|
 Vendég: 98
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Álom vagy valóság, büszkeség vagy hála, nehézség vagy feladat
Az egyik internetes oldalon érdekes téma volt ismét, ami hozzászólásra késztetett. Schilling Péter blogjában (szammisztika.com) arra kérte az olvasókat, hogy írjanak győzelmi listát és írják le, hogy mikor és miben voltak büszkék ebben az évben. Az valóban fontos, hogy átgondoljam ez évem történéseit, helyzeteit, döntéseit, örömteli és szomorú pillanatait, pozitív és negatív eseményeit.
Büszkeség vagy hála?
Én úgy tanultam, hogy ne legyek büszke, hanem legyek hálás. Valóban kell, hogy az ember néha hátba veregesse egy kicsit magát, mert nincs elég elismerés, vagy észre sem veszik az embert, de én nem nevezném ezt büszkeségnek, bár néha nekem is kicsúszott a számon, hogy büszke vagyok magamra, mert...
Azonban mindig igyekeztem ezeket más szavakkal helyettesíteni, talán azért, mert a büszkeség az alázat ellentéte, és én most az alázatot tanulom, és ha volt, van is bennem büszkeség, ezt igyekszem megfelelően kordában tartani. A büszkeségnek is van két pólusa. Valóban kell magunkat bátorítani, hogy legyünk büszkék valamiért magunkra, de ha büszkeségből utasítunk el valamit, vagy nem fogadunk el. - Ott kezdődik a probléma.
Álom vagy valóság?
Sokáig egyhelyben jártam, tettem, a dolgomat minden téren. Éreztem, hogy ez nem megy tovább, és hosszú vívódás után meghoztam egy sorsfordító döntést, ami egyből három életterületet változtatott meg. Nálam 2009-re az alábbi események történtek, amelyek büszkeséggel tölthetnének el, én azonban hálát érzek, hogy ezeket meg tudtam tenni.
• 2009 januárjában elhagytam a munkahelyemet, a lakóhelyemet és párkapcsolatot alakítottam ki.
• Végig vezettem 4 országon, és örömmel töltött el, hogy erre is képes vagyok.
• Türelemmel és alázattal fogadtam egy idegen országban a megélt kudarcokat, csalódásokat, embert próbáló nehéz helyzeteket, a szemtelen, gonosz emberek megalázó cselekvéseit, az új környezet adta nehézségeket.
• Megjelent a második könyvem.
• Egyszer sikerült hazalátogatnom Magyarországra
• 1 év együttélés után is úgy látom, hogy jó döntést hoztam, hiszen az együttélés - a nehéz körülmények ellenére is - jól működik, és megélek valamit végre, ami eddig kimaradt az életemből. Igaz, ehhez feladtam mindent, ami biztos volt, a bizonytalanért.
• Hálás vagyok, hogy volt bátorságom mindezt megtenni, és hogy egy pici falu csendes nyugalma után most egy spanyol sziget nyári bulis és téli nyugodt életét megismerjem. S tettem ezt 48 évesen. Sose lehet semmi későn!
• Hálás vagyok azért is, hogy sok lehetetlennek tűnő helyzetben sem adtam fel, és mindig lett is megoldás.
Álmodtam egy nagyot, az álom megvalósult, viszont most is két lábon állok a valóság talaján, hiszen egy álom megvalósulásához nem elég a kezdő lépést megtenni, dolgozni, tanulni, tapasztalni kell, hogy minden valóban úgy alakuljon, ahogyan azt megálmodtuk. S ez bizony nem könnyű...
Nehézség vagy feladat?
Az élettapasztalataim megtanítottak arra, hogy ne ijedjek meg a nehézségektől, mert ezek azért jönnek az utunkba, hogy ezeket megoldva tovább tudjunk lépni, fejődni. Ez valakiknek könnyen megy, valakik nehezen viselik, és vannak, akik fel is adják. Az életünk során sok olyan történik velünk, ami arra próbál mutatni, hogy nincs semmi értelme annak, amit csinálunk, hiába küzdünk, hiába tesszük a dolgunkat. Én is megéltem sok pillanatot, és ez az év bővelkedett ezekből a nehézségekből, de úgy indultam ennek az "életkalandnak", hogy minden egy feladat, amit meg kell oldani. Minden kezdet nehéz, tartja a mondás is, s bár néha voltam már én is olyan mélyen, hogy én bennem is megfogalmazódott, hogy fel kell adni. Fel is adtam néhány dolgot, ám ezek szükségesek voltak ahhoz, hogy az életutamon tovább tudjak lépni. És visszakanyarodva a büszkeséghez, amiket feladtam, azok pont az én "büszkeségeim" voltak, mert sok helyzetre azt gondoltam, hogy "ezt velem nem lehet megcsinálni", "ez nagyon megalázó". Bizony nehéz volt ezt elfogadni, de megérte átgondolni magamban, és engedni azokból az elvárásokból, előítéletekből, amik bennem voltak.
|
|
|
- december 18 2009 08:51:53
Kedves Lenabelicosa!
Csak gratulálni tudok ahhoz, hogy "büszkeségeidből" alábbadtál, és a Hála töltötte meg nálad, szívedben a helyet. Én is azt hiszem, megérte.
Nagyon sok ember követhetné a példádat, de a Nehézségek és a Feladatok "felrajzolása" után meghátrálnak és nem mernek belevágni az új, ismeretlen dolgokba.
Te ezt megtetted, és ennek én is örülök.
Jó lenne, ha mind többen tudnának ilyen pozitív dolgokról beszámolni!!!
Üdvözlettel és tisztelettel:
Torma Zsuzsanna
 |
- december 18 2009 10:30:16
Kedves Zsuzsa,
köszönöm a hozzászólásodat, a korábbi írásomhoz is. Nem könnyű az élet most sehol sem... Viszont, valóban fontos, hogy pozitívan gondolkodjunk... most magamat is mindennap eddzem ezen a téren.
Szeretettel:
Léna |
- december 19 2009 00:44:41
nem szeretek tartalmat kommentálni, most is csak a műfaj oldaláról:
lehetne beszámoló vagy értekezés - üzenet, képeslap, felhívás?
szép és kerek, tömör és világos! |
- december 19 2009 12:56:51
Kedves RaPista!
műfajilag engem nagyon lehet kritizálni, mert eddig minden műfajt, amit létrehoztam, formabontó bontó módon tettem meg!  Valaki azt mondta, hogy ez az én műfajom...
Persze tudom, hogy ez nem mentség, de igyekszem!
Ennek a valaminek mi lehet a műfaja? Ezen nem is gondolkodtam. Lehetne a tűnődés, monológ, filozofálgatás, üzenet, értekezés, szösszenet, nem tudom. Leginkább egy napló/blog bejegyzés, merthogy annak is készült. Csupán a tartalma, a benne lévő gondolatok miatt gondoltam úgy, hogy itt is közzé teszem.
Nem tudom, hogy miket lehet itt közzé tenni, ha nem fér bele az itt megjeleníthető írások közé, akkor elnézésedet kérem!  |
- december 19 2009 13:05:13
pontosan azt írtam:
[b]szép és kerek, tömör és világos![/b]
A novella is tág fogalom, de a próza még többet befoglal!
Jó ez ide!
(nyilvánosan sohasem elemzek tartalmat, egyébként is, ha irodalomról, művészetről van szó - a kész mű, befejezett, az már FORMAILAG IS KÉSZ... - És az a szerző belügye... Az olvasóé, hogy elolvassa, véleményt alkosson a maga számára, vagyis "feldolgozza az élményt"!) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
