|
 Vendég: 10
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
Rosszkedvünk tele
1.
A férfi ötven körül járhatott, alacsony termetét már gyermekkorában kicsúfolták, amikor „félbevágott óriásnak” becézték. Egyedül élt, mert anyja, akit annyira szeretett, pár éve meghalt, és más nő nem tudta életében betölteni azt a helyet, amit „édesmama” jelentett. Egy számítógépes cégnél anyagbeszerzőként dolgozott néhány éve. A versenyszférába akkor kényszerült, amikor ott kellett hagynia biztonságos önkormányzati munkahelyét. „Mindig a fiatalok jönnek, a rugalmasabbak, az erősebbek, a gyorsabbak”, gondolta. Ahogy főnöke mondta, „ők az új hardver, a modernebb szoftver”.
A változó világban minden kezdett szétesni. „Persze a rendszerváltáshoz az ilyen lassú lúzerek nem tudtak alkalmazkodni” - ripakodott rá dühödten egy ifjú titán, amikor késve hozta el a raktárból az alaplapokat. Ettől persze azonnal a plafonon volt és dühödten letaknyosozta a srácot, aki valóban fia lehetett volna. Az igazi gyomorgörcsöt azonban a néhány napja beharangozott „racionalizálás” hozta. Mivel sem megfelelő képzettsége, sem protektora nincs, és itt vannak ezek a kölykök, akik olyan magabiztossággal varázsolják a számítógépeket, hát jó esélye van arra, hogy útilaput kapjon.
Aznapra a meteorológia ónos esőt mondott. „Melegfront jön, biztos mindenki dilis lesz”, villant az eszébe. Reggel már eleve morcosan ébredt az éjszakai forgolódás után és nagyon utálta, hogy Pestről Nagykanizsára kell mennie egy csomó számítógépes alkatrésszel. Köd, eső, csúszós út várja, és az a pickup, amit a munkához használt már jó sok kilométert futott.
A város határánál járt, amikor úgy tűnt, hogy kevés a benzin. Beállt egy kúthoz. Az ablakot nagyjából lemosta és bement fizetni a shopba. „Ezt is „shopnak” hívják”, morfondírozott magában, „miért nem egyszerűen csak bolt a neve, vagy valami más tisztességes magyar szó”.
Bent hosszú sor állt, tele feszült emberekkel. Aki számlát kért, azt már a pokolba kívánták. A pénztárnál egy fiatal leány dolgozott lassan, kimérten, mint egy profi ökölvívó a nyolcadik menetben, mindent megfontolva, ellenfelének dőlve, hogy utolsó erejével elhajoljon a megjegyzések jobbcsapottjai elől.
Egyszer csak bejött egy öltönyös, harmincas, menedzser kinézetű férfi. ”Na, itt a nagy győztes, ő aztán tudja mitől döglik légy”- dohogott Pista magában. Az újonnan érkezett a sor elejére állt, mintha senki nem lenne körülötte, és már nyújtotta is a pénzt, „3-as kút, nem kérek vissza”- mondta. A lány persze kapott rajta, mert legalább két százas volt a borravaló és pénz beszél, kutya ugat.
Egy karvalyképű szentségelt, de a menedzser már odébb is állt. „A franc egye meg a belét” gondolta a Pista, „nem elég, hogy egy flancos dzsippel dönget, de még pofátlanul úgy viselkedik, mintha mi nem léteznénk. Pénze van, övé a világ”.
Mégis csendben fizetett, hallgatta a méltatlankodásokat, majd beült a pickupba és továbbment.
2.
Péter már egy hete vezette a tréninget egy nagy kereskedelmi cég ügynökei részére. Napok óta reggel nyolctól este hatig-hétig, kis szünetekkel előadásokat tartott. A cég a saját kurzusaitól mindig a maximumot várta el. Ugyanúgy, mint a munkában. „Mi vagyunk a legjobbak, a legerősebbek a piacon” – döngölték bele az üzletkötők agyába. Néha olyan érzése támadt, mintha apjának a szocialista munkaversenyről, a sztahanovizmusról és a munkahelyi agymosásról tartott történetei éledtek volna újra. Baráti társaságban persze úgy is becézték a tanfolyamait, hogy „janicsárképző”.
A folyamatos feszültségtől éjszaka egyre gyakrabban felriadt, leizzadt, keze, lába remegett, szíve dobogott, mintha ki akarna szabadulni a mellkasából. Legszívesebben elrohant volna, amerre csak lehet, hogy itt hagyja ezt a rémületet, ami rátört. „Olyan, mint a harctéri stressz” – mondta a barátnője. Az is volt, a napi harcok felgyülemlett feszültsége. Persze mindezt titokban kellett tartani. Az emberei, mint a sakálok az oroszlánnál, megérzik a gyengeséget és gyengének lenni, egyenlő a halállal.
Barátnőjével megegyeztek, hogy mindkettőjük a karrierjét építi, így komolyabb kapcsolatra nem törekedtek, ezért érte meglepetésként Pétert a kérdés, amikor a lány vacsora közben egy semmitmondó beszélgetés után előrukkolt vele: - Mit szólnál hozzá, ha hozzád költöznék?
- Ezen még gondolkoznom kellene – motyogta.
- Az a macsó önzőséged! – fakadt ki a lány.
A fiú sértett hallgatásba burkolódzott. A vacsora hamar véget ért és fagyos hangulatban váltak el egymástól.
Hazaérve hamar lefeküdt, mert másnap Horvátországba kellett mennie egy üzleti megbeszélésre. Zágráb ugyan nincs annyira messze, azért mégis jó lenne aludni. Álom nem jött a szemére, csak forgolódott. Nyúzottan ébredt és a pokolba kívánt mindent. Félálomban bemászott dzsipjébe, nem is figyelt semmire. A város szélén vette észre, hogy kevés a benzin.
A shopban hosszú sor állt. „Hát ezt nem tudom végigvárni”, mondta magában, majd előretolakodott és odadugta a készpénzt, jó nagy borravalóval. A számláról is lemondott, csak mehessen. Többen megjegyzéseket tettek. „Ezek már zsigerből utálnak”, villant át az agyán. „Irigykednek.”
Igyekezett gyorsan kikanyarodni az autópálya felé, de a kútnál parkoló pickuptól nehezen lehetett. „A fene egye meg ezeket, akik nincsenek tekintettel a másikra.” Legszívesebben jól meghúzta volna az oldalát.
3.
A pickup nehezen vette az érdi emelkedőt az autópályán. A szélső sávban teherautók cammogtak komótosan, nehéz terhüket úgy vonszolva, mintha erejük végén járó elefántok lennének. Az erősebb autókat persze türelmetlenül kihúzatták a vezetők, hogy mielőbb kijussanak a bolyból. A pickupot mindenki tolta. Pista bácsi sokáig kérette magát, mielőtt elengedte őket és jól esett neki, ha dühöngve villogtak. „Hiába van alattad nagy motor, rohadék, úgysem jutsz előbbre.”
Péter a dzsipjében kezdett elálmosodni. Siófoknál az ónos eső miatt hosszú sorban kellett araszolnia és egyre idegesebb lett, mert vészesen közeledett a találkozó ideje. Az egyik előzés után egy pickup mögé került. „Csak nem az a tragacs a benzinkúttól?”, gondolta.
Megpróbált előzni, de a pickup index nélkül kivágott elé, ezért vissza kellett sorolnia. „A fene egye meg”, gondolta, „bunkó paraszt, biztosan szívatni akar”. Na, mindjárt következik egy emelkedő és lesz kapaszkodó sáv, ahol eléje vághat.
A kapaszkodón azonban a pickup a felezővonalon haladt, így se jobbról, se balról nem tudta előzni. „Te szemét”, gondolta, „hát tényleg szórakozol velem?” Ha közel ment hozzá, hogy tolja, akkor a másik lassított, ha előzni akart, eléje húzódott. Ez nem lehet igaz!
„Megelőzlek, papa, hiába erőlködsz”, gondolta.
Amikor úgy tűnt, hogy végre tiszta az út, csak ők ketten száguldottak egymás mellett előre. A dzsip a belső sávban.
„Úgyis legyőzlek. Esélyed sincs velem szemben ezzel a szakadt ronccsal”, gondolta Péter.
„Te nagyarcú szemét, nem húz eléggé a verdád?”, gondolta Pista.
Hirtelen egy kamion jelent meg az emelkedőn. Félrerántották a kormányt.
A roncsok miatt pillanatok alatt hatalmas dugó alakult ki. Mindenki dühöngött, hogy ebben az országban sem haladni, sem élni nem lehet.
Egy férfi kiszállt az autójából, hogy megnézze, miért torlódtak föl az autók.
- Ezeknek is pont itt és most kellett meghalnia – mondta bosszankodva. Aztán mérgesen visszaült, majd bekapcsolta a rádiót, hogy addig se unja el magát, amíg a sor elindulhat.
|
|
|
- január 01 2010 16:01:05
feszült életmódot diktálunk magunknak...tetszett az írásod.. |
- január 05 2010 15:01:41
Kedves Tota!
Remekeltél, mint mindig. És ezzel a véleményemmel talán többen is egyetértenek. Az életből veszed a témát, ami ugye, az "földön hever". Sajnos, ez esetben a dzsip, a pickup és azok két vezetője is. Ha egyik ember sem akarná legyőzni, megelőzni semmiben a másikat, akkor a világ más lenne, jobb lenne.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- január 07 2010 08:41:48
Kedves Barátaim!
Köszönöm hozzászólásaitokat. Örülök, ha tetszett. Ez egy régebbi történetem. Stílusát tekintve még forrásban van és nem is vidám, groteszk vagy ironikus, de szerettem volna, ha a benne lévő gondolat nem vész el.
Köszönöm ezért, hogy elolvastátok.
Üdvözöl
Tota |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. december 03. kedd,
Ferenc napja van.
Holnap Barbara, Borbála napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
