|
 Vendég: 4
Tag: Tiberius
Regisztráltak: 2,225
|
|
Impresszió-és egyben találósjáték
Már órák óta ült a kis szobában annál az ütött-kopott asztalnál. Semmi ereje sem maradt, valami láthatatlan erő kötötte, kényszerítette, nyomta egyre erősebben ahhoz a székhez. Szemei már réges-régen nem olvasták a sorokat, a vérrel és verítékkel átitatott néma füzet, mely beszélni szeretett volna, mondani valamit, de a szavak belérekedtek, ugyanannál az oldalnál nyílt ki. Kérdések, melyekre, már nincs felelet. Mikor láthatlak újra? Nem tudom már. Mennyire mások így a mondatok. Sohamár? Szeretsz-e, bár mondhatná, rá, hogy igen, bár válaszolhatna. Csak messze vagy. Túl a legnagyobb határon. Ahogy a nő lehunyta szemét, szavak, és mondatfoszlányok repültek felé, s mennyire nyomasztó volt, látni a töredék szavakat, de nem nyitotta ki a szemét. Ha kérik tőle, biztosan elmondja a híres sorokat, a verseket, melyeket, majd, százszor, és ezerszer elolvas újra és újra, százszor és ezerszer nem hagyják majd nyugodni, keresni fog bennük valamit, amit már sosem láthat újból. Egyre szorosabban tartja a szemét, szeretné, még egyszer hallani a férfi hangját, amint a verseket szavalja, csak még egyszer, de nem megy, nem sikerül, a gondolatok nem tudnak varázsolni. Egy-két, szó, talán, talán az ismert, kedves hangon szólal meg, de aztán a saját hangja kérlethetelenül és kegyetlenül átveszi a vezetést.
Már képtelen a sírásra, van úgy, hogy a könnyek már nem jelentenek könnyebbséget, és megnyugvást. Csodákban hittem, és napjuk elfeledtem. Van úgy, hogy valaki belülről elszárad, és csak a sivatag marad. Szép lassan minden ismerős elbúcsúzik, és az özvegy végleg egyedül marad. És csak forgatja, forgatja azt a kis füzetet, leteszi, nézi, majd megbabonázza és felfalja a szemeivel, miközben a keze meg-megremeg. Ennyi maradt, ennyi, egy pár lap, pár sosem hallott vers, és egy kis sokat látott füzet, az egyetlen szemtanúja a költő halálának, és az egyetlen kézzel fogható bizonyíték, hogy valamikor még élt. Valóság voltál, álom lettél újra… |
|
|
- január 18 2010 22:29:04
Szép és feszített szöveg... |
- január 18 2010 22:50:15
köszönöm, mit jelent az hogy feszített? |
- január 19 2010 09:54:01
Kedves Geogina!
Valóban, egyben találós játék is ez az "impresszió".
A nő a meghalt férfi hangját hallja, a vers szövegét olvasva, miközben szorosan behúnyja a szemét?
Egyes szám második személyében íródik (Ő), de van két mondat benne, ami egyes szám első személyében íródott: "Csodákban hittem, és napjuk elfeledtem", és: "Valóság voltál, álom lettél újra". Ezt valószínűleg a nő gondolta, illletve mondta ki. Ezt a két mondatot én idézőjelbe tettem volna.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- január 19 2010 20:32:23
Kedves Zsuzsa:
Ez volt az utolsó verse, amit a zsebében találtak. Onnan az E/1 es részlet:
http://verslap.extra.hu/versek/radnoti_miklos/level_a_hitveshez.html
Szép Estét,
Georgina |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. június 24. szerda,
Iván napja van.
Holnap Vilmos napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
