|
 Vendég: 3
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,213
|
|
M
Fuldoklott a szorongástól. Hiába, harminc év házasság komoly kötelék, ...
Éva olvasmányába mélyedt az esti fürdés után. Sikoltásként hangzott a kapucsengő. A sötétséget megtörte a kék villogás. Két egyenruhás állt a kapu előtt. Azonnal mennie kellett, épp csak a köntösét kapta magára. Azt mondták neki a rendőrautóban, hogy a férjét baleset érte. Nincs is férjem, villant át az agyán. Hónapok óta elhagyta őt, mert egy másik nő gyereket szül neki. A következő kanyarban meglátta a villódzó fényeket, a homályban a felismerhetetlen roncshalmazt. Fuldoklott a szorongástól. Hiába, harminc év házasság komoly kötelék, még a válás után is. Muszáj volt közelebb menni. Valami húzta, vonzotta oda. Pedig majd meg halt a félelemtől.
Nem haragudott már egyikükre sem, inkább megkönnyebbült. Megtudta az igazságot, megszűntek a kételyek. A férjét sajnálta, mert nem tudott reálisan gondolkodni a szerelemtől. Miután kiderült, hogy terhes a szeretője, Éva elköltözött tőle az apja üresen maradt házába. Jobb így mindenkinek.
Ahogy közeledett a mentősökhöz, megpillantotta a nő testét élettelenül. Hatalmas pocakja kiemelkedett, szinte segítségért kiáltott. Beemelték a mentőbe, és rácsukták az ajtót. Néhány percen belül felsírt a csecsemő. A rohammentő szirénázva elszáguldott.
A másik rohamkocsi még nem indult el, mert Éva férjét megpróbálták újra éleszteni. Azt mondták, hogy élt még, amikor megérkeztek. Hátha sikerül. Tébolyultan figyelte, és imádkozott magában az életéért. És sikerült! A mentőorvos és a betegszállító boldog mosollyal nyugtázta. Ők megtettek mindent, még a lehetetlent is. Megmentettek egy csecsemőt és az apját is. Az anyjának nem volt esélye.
Éva is beszállt a mentőkocsiba, elindultak a baleseti ambulanciára. A férfi az életmentő műtétek után az intenzív osztályon magához tért és a feleségét hívta. Elmondták már neki, hogy a gyermeket császármetszéssel megmentették.
A férfinek kellett egy biztosíték. Arra kérte az elvált feleségét, hogy gondoskodjon a gyermekről. Nevelje fel, mert nincs senki, akiben jobban megbízna. Tudta, ha ő megígéri, akkor be is tartja. Ismerte Évát, tisztában volt vele, hogy szeretni fogja őt is, mint a sajátjait.
Az asszony telefonált felnőtt lányuknak, elmondta nagyvonalakban, hogy mi történt. Néhány percre beengedték a lányt, még elbúcsúzhattak.
A csecsemőnek nem lett semmi baja, szépen fejlődött. Mire kiadták a kórházból, elintézték, hogy Éva magához vehesse.
Szomorkás mosollyal ölelte magához az ártatlan bébit. Mi legyen a neved? Gondolkodott, talán szomorka? Nem, nem! Nagyon vidám nevet kell neked adni, ha már ilyen szomorúságban születtél édesem!
Hajdu Mária
|
|
|
- január 25 2010 08:58:46
Kedves Marcsy!
Ez a történet megint csak nagyon emberi, s megható!
Ugye,... a sors iróniája.... az élet miket nem tud produkálni, mikre nem képes?!
Üdv. Torma Zsuzsanna
 |
- január 28 2010 12:39:50
Hát még az írói fantázia, kedves Zsuzsa! Akár, meg is történhetett volna.
Köszönöm a figyelmedet: Marcsy |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. szeptember 14. vasárnap,
Szeréna napja van.
Holnap Enikő napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
