyogó csillagokig - fokozott ünnepélyességet tükrözött. Szenteste volt: élő, élettelen kötelezően a szeretetet hirdette-árasztotta.
"Ez a karácsony kozmikus hatása lehet!" - tűnödött el, pillanatra elfeledkezve lelkivilágát marcangoló problémájáról. Néhány lépés után újfent rázuhant bánatának súlya, s mintha meggörnyedtek volna vállai. "Remélem nem találkozom ismerőssel?! - dünnyögte halkan, szerencsére a legforgalmasabb szakaszon, az autóbusz- és trolimegállókig, senkivel nem találkozott. Felment a töltésre, átlépte a vasúti sínpárt, s a töltés túloldalán elébe tárult a tágas határ. Fagyott. A vagy tíz centiméteres hóban felszántott földet tapintott lábával. Ment, amerre a véletlen vitte.
Enyhén lejtett a szántó. Előtte egy valamikori patak, vagy folyócska kiszáradt és felszántott kanyargó medre tűnt nyugat és kelet felé az éji messzeségbe. Fák is fémjelezték az egykori meder vonulatát. Egy nagy koronájú nyárfához érkezett. Könnyedén felkapaszkodott a nyárfa nyergébe, mert közvetlen földközelben ágazott ketté a terebélyessé nőtt fa. A vadászok valami megfigyelő-helynek is használhatták a fát, mert vagy két méteres magasságban ágai közé padlót építettek. Felmászott oda, és viharkabátja zsebéből kötelet vett elő. Négy zsinegszálból ő maga fonta a vagy két méter hosszú kötelet: az előszoba belső részébe kötélajtót szeretett volna... Hurkot kötött, majd a kötelet egy fölötte lévő vastagabb ághoz erősítette. Ellenőrizte: tartott. A hurkot a nyakába akasztotta. Már korábban újraidézte vitáját nejével, s csak azt számlálta: "Ha azt akarod, én eltűnhetek! Mindent magamra tudok vállalni! Ha úgy gondolod, hogy valóban olyan rettenetes vagyok, hogyan élhetek tovább?!" Amíg monoton ismételgette ezeket a gondolatokat, szeméből hulltak a könnyek. Szorosra húzta nyakán a kötelet, mélyet lélegzett és lenézett a földre. Szenteste volt: a válaszvonal is csupán egy kis elrugaszkodás volt a földi élet és az ismeretlen (a halál intézménye) között...
|
|
|
- december 16 2009 09:29:44
Kedves Vogul!
Rettenetes, hogy épp Szenteste kövessen el valaki öngyilkosságot, pedig biztosan megtörtént ez már sok emberrel. Mert hiszen éppen akkor érzi a legtöbb ember a szeretetéhséget, a szeretet hiányát, mely szeretet sokak számára nem adatik meg.
Mivel végenincs történet, úgy gondolom, talán még fordulhat minden jóra, és az utolsó pillanatban az öngyilkosjelölt meggondolja magát.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 17 2009 12:38:41
Kedves Zsuzsa, szurkolásod Hősöm sorsáért, szívem melengeti, kedves Tőled. Teljesen egyetértek Veled a Szenteste szeretetéhségét illetően is. Igen, Karácsony génjeinkben van, ilyenkor "kötelező" a szeretet és elvárható a boldogság is. És aki, valami miatt nem tud, nem lehet boldog Szetestén? Az hogy éli át, át éli-e ezt kötelező szeretet estéjét-éjszakáját???
Köszi véleményedet, gondolataidat!
Vogul |
- december 21 2009 20:44:24
Hát mint írást, nagyon rosszul fogtad meg, előkészítetlen, logikátlan. stb...
Üdv:
Obb |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 21. vasárnap,
Tamás napja van.
Holnap Zéno napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
