|
 Vendég: 129
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Sz
A pécsi koncert után egyenesen Göteborgba jöttek, ahol jan.5-6-án adtak koncertet. Óriási volt a siker.
A Roby Lakatos koncert
Hát, ez fantasztikus volt. Egészen fantasztikus! Tényleg, talán el sem hiszik, de olyan jól játszottak, hogy a dobogóról alig engedte le őket a közönség… Felállva, ütemesen tapsoltak, ráadásra vártak. Nem csak magyarok, hanem svédek, lengyelek, angolok és még sok egyéb náció. Elképesztően jó volt...
Nos, hogyan kell egy ilyen koncertről írni, hogy a cikk írója ne kényszerüljön pontatlanul, sután, reménytelenül elhibázott, erőtlen jelzőkkel érzékeltetni, milyen nagyszerű is volt ez a hangverseny? Hányszor használjuk a leg-ek variációit? A zenei világban hány leg-jobbnak, leg-virtuózabbnak jut hely?
Emlékszem, mennyire hihetetlen sikere volt a világhírű Száztagú Cigányzenekarnak ugyan ezeken a deszkákon, ahol most Lakatosék és a helyi Szimfónikusok játszottak. A közönség állva tapsolt, ráadást kért és kapott. Az ember boldog volt, hogy a zenekar vezetője az egyes művek konferálásakor kicsit magyarul törte az angolt. Na, jó: abban a hatalmas zenekarban mindenki magyarul beszélt. És ezt jól esik tudni. Körülnézünk a koncertteremben. Kotta nélkül egy teljes estét betöltő koncertet adni olyan színvonalon, mint amelyet megszoktunk a bécsi Újévi Koncertektől, ahol mindíg világhírű karmester vezényel. Hogy is ne lenne véleményünkben ott az a kis fokozó jelző: leg...?
Óhatatlanul eszembe jutnak azok a regények, vagy újságcikkek és filmek is, amelyekben szakmai tudás híján hibásan használt zenei kifejezéseket használ az írás, vagy a forgatókönyv egyébként művelt írója. Akinek szakmája a zene, ilyenkor csak fejét csóválja és igyekszik felejteni az ilyen baklövéseket.
2010 január 5-én és 6-án Göteborgban a Koncerházban hallhattuk Roby Lakatost és együttesét. Hat kiváló zenész, többnyire fiatalok, mögöttük Svédország nemzeti zenekarával, a nagyszerű Göteborgi Szimfónikusokkal. A karmesteri pálcát ezalkalommal a fiatal és csinos Eva Ollikainen fogta. Talán az ő feladata volt a legnehezebb ezen az estén, hiszen a kottát figyelő, magukat karmesteri irányításra bízó zenekari tagok és a már régen összeszokott, szinte egymás gondolatait is ismerő vendégek munkáját az ő feladata volt összehangolni. A legmagasabb fokú figyelem kell ehhez. A magyaros, cigányos tempó mindenkori helyes megérzése, s a hat vendég gyakori, olykor váratlan rögtönzése összpontosítást, de mindenek felett komoly zenei tudást igényel. Különben nem lenne képes Eva Ollikainen egy egész hangverseny minden pillanatát kézben tartani s ugyanakkor alávetni magát a vendégek, a valójában hat szólista minden kényének, kedvének. Természetesen a hat vendég sem tehette meg, hogy a túlnyomó részben kottához kötődő munka során „becsapja” a szimfónikus zenekart.
A bőgősön kívül minden szólista kapott alkalmat, hogy bemutassa, mit tud és hogy mennyire tud. Egyikük sem erölködött. Könnyedén, hatalmas technikai tudásukkal és muzikalitásukkal könnyeket csaltak a hallgatóság többségének szemébe. Arra is jutott energiájuk, hogy rögtönzéseikbe csupán a vicc kedvéért belekeverjenek egy-egy részletet a világ legnehezebb darabjaiból.
Teljes joggal tehetjük, hogy Roby Lakatosról és zenész társairól úgy nyilatkozzunk, mint általában zenészekről. Vannak neves szólisták, akik nagyszerűen interpretálnak Beethovent, Mozartot, Chopint, akiktől eszünkbe sem jut elvárni, hogy szédítő tempóban adjanak elő egy csárdást, vagy valami jazzszámot lüktető swing tempóban. Arról pedig végképp mondjunk le, hogy a Beethoven-interpretörtől oroszos, vagy zsidó-oroszos, netán holmi musical- vagy filmzenét hallhatunk. Persze vannak zenészek, akik semmiféle zenében nem specialisták, viszont igen sokféle zenét játszanak. Ilyenkor gyakori, hogy minden esetben ráismerünk, amire rá kell ismernünk, de mi hallgatóság, egymás között megjegyezzük: ha jazz, az azért jobb, ha egy igazi harlemi zenész adja elő, az orosz zene is jobb, ha megszólaltatója orosz; magyar zene, csárdás, operett, Bihari, Rigó Jancsi, Dankó Pista...
Nos, miért írok én erről: mert Lakatosékról azt írhatjuk, hogy mindezeket a zenéket általában a legmagasabb szinten játsszák. És most jön az, ami őket annyira kivételessé teszi: pontosan tudják, hogy mit tesznek. Akkor is, amikor Biharytól zenélnek, akkor is, amikor egészen váratlanul a jazz világába ragadnak magukkal és mi nem botránkozunk meg. Látni lehetett a vendégek mögötti szimfónikus zenekar tagjainak csodálattól ragyogó tekintetét, mosolyukat, amely élvezte a hangokat és szívből drukkolt a „bandának”. Ott volt az arcokon: „ezek tudnak!”
Szörnyű lebecsülő, amikor azt halljuk: „Cigánynak benne van a vérében!” A fenét! Benne van a tehetség, de aztán ezzel a legtöbben meg is elégszenek. De nem Lakatosék! Ők a szakmát is megtanulták. Nincs elviccelés, nincs átsiklás, elnagyolás mondván: „azok ott lent úgysem hallják!” A jazz Jazz volt, a magyar zene Magyar volt és minden egyéb, amit ezen az estén hallottunk, olyan volt, mint amilyennek a zenében járatos hallgató ismeri, mert ezeket a dallamokat hallotta már külön-külön attól, aki abban jó: a specialistától.
Lakatosék specialisták. Specialisták minden olyan zenében, amelyről elhatározzák, hogy közönség elé viszik. Mert biztosan van, amire nem éreznek indíttatást. Vagy ha mégis, hát éppen azért vállakoznak rá, mert pontosan tudják, hogy mit csinálnak.
A zene specialistái. Leg-ek!
Köszönjük, hogy eljöttek. Isten adja, hogy még láthassuk, hallhassuk őket!
Maróti László
karvezetô-zongorista (PiaNista)
Göteborgs Symfoniker, karmester Eva Ollikainen; Roby Lakatos első hegedű, László Bóni második hegedű, Csorosz László Lisztes nagybőgő, Jenő István Lisztes cimbalom, László Balogh gitár, František Jánoška zongora.
|
|
|
- január 10 2010 10:23:38
Kedves Pihe, teljes joggal lehetünk rájuk büszkék, mert igen szerény, elcsépelt a szó, ha azt mondom, fantasztikusak! És nem csak a vérük, hanem az igazi szakmai tudásuk miatt is.
PiaNista |
- január 12 2010 17:36:19
A zenével az a szerencsénk, hogy a nyelve nemzetközi, de...
Járt itt egy Manhattan Ballet nevezetű együttes - [b]Antonio Gades [/b]után egy mélyvizi búvár együttesnek hatott (ólomtalpú cipőben), amikor a langyos "flamencot" eljárták vagy lejáratták?!
Rémes volt olyan, mintha... (na jobb, ha nem részletezem, mosógépben kimosott kottából eljátszott Bartók? - talán megközelíti,hiszen Bachot az elhalványult kottából ki lehet következtetni? ha... Ne is erőltessük!) |
- január 13 2010 10:34:29
Rapista, köszönöm, hogy itt jártál. Igen ritkán teszek így, de most figyelmedbe ajánlom "A zene dicsérete" c. versemet. A témához tartozik.
Üdvözlettel:
PiaNista |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
