|
 Vendég: 89
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Sz
Pályázati novella volt
Kiosztották az üdülési csekkeket. Ne firtassuk, hogy az ilyen pénzhelyettesítőknek miféle viszonya van az egykori kenyér- és benzinjegyekhez. Csak örüljünk neki. Kaptam hát az alkalmon, hogy egy hotelben, ahol az árak egy rövidke hétvégén felszippantják, mint forró sivatag a tevenyálat, ezt a még nem sértő, de egyébként fontosabb dolgokra használhatatlan összeget, vagyis elindultam a wellness-turizmus rögös útján.
Az efféle falusi kutya, mint jómagam, még a proletárkultúra visszafogott önmegtartóztatásában cseperedett föl és nem szokta meg az olyan úri kényeket, mint infraszauna, jacuzzi, élményfürdő, masszázs, meg isten tudja, miféle pénznyelő szolgáltatásokat.
Nejemmel együtt megérkeztünk a nagyon elit, nagyon faburkolatos, nagyon csillagos hotelba, ahol a hordár messzire elkerült bennünket, hiszen látta, hogy megjött az üdülési csekkes, aki úgy kirí a sok smukkos közül, mint puli az afgán agarak születésnapi buliján, továbbá nem kívánt üdülési csekkben borravalót szerezni, mert a haverok előtt már a gondolat is snassznak számítana.
A kedves recepciós nagy türelemmel magyarázza, mint egy írni-olvasni tanuló vidéki vendégnek, hogy mit és hová töltsön ki jobb vagy bal kezével, majd kedves mosollyal fogadja a szorongó kérdést, mely szerint a számlához írathatjuk-e a többi szolgáltatást és fogyasztást, hogy varázseszközünkkel kifizethessük és szabaduljunk eme selejtes papírtól. Az igenlő válasz felszabadító sóhaját követően jelzi, hogy a távolban menekülő hordár nyomát követve a nyilak mentén jutunk az uniós pénzből felújított csodaság megfelelő szobájába.
Az asszony elöl, mögötte a nagydarab rabszolga, azaz csekélységem, beélesítjük beépített dzsípieszünket, hogy megleljük az alvóhelyet mihamarabb. A liftet még tudjuk kezelni, hiszen efféle csacskasággal nap, mint nap összefut az emberfia a harmadik évezred kezdetén. Az ajtónál azonban elönt bennünket a pánik, mert adtak egy mágneskártyát, amelyhez igen csúnya szóösszetételekből álló varázsigéket kezdek egyre hangosabban suttogni, mire rájövök, hogy hová, hogyan és meddig kell dugni, ahhoz, hogy a nyerő szín felvillanjon és mielőtt elenyészik, megnyomjam, húzzam, csavarjam ama gombot, amely végre feltárja a szobacsodát.
A következő gond, hogy nem ég a villany. Jómagam afféle felhasználói szinten ismerem az elektromosság rejtelmeit, nevezetesen, ha megfelelő kapcsoló van, akkor világosságot tudok csiholni, ami sokszor nem egyszerű, mert néha már az ajtónál meggyújthatom az ágy fölötti lámpát, meg egyéb trükkök örvendeztetnek meg az előkelőség zátonyain.
Na most, itt is ez forgott fenn, mert a kis fali tartóba történő kártyanyomás útján megfelelő áramkört tudtam létesíteni, mire minden kigyulladt, a légkondi fújt, stb. Úgy éreztem magam, akár Mózes, amikor szétnyílt előtte a tenger, kicsiny varázskártyám tehát jól teljesített. Később már a legnagyobb természetességgel kapkodtam ki és be a praktikus plasztiklapot, amíg rá nem jöttem, hogy a töltő sem tölt, a telefonom is lemerül meg a szoba is bepállik, ha elég ideig nem tartom helyén ezt a kis huncutot.
Na, mondom, lemosom az utazás porát méretes testemről és beállok a zuhany alá, amely első ránézésre egy hatlábú kifordított sündisznóra hajazott és legalább olyan szúrós vizet bocsátott ki magából, mint a sün a tüskéjét védekezéskor. Bevallom, hogy az egynél több fejű zuhanyrózsákkal közelharcot szoktam vívni, akár Szent György a hétfejű sárkánnyal, mert tekerem ezt, tekerem azt, és mindig onnan támad, ahonnan az ember nem várja. Hol hideget permetez erős sugárban a férfi legérzékenyebb ékességére, hol arcul csap, mint egy hisztérika, majd leforrázza a fejemet, akár a kismalacok a farkast és ritkítja, amúgy sűrűsödő, büszke testszőrömet.
Miután félig megsültem és megfagytam, végre sikerült beállítanom az erőegyensúlyt, akár a hidegháború végén a szuperhatalmaknak és próbáltam azon testrészeimet felkínálni a masszázsvíznek, ahol nem csiklandoz, vagy esetleg kevésbé fájdalmas. Az efféle gyerekjátékokra azonban hamar ráunok, ezért gyors, de súlyos küzdelmek árán elértem, hogy egyetlen fejből, amúgy parasztosan csordogáljon fejemre a büdös termálvíz.
Aztán jöhet a péntek bájnájt, ereszd el hajamat, meg ilyesmi, úgyhogy lementem a fitnessz-teremhez, hogy megmutassam magamnak, meg másnak, lám, az öreggyerek még lenyomja azt, amit ebben a korban illendő lenyomni.
A terem cerberusa egy viszonylag csinosra sikeredett nőnemű, fiatal, mosolygó automata volt. Megállok egy élemedett korú úr mögött a pultnál, aki a fürdőbe készülve a narancslé mellé széptevésbe kezd, afféle sármos mosollyal, miközben fürdőnadrágját tetemes hájköténye takarja, kopasz fején pedig szörnyű hajszában élnek az ősz szálak, egymást üldözik életre-halálra, hogy magányukat enyhítsék. Akár a katonán országa felségjelzése, a smukk jelzi azonnal, hogy felsőbb társadalmi rétegekbe tartozik, aki megfizet mindenért.
A facsart narancslé végre kifolyik kínkeservesen, a zseton szaporán pereg, majd amikor elfogy a tarifa, a csajnál bekövetkezik a gémóver és a mosoly megszűnik, mert újabb pénzt kellene ahhoz bedobni, hogy tovább ragyogjon.
Felém fordul, de látja, hogy asszonnyal vagyok, felméri hát a falusi kutyát, megbecsüli a profit mértékét, melyet egy mosollyal vagy udvarias szóval nyerhet és úgy dönt, hogy kis pénz = kis kedvesség a kellő stratégia. Szűkszavúan válaszol, nehogy kifosszam a jó szóból, hiszen a napi kontingensét már alaposan megcsapolta a hájkötényes, smukkos muki, és fárasztó sokáig kedvesnek lenni, mikor minden ember királynak született, csak nem mindnek nyílik alkalma az uralkodásra.
Miután kicsalogattam a szükséges és elégséges információt kincstári udvariasságának bástyái mögül, melyet mindig kevésnek érzett fizetése ellenében, fogcsikorgatva teljesít, bementem a valódi vadkeleti fitness-terembe, ahol központi helyen a tévé állt, előtte pedig néhány törpe, akik olyan izomkötegekkel büszkélkedettek, mintha az allergiától össze-vissza dagadtak volna.
Rám néztek, látták, hogy csak egy kopott, öreg, falusi kutya jött újabb aranyeret összeszedni a brancsba, nem jelentek veszélyt a falkavezérség vonatkozásában, sőt asszonyomat vonszolom magammal, így ellenőrzés alatt állok még a női idomok vizslatása területén is. Leírnak nyugodtan és izzadva nyögnek tovább, a vasat szaggatják, hogy a veríték folyik a padlón bokáig.
Beállítom a helyben topogó bringát a kiscsoportos, izomsorvadásban szenvedő lányok feliratra és tekerek, tekerek, mint állat, hátha bírom a tempót és leolvad már kezdődő hájkötényem. A pedál viszont szétesik, mint atomrobbanás után a kommunikációs rendszer és csavarjait szétszórja a padlón, mialatt kalimpálok a levegőben, akár a hülyegyerek csiklandozás közben.
Mintha érezte volna, hogy belelépek az időzett műszaki kutyaszarba, már jön is az automata mosolygós és úgy néz, mintha fölös mellékkörülmény lennék azon a gépen és saját felelősségemre szaggattam volna a vasat darabokra.
Mondom, hogy rossz a verda, csöppnyi súlyom és halványodó erőm is elbánt vele. Feltehetően, hogy ne bízzam el magam, merthogy kitört belőlem a Toldi, ő is megerősíti, hogy sajna régen hibás a szerkentyű, csak elfelejtette az előbb elcsicseregni. Megkönnyebbülve, hogy legalább az árát nem verik rám, még örülök is, hogy csak a bokámat ütöttem be, de effektíve.
A következő retro, műemlék masina sem szuperál túl jól. Most már értem, hogy a helyi méreten aluli, kigyúrt kopaszok miért nem itt tömörülnek. Meguntam a dolgot, nejemet odébb csábítom a meleg víz irányában.
Az uszodának becézett pocsolyában legfeljebb a medence alján fekve tudnék némi erőlködés árán megfulladni, ha nem emelne ki a víztengerből a betonba ütköző pocakom. Így inkább átballagok az áztatóba, ahol a helyi öreg tyúkok főnek puhára és betolakszom, hátha kezdődő reumám elszáll, miközben talán nem kapok hőgutaütést. Persze a traccs folyik, akár az ovisoknál a homokozóban, hogy kinek van nagyobb valamiből, házból, autóból, beosztásból, uralomban lévő férjből. Mivel hallgatózni nem szép dolog, hát az infraszaunához vonszolom nejem, mert a jacuzziba nem férek be, hiszen odakövesedett néhány muki és talán még a negyedik évezred is onnan fogja a csontjaikat kiásni, hiszen hiába is próbálnék befurakodni, a pocakerdő sűrűjében egy talpalatnyi hely sem maradt számomra.
A szauna frankó, főleg meleg és zsúfolt. A húsos combok, cubákok olvadnak a kora tavaszi szolizott barnaság alatt. Az ember, ha férfi, akaratlanul is a női gömbölyűbb tájékokra veti sanda tekintetét, de bizony mondom, hogy nagy zseni volt, aki föltalálta a ruhát, hozsanna néki, mert hiányos öltözékben az idő és a bőséges kaja romboló aknamunkája a női nemet kegyetlenül sújtja. Na, persze a férfinem sem kivétel, de isten látja a lelkemet, bár nagyon divatos és trendi manapság a rózsaszín, én maradi kan vagyok csupán, és mivel fiúnak teremtett az isten, így inkább a leányokon legeltetem szemem, mert a férfiak testén megmaradó csekély legelni valót meghagyom a mesterfodrászoknak. Egy idő után ebből a buliból is kiszeretek gyorsan, mert a fejem olyan, akár a cékla és a guta kerülget, hát lehűlni vágyok.
Vészesen közeleg az est fénypontja, a svédasztalos vacsora a puccos teremben. A házi szabályokat böngészem, nehogy etikettet sértsek a sárga, lila, vörös termeken átvonulva. A megfelelő öltözék kötelező, amely gondolom csak a standpapucs és fürdőnaci mellőzését jelenti, mert sajna nem létező szmokingomat és frakkomat otthon feledtem.
Az étterembe vonulnak a nagysasszonyok és affektálva csippentenek ezt-azt a salátástálból. Magamban kajánkodom, hogy a csoki torta és a franciakrémes talán elárvul és vágyik majd a női ajkak csókjaira, de hiába. Persze tévedtem, mint az ókori filozófusok a tányér alakú földgolyóval kapcsolatban.
Ha ingyen vehetsz valamit, akkor veszel belőle pukkadásig, hiszen le kell enni ezt a piszkosul sok csillagos árat csontig. Így aztán burkol, aki tud, rogyásig. A pincérek meg kapkodják az összekent tányérokat úgy, hogy időd is alig marad megmenteni minden fontos morzsát róla.
Az egyik kislány afféle tanonc, vékony, udvarias, szinte szánni való. Mondom nejemnek, hogy milyen szörnyű lehet így kezdeni egy életet, a tányérnyalással. Vigasztalom magam, hogy rossz kapitalista lennék, hiszen az önzés feltételen tisztelete és mások semmibe vétele nem megy nekem, be vagyok oltva a marakodás, tiprás, érzéketlenség ellen egy csodás társadalom csodás környezetében, ahol még le is lúzereznek, vagy lekezelnek érte.
Akárhová nézek, hasak, húsok, zabálás, igazi loch-nessi szépségek alakulnak a fitness, wellness mocsarában. Úgy vonulnak, hogy a gazdagság látsszék, mert anélkül mi haszna lenne kifizetni ennyit.
Sajnos én már csak falusi kutya maradok. Pedig a pénz állítólag öltöztet. De nem eléggé.
|
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
