|
 Vendég: 97
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
CSIPKEJÓZSIKA ÉS A HERCEGNŐ
Józsika annyira belefelejtkezett a porcelán-havon fetrengő színes virágokba, hogy le nem vette a kapuról a szemét.
A kapu előtt, foltos köpenyén a virágok színeit viselő hercegnő körömre szívta illatos cigarettáját, miközben alkony-rőt hajára a parázs némi fényt derített, minden szíváskor.
Józsika a hóna alatt cipelte a fát, ki tudja, miért, Vette volna, amikor a kertek és az erdők, teli vannak szebbnél-szebb példányokkal?
Talán éppen azért vette - hátha!
Hátha a jól befűtött kicsi szobában, a nagy és terpeszkedő illatos fa alatt, ezúttal talál valamit.
A ház amúgy, a vakolat hiányosságai alatt - egy feltépett karácsonyi csomagnak tetszett, de a tavalyi vagy évszázados karácsonyok hagyatékának. Az ablakok és ereszek körül, mint penészes mákos kalácsok sorakoztak a repedések tekervényei.
Nem is gondolt sütésre-főzésre szegény Józsi, ahhoz már tehetsége sem volt, a rubinszemű szoborhoz hasonlóan, elvittek már tőle mindent a madarak, szegényebb házakhoz. Már csak az hiányzott, hogy a lábainál heverjen a kismadár, aki nem jutott haza időben, vagy az utolsó gyufáját elgyújtogató kicsi árus, a lába elé roskadjon.
Ahogy így elgondolkozva baktatott a virágos porcelán mezőn, a fenyőtűvel egyszer csak megszúrta az ujját.
Már két perce feküdt a porcelánhavon - éppen lejárt agyában a száz év.
Mivel ilyenkor gyorsan kell peregnie a filmnek - habár a hidegben, ha lehűl a test vágya és szétnyílik a foszlott téli kabát, a szíve is láthatóvá válik.
Ilyenkor, amikor a fagy rátelepszik, a megrepedt szív is lassabban dobol, az ünnepelőtti forgatagban.
Későre járt, hűséges madara nem jött újabb rubinszemekért, mintha számolni tudna, látta, már nincs hová.
Felparázslott a tündér kezében a cigaretta, hiába a karácsonyi tündérek és a hercegnők is elkutyultak a mai világban!
A dohányzásra az utcát jelölik ki, holott, amikor Józsika született, alig negyven éve, még szégyen volt az utcán dohányozni, legalább annyira, mint asszonynak kocsmázni.
Valami illatos füst szagára ébredt, mintha fényesen csillogó karácsonyfa ágai terjeszkedtek volna föléje. Éppen arra gondolt, kicsomagolná az ajándékát, amely a papír alatt gyapjú pulóverek és feszes blúzok alatt rejtőzött olyan porcelánfehéren, mint a hó.
És ekkor forró csókot érzett kékülő ajkán, zihált a levegő - tüdőből-tüdőbe, a vére újból lüktetni kezdett, mintha a megrepedt szív is összeforrt volna.
Hatalmas zúgó szárnyakon angyalok ereszkedtek le az égből, felkapták a karácsonyi tündérrel együtt és a felhők fölé - egy vaksi csillag irányába elragadták!
Ilyen meleg még a duruzsoló kályha mellett sem érhette volna, piciny szobájában.
Az angyalszárnyak viharos szelétől elkavarodott hó, újból csak lehullott porcelánvirágokra.
A csikket is eltakarta, kioltotta. A tündér festékes köpenye a járdán maradt, mint elárvult tavalyi ajándékok tépett papírja.
Messze magasan jártak, alattuk zúgott a fenyves, amely tisztaszagú karácsonyfákból állott, de csak az egyik alatt született meg egy gyermek..
A másik fénybemártott fenyő alól az ajándékkal együtt elragadták Józsikát, vajon túléli-e, hogy maga a tündérhercegnő csókolta le a halál keserű csókját, ismét felparázsló, ajkáról, a hamu kékségét félrekotorva?
|
|
|
- december 17 2009 07:45:32
Kedves Rapista!
Nagyon megható karácsonyi mese volt ez, amit olvastam.
Megváltozott a világ. Csipkerózsika helyett Csipkejózsika lett a főszerelő a mesében. Tetszett ez a mondatod: "amikor Józsika született, alig negyven éve, még szégyen volt az utcán dohányozni, legalább annyira, mint asszonynak kocsmázni."
Ami igaz igaz, régen nem kocsmáztak az asszonyok és a nők, csak azért mentek a kocsmába, hogy részeg, ittas férjeiket hazakísérjék. És valóban ma már szinte nem látni olyan helyet, ahol ne dohányoznának.
Ez a kis mese emlékeztet engem a kis "Gyufaárus lányra", talán Andersen egyik gyönyörű meséje volt, de ha nem, akkor elnézést kérek, hogy rosszul tudom.
Mennyi sok szép mesét olvastam valaha, és a szívemet most is meg tudják a mesék dobogtatni. Bár már a mai mesék nem igazán tudnak vetekedni a régiekkel.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 17 2009 09:51:45
Kedves Zsuzsa! A forrást nem fogom megjelölni, mert a konkrétizálás félre vinné a varázsát..
Legalább 3 mesét idéztem, méghozzá a legnépszerűbbeket - és mégis telejsen önálló a történet: MAJDNEM KONKRÉT, ANNYIRA A REALITÁS ÉS MESE HATÁRÁN JÁR?
Vagy mégse?! |
- december 17 2009 18:44:54
A Mesék nevében  , nem ér, összedolgozni őket.
Félre a tréfával, én nagyon szeretem a meséket, Grimm, Benedek Elek, Andersen... a klasszikusok.
Modern meséd a valóság, amivel néha rossz szembesülni.
Olvasmányos, ötletes.
Szeretettel Joli |
- december 21 2009 20:54:23
"zihált a levegő - tüdőből-tüdőbe"
Úgy látom érdekes anatómiai tulajdonságokra tett szert a levegő, megtanult zihálni.
Na igen ilyen is csak a mesében van
Üdv:
Obb |
- december 22 2009 18:28:37
Egy kis Grimm, kis Oscar Wilde, kis Andersen bele a fazékba s megkeveri rapista - s mi lesz belőle? van benne szellem, ötlet....
Jampa |
- december 22 2009 23:59:38
ha tudnátok, honnan indult? nem árulom el...
(sajnos nem tudom, hogy boldogan élnek-e , vagy egyikük meghalt-e mégis - ezért NEM!)
A 3 mesére szándékosan utaltam a mai valóságos történet megírásakor, mivel annyira valószínűtlenül emberi és ritka, ahogyan megtörtént! |
- december 23 2009 06:54:13
Nekem nagyon tetszett, már eleve az is, hogy Rózsikából Józsika lett, emellett pedig tényleg van egy érdekes varázsa a mesédnek
Üdv
Mag |
- december 31 2009 11:25:51
már lehozták az intenzívről!
BÚÉK neki is, és szép virágokat - HÓ-FEHÉR alapon! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
