|
 Vendég: 13
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
M
Mit kezdhetünk génjeink kódolt tartalmával?
A „Tyuttya” Éva halt meg!” – terjedt a hír azokban a napokban Szentpéteren főleg az idősebb nemzedékhez tartozók körében. Halálhíre – még annak ellenére is, hogy a közelmúltban szinte naponta volt halottja a falunak – percre-pillanatra megidézte őt a szentpéteriek emlékezetében. Ki így, ki úgy újra látta őt emlékeiben. Volt aki alkalmi munkavállalásairól beszélt, másokban jellegzetes kék kendője maradt meg. Sokan idézték sajátos, de szeretettel teli megszólításait, kedvességét. Akadt olyan, aki nagyméretű lábait, sajátos járását hozta szóba emlékként. Legtöbben viszont az elmúlás, a sors beteljesedésének jótékony szerepét emlegették halálhírének hallatán: „Jobb is, hogy Isten magához szólította!”
Sárközi Éva volt a becsületes neve. Az egyik legszegényebb szentpéteri roma család két számjegyben mérhető gyermekáldásának egyike volt. Születése valójában nem volt áldás, sokkal inkább a reménytelen sorsra ítélés kezdete. Életének lényegében minden napjában ott kísértett az esélytelenség. Génjeiben belülről kódolt volt a személyiség zsákutcája, külső életkörülményeinek roppant súlya pedig egész életében a földhöz ragasztotta őt. A támaszt, a segítséget a sok-sok meghatározó pillanatban viszont sosem kapta meg. Melengették-e szívét, jó szót, biztatást, emberi melegséget kapott-e, átjárták-e lelkét csodára képes szeretetsugarak? Ő tudta, beteljesült élete bizonyította a többségében nemleges választ.
Tyuttya Éva esélytelen volt eredményesen megküzdeni a méltóbb emberi életért. Önhibáján kívül eleve a vesztes szerepére ítéltetett.
Szegényke, mit is kezdhetett géntérképével? Hogyan küzdhetett volna meg eredményesen mocsárhoz hasonló életkörülményeivel? Ki nyújtott volna kezet neki a felemelkedéshez és támaszt a boldoguláshoz?... Nem akadt ilyen ember! Isten szólt közbe csupán, 59 éves korában magához kérette.
Szentpéter önkormányzata temettette őt el, méltó módon, embertársi végtisztességgel. Testvérei, nővérei rég lemondtak róla, szeretetet tőlük sem kapott. Pedig Évának is lehettek álmai, meglehet a szellem napsugara sok kis csodát felszínre hozhatott volna lelkéből… ha egyenlő eséllyel indul… Azért így is akadt valami, amiben nem mindennapinak minősült: egyik lábán hat ujja volt.
|
|
|
- január 17 2010 08:28:20
Érdekesen emberi, ha volna még mivel folytatni, valami kedves anekdota?
Valami történetecske...
Szerintem hálás téma lehetne, ha legalább valami kaland féle, ami vele történt, mert így is szívszorító a kivetettség története - így sallangmentesen... |
- január 17 2010 19:11:20
tetszett.... |
- január 18 2010 13:00:07
Kedves Vogul!
Nem mindennapi ember volt ez az Éva, de én úgy olvastam, hogy voltak mások is - rajta kívül -, akiknek a kezén 5 helyett 6 újj volt, és úgy tudom, van olyan is, akinek a lábújjai vannak eggyel többen, mint kellene.
De azért érdekes, bár nem annyira kerek ez a történet Éváról, aki Szentpéteren született.
Üdv.:Torma Zsuzsanna
 |
- január 19 2010 12:03:43
Hölgyek és Urak, hálás köszönet nézeteitekért. Megtisztelő számomra. Mélyen megérintett a sorsa, mert esélytelenül is sajátos emberi légkört tudott maga körül teremteni. Azóta is foglalkoztat az esélyek különbségének a kérdése. Minden megszületett új élet valamilyen módon, önmagától függetlenül determinált. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 21. vasárnap,
Tamás napja van.
Holnap Zéno napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
