Ülök a park egyik padján és figyelem az ösvény másik oldalán lév? feny?fa alatt kapirgáló rigókat.Vannak fekete és szürke szín?ek.A feketerigónak élénk és különlegesen szép sárga szín? a cs?re. Szinte világít a fekete test elején, ahogy egy egy kapirgálás után csipegeti a felkapart avarban lév? élelmet.Nem zavarja ?ket az, hogy ott ülök, de még az sem, ha néha sétálók mennek el a gyöngykaviccsal felszórt ösvényen.Megszokták. Nem bántja ?ket senki.
Fiatalasszony közeledik, két kisgyerekkel, akik olyan három-négy évesek lehetnek.Az egyik rigó egészen a kavicsig kimerészkedett. Az anya pár méterre megállt és a gyerekeknek csak annyit mondott.
Nézzétek milyen szép fekete sárgarigó.
Az egyik gyerek rögtön meg akarta fogni, de az felröppent a fára.Volt madár, nincs madár. A család tovább ballagott.
Ahogy elhaladtak, a rigó visszaröppent az el?bbi helyre és kapirgált tovább.
