|
 Vendég: 73
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
M
Radnai István:
Aszalt kelkáposzta
próza, novella (nekrológ?)
Vettem egy fej haragoszöld, fodros levelű kelkáposztát. A levelei, ahogyan a szívéhez közeledek kellemesen üde sárgászölddé, sárgává halványodnak, a torzsája, ahogy kettémetszem, kínálja magát. Kívülről akár reszelő, rovátkák, bordák látszanak rajta, valami érdekes, csípős íz és mégis kellemes, nem annyira édeskés ugyan mint a fehérkáposzta, talán a karalábé? De mégsem!
Szóval elképzeltem.
A hűtőben két hagyma társaságában lakott.
Volt hozzá fél kiló krumplim vagy más néven burgonyám, csírázgatott - csendben. a növények állítólag nem beszélnek.
Hetven, nyolcvan, kilencven éves korunkban nagyon sok dolgunk van. cikket kell leadni, meg kell írni egy novellát, eszünkbe jut egy vers.
Szóval rengeteg dolgunk van. Golyóstoll és papír is van. De legfeljebb feljegyzed, amit a Cavinton nem enged elfelejteni. Vagy mégis?
Tulajdonképpen elgondolkodtató, hogy a burgonya vagy a krumpli lenne a magyar szó? Vagy a kelkáposzta. Na az utóbbi érdekessége, hogy félig német, félig szláv lenne a lelkem! Azt, ha görbe körtével megfőzöm és berántom. Nem golyózáporban a kapu alá.
Hetven, nyolcvan, kilencven éves koromban rengeteg dolgom van. A gondnok kicseréli a kapuzárat, új kulcs kell, mert nem tudtam bejönni. Vagy lehet, hogy mégse? A gondnok valamit machinál és fabrikál, tanultuk: Deus ex machina és állandó jelző.
Mielőtt az eposznak nekilátnál, nekilátnék, nekilátna – e-mailek jöttek, el kell olvasni.
A postaládában megtalálod a távoli szomszéd levelét, valami bank írta, na, ennek örülni fog. Ha nem te írsz a banknak, hanem a bank ír valamit, annak nagyon! Legjobb esetben csekk van a levélben vagy elutasít.
A kelkáposzta levele haragosan fodrozódik a hűtőben, akár el is feledkezhetsz róla, hiszen senki sem kéri számon. Hetven, nyolcvan, kilencven éves korodban senki sem jön hozzád ebédre. hívni szoktak, vagy elmész, vagy nem.
Mintha kisebb lenne ma ez a kelkáposzta, de haragos. Zöld. Nem szól. A hűtő felmordul, de végzi a dolgát hűt. Nem mintha a szobahőmérséklet nem lenne relatív fogalom. Pattog a kályhában a tűz, már, ha begyújtottál.
De itt nincs egyetlen kémény sem, így kályha sincs. Gáz sincs és gázpalackot sem robbantasz pokoli tűzijátékként.
Van valami fűtőtestnek csúfolt valami. Valaha a tested fűtött, de hetven, nyolcvan, kilencven éves korodban?
Kihűlsz, mint szegény Fekete Gyula, akitől a legmagasabb kitűntetést is sajnálták. a magyarok sorskérdésein sem tudott változtatni. Elfogyott ő is, mint a magyar demográfia robbanás áldozatai, akik az ötvenes évek után vagy szétspricceltek a szélrózsa minden külföldi irányában. Jól van, na, Moszkvába is disszidáltak. De vissza akartak mindig jönni, aztán egyre kevésbé!
Aki meg hazajött, vagy nem volt szülőképes korban, vagy odakint felejtette az unokáit, akik bábeli nyelvzavarban angolba felejtették a magyart.
Az ágy kihűlt, mint szegény Fekete Gyula. Az ágyát már illatos vagy izzadt asszonyszemély horkolása sem tudta, vagy akarta felmelegíteni.
Haragoszöld vagy fakósárga, nem fodros inkább ráncos. Hetven, nyolcvan kilencven éves korban rengeteg dolga van az embernek. Van miért mérgelődni, van, aki elmondja, elmondhatja, van, aki megírja.
A halála után elolvassák, nagy író volt! Mondják vagy gondolják? Vagy egyszerűen lomtalanítják és eltemetik, mint az utolsó magyar mohikánt.
Van, aki valami magyar hangzású nyelvet beszél, nem török, nem kínai. De valami globalista nyelvet. Néhány szót megértesz. A görbe körte, Krummbirne, amit krumplira magyarosított a nagyanyád hetven, nyolcvan, vagy kilencven éves korában valami potenciává változik, vagy mivé, egyikre sem emlékezel. Potétó vagy pomfritt - nem az sem. Meki és hambi, szóval valami a magyar hanglejtésből megmarad.
És megmarad. Megmarad a kelkáposzta a hűtőben, mint szegény Fekete Gyula a Széchenyi Könyvtárban. Zsugorodik és sárgul, mint a kelkáposzta.
Gyengéden leveszed a hűtőpolcról, kettényitod, mint a felvágatlan. könyvet. Talán, ha szegény Fekete Gyula könyvei nem felvágatlanul porosodtak volna, akkor valaki megfőzte volna neked, nekem. Valaki, akinek negyven, ötven, hatvan éves korában kevesebb dolga van.
A vízbe beleteszem. Megmostam alaposan. A krumplit is, keverem a rántást, rotyog a vízben a krumpli és a kelkáposzta, gőzölög, miközben a Magyar Tudományos Akadémia konferenciát tart nyelvünk finnugor eredetéről. Elvetik a szerencsétlen sumérokat, miközben az országban mindenki sumákol.
A rádió szól a háttérben vagy a netről. A hírlistában is olvasható, egy napig szegény Fekete Gyula. Hát vagy háromszor kitüntették, negyedszer legutóbb tolókocsiban!
Te még emlékszel, én még emlékszem. hetven, nyolcvan, kilencven éves koromban annyi a dolgom, kifut a kelkáposzta, odakap a rántás. De negyven, ötven, hatvan éves korban ő nem tudja, ki volt szegény Fekete Gyula. A felesége rendszeresen szedte az antibébit. Nyugodjunk meg, már abbahagyta, mert elmaradt neki, a feleségének is. Neki a kedve. A fiatal nőket még megnézi. Azok biztosan szedik, rendszeresen vagy elmennek az orvoshoz.
Mielőtt éhen halnék, kitálalom az aszalt kelkáposztát. Kivételesen nem borítom ki, csak a kanalat ejtem le, nem a tányért. Hetven, nyolcvan, kilencven éves koromban jóllakom, hó közepe van, ilyenkor hozza a postás a nyugdíjat.
Ha meghallom a csengőt.
Aszalt kelkáposzta van a szobámban, ráncos és pergamenszínű. Itt-ott barna foltok. először a kezemen, aztán az arcomon. hetven, nyolcvan, kilencven éves koromban nagyon sok a dolgom, kopog a billentyűzet.
írok, mint szegény Fekete Gyula. Fogyok, mint a nemzet. Kilencven kilóról először nyolcvanra, hetvenre, demográfiai mélypont.
Jóllaktam, a kelkáposztán nem érződik, hogy megaszalódott. És ma különben is jó napom van csengetett valaki.
A postás.
Hozta a nyugdíjat.
|
|
|
- január 17 2010 16:41:40
Kelkáposzta körítésben Fekete Gyula mint hús, vagy inkább deszert! Nem árt felemlegetni a nagyokat, egy kis fényt rájuk bocsájtva. Köszönöm.  Jampa |
- január 17 2010 19:10:33
érdekes volt olvasni...tetszett |
- január 17 2010 21:52:05
Igen meggyőző, rendkívül figyelemfelkeltő szép alkotás! |
- január 18 2010 12:54:25
Kedves István!
Szerintem nagyon jó az írás. Ahogy fonnyad a kelkáposzta, s veszít súlyából, úgy veszítünk mi is, ahogy 70,80,90 évesek leszünk, a súlyunkból, csak fordított arányban. Mert szerintem, aki megéri a 90 évet, az már nem túlsúlyos, mert össszemegy és megaszalódik, mint a hűtőben hagyott kelkáposzta.
Ha megérném a 70,80,90 évet, nem panaszkodnék, ha kelkáposzta lenne a hűtőszekrényemben. Én is megfőzném, miközben várnám a postást, hogy hozza a nyugdíjamat.
Ha ugyan akkorra el nem törölnék már egészen!
Jó kis filózófikus írás ez.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- január 18 2010 18:37:19
Nagyon tetszett! Annyira minden a helyén volt, ahogyan párhuzamba vontad a kort, a kelkáposztát, a valóságot, az irodalmat... szóval az életet... Az van, hogy potyogott a könnyem. Köszönöm az élményt. Hogy én megérem-e ezt a kort, az a jövő zenéje, az azonban biztos, hogy mire én 60 leszek,már nem lesz nyugdíj... 
Szeretettel:
Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
