Álmomban egy csodás helyen jártam...nem tudom hogy hívják és azt sem mikor,de még azt sem hol történt...csak azt tudom hogy itt a Földön...úgy kezd?d?tt hogy álmomban elöttem volt egy ajtó..egy régi barna,már korhadozó ajtó volt..becsuktam a szemem...nagyon izgultam mit találok mögötte..szinte éreztem a nyakamban az ér lüktetését..átléptem...kinyitom a szemem és valami csodás látvány tárul elém..hatalmas mez?t látok és házakat...madarak a leveg?ben a ragyogó napsütésben...egy nyuszit látok..és nézd!ott sétál egy róka ránéz..szinte megáll mellette ...de nem bántja...meglep?d?m..aztán észreveszem a sok gyermeket akik kerget?zve játszanak a mez?n és a házak közt...nem tudom miért..de nagyon jó itt lenni...elindulok a házak felé hogy megtudjam hol vagyok..a szívem hangosan ver...nem akarok még felébredni,mert tudni szeretném hol vagyok...odaérek az egyik házhoz..egyszer? kis faház..a terasz telis-tele virágokkal...odamegyek az ajtóhoz és nyitva van...beköszönök...ekkor egy hölgy jön ki...mosolyogva..szeme csillogása elb?völ..hajában kék virág...akár egy tündér is lehetne...de nem..mert egy ember megkérdezem t?le:Hol vagyok?Miért ennyire jó itt?Miért van itt béke és nyugalom?Miért nincs itt rohanás?
A n? rámnéz és mosolygva ezt mondja...nézz körbe jobban...nézz a lelkedbe és tudni fogod..meg fogod érezni..aztán a kezembe ad egy piros virágot,és bemegy a házba...én megfordulok..és újból körbenézek...ránézek a virágra..és akkor rájövök hogy hol vagyok...a j?v?ben...egy olyan j?v?ben ahol már így élnek az emberek..ahol már béke van és nyugalom..ahol már más nem létezik csak a szeretet.....bárcsak itt maradhatnék!tudom..a jelenben kell élnem..talán egyszer ...majd ha újjászületem...itt fogok ...ezen a helyen és id?ben..én meg teszek majd mindent hogy így legyen...itt szeretnék köztük lenni...elindulok vissza a régi ajtóhoz..meglepedten látom hogy ez az oldala milyen szép..olyan mintha most készítették volna..megállok az ajtó el?tt..még visszanézek és gondolatban elbúcsúzom..egy könnycsepp halad lefelé az arcomon..ismét becsukom szemem és úgy lépek át az ajtón..most kinyitom..otthon vagyok..hiszen most ez az otthonom,ez a jelenem....akármilyen is a világ..szeretnem kell most élni..
Hirtelen az óracsörgésre felébredem,indulnom kell dolgozni...mikor öltözöm eszembe jut hol jártam..és öröm tölti be szívem...mert tudom,hogy egyszer eljön talán az az id? amit mi emberek annyira várunk..mostmár könnyebben indulok az utamra én is..
Torma Zsuzsanna - február 26 2008 13:42:22
Én is remélem, hogy egyszer majd így lesz. Vagy nem.
Azt talán már mi nem is érjük meg. De a remény nem hal meg.
Üdv: Torma Zsuzsanna
