|
 Vendég: 84
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
M
Radnai István:
SZOBAKONYHA
A rendetlenség ajtaja tárva. A gyűrött ágyon megfordítják a lepedőt, de minek is? a párna alá kívánkozik egy cseppnyi folt, mely keményre szárad.
Késői nem várt vendég - marasztalják. A kislány természetesen vetkőzik és a lavórba beleáll, alig kell segíteni, de a játszótér homokját mégis csutakolni kell.
Pizsama kerül elő, a hátsó szobából nem lát senki a konyhára, ahol a vendégnek valami gyors rántottát, sonka-tojást barkácsol az asszony vagy legyen bundászsemlye?
Bizalmasan meleg, puha az asszonytest, valami ital kerül a vacsorához, mindketten esznek. A kislány még ki-befutkos, bilire kéredzkedik. Hátsó lakások bizalmas, intim légköre, a körfolyosón ide a legközelebb a kulcsos árnyékszék.
A bérházak árnya, a szoros szoba-konyha. Az asszony, ahogy mozog, mellével szinte érinti a vendéget, aki ül a hátratolt széken, így majdnem az arcához ér. Vagy, ha úgy adódik a buja tompor, a meghajló testből, csókolni való közelségre.
Márpedig az asztalra rá kell hajolni, enyhén megdöntve a gerincet, derékban, vagy fölötte, majdnem a lapockák magasságában, melyek csak azért nem angyalszárnyak, mert a természet a húsos vállak gömbölyűségével bevonja.
A vendég nagyokat nyel, mintha kortyolná - a rég megivott italát, melegszik a lakás, a konyhaszék, a hokedli elég magas ahhoz, hogy akár hintáztathatná remegő lábát.
A vendéglátás oly egyértelműen rutinszerű, mintha a fecskendőt vagy a műszereket nyújtaná át, és steril az edény, mintha kifőzték volna.
A zsiradékot ügyes kezek szapora járással kitörlik, aztán a tűzhelyen lévő fazékból gőzölögve kerül rá a forró víz. A tányérok, mint furcsa tükrök csillognak a szárítón, a vendég hegyes keblek képét képzeli a tányér aljának képkeretébe.
Dobogva, fülének piros kagylója mögött, vagy a nyaki ütőerén közlekedik a szív is.
Feláll, megcsókolja az asszony nyakát, miközben a vacsorát megköszöni.
A kezek matatnak, mint egész nap. Természetes a közeg, már steril műszerre hasonlít az evőeszköz, kiáltó ellentéte a szétdobált ruhának. A ruhadarabok, a mosdatás műtéte után, mintha véresek lennének és a mosodai zsák várná őket. De nem.
Igaz nem hajol le értük senki, a vendég feszeng, a háziasszony fényesíti az evőeszközt. keze izgatóan fel-le jár a villa nyelén, mintha nem lenne megelégedve.
A vendég zavarban van, a gyerek egyenletes szuszogása kihallik a csendben. A konyha sarkában heverő, ki tudja miért? Ki alszik ott? Az elvált férj hazajár?
Természetes közegben, a jó háziasszony ellátja a vendéget, távozni csak a ruhadarabokon átlépkedve lehetne. A vendég meglazítja a nyakán a gallért. A párás meleg konyhai levegő, az teszi bizonyosan, a fazék alatt nem alszik ki a gáz. Az öntöttvas falikút alatt feltöltötte a gondos háziasszony. A víz a lavórban a habját veszti, szürkén, zsírosan megtapad a zománcon. Még akad evőeszköz, amit fényesíteni kell.
Léptek a körfolyosón, távolodóban. A szimpla ajtó odanyílik. A lépcsőházi fények felvillanását a negyvenes izzó láttatni engedi. A konyhában szinte hangulatvilágítást teremt. Ernyője zománcos, vagy négy méter magasból bocsátja, fényévnyinek tűnő távolból, a világosságot, és már szinte évek teltek el azóta, hogy a bundás zsemlyét a gondos háziasszony kiemelte a könnyű olajból.
Ropogós volt, mint az asszony szoknya-blúz öltözetében valahol feszülő dereka. A blúz leereszkedik, de amikor hajlong, kivillan a bőre. Porcelán gondolja a vendég és nem a tányérokra érti. Jóllakna vagy jóllakott, maga sem tudja, olyan természetesen ül a négylábú alkalmatosságon, lábát felhúzva, megtámasztva a keresztlécen, mintha évszázadok ragasztották volna oda.
A múlt század itt felejtve a szobakonyhában, hiszen mindketten a múlt században születtek, mint a konyhai bútordarabok, az eltolható, maratott üvegablakú kredenccel. Már minden részleten végigjáratta a szemét, de mindig az asszony hajladozó derekára téved.
Az felegyenesedik, a kezét csípőre téve hátrahajlik, mint, aki egy nádszálat vagy egy fiatal, most metszett, gyümölcsfa törzsét akarná kiegyenesíteni.
A vendégnek csak a szeme jár, arcát, fejét mozdítani sem kell, olyan szűk a képkivágás. A helyiség falai mégis hol tágulnak, hol szűkülni látszanak, ahogy a gondos háziasszony mozog közöttük. A rendetlenség miatt csöppet sincs zavarban. Kapuzárás, gondolja a vendég. Vajon lekísérné a kulccsal?
Ilyen környezetben retró gondolatai támadnak az embernek. Ezzel el is árultuk a korkülönbséget, mintha nem a kapucsengőt nyomta volna meg, amikor megjött és nem vette volna egyre lassabban a három emelet, pihenőkkel tarkított, lépcsőit. Még a köpőcsésze is a helyén volt a fordulókban.
Az étel, a citromos tea, kezdi a pilláit ejteni vagy csak belefáradt a nézésbe, pedig a szapora szívverés másra utalna, mint az álommanó érkezése!
A gondos háziasszony egy pillanatra sem ül le, nem ül vissza az asztalhoz, nem kínálja, a beszélgetés közibe egyre hosszabb szünetek szorulnak.
A falikút a konyhaajtó mellett, egészen közel van. Nem kopognak léptek a körfolyosón, Nem gyullad a lámpa a lépcsőlejáró felett.
A férfi szedelőzködne, feláll, közeledik az asszonyhoz, aki most háttal áll és tovább matat.
Úgy érzi, mintha nőne a feszültség. Pedig csak a vágya feszül neki a jólneveltségnek. Mint két kamasz birkóznak egymással. A gondos háziasszony ebből kimarad.
A lépcsőházi automata kattan, felgyújtja a lépcsőházi villanyt, a körfolyosó sarkain is megelevenednek a valaha fehér búrák. Némelyik csorba, némelyik hiányzik. Az biztos, hogy nem százas izzó adja a sápadó fényt.
Odakint motor berreg, félreérthetetlen, gázt ad a ház előtti egyenesben, ahogy ráfordul a térre. az asszony megtörli a kezét a köténybe, amely lüktető ölét rejti, de nem nyújt kezet.
Mire a kapu a vendég után becsapódik a gondos háziasszony és zavarából szabaduló vendég egyre gondolnak.
|
|
|
- január 31 2010 07:44:06
István!
Korhű ábrázolása a szobakonyhának!
Én is ilyen házban gyermekeskedtem, mondhatom jól ismerem a szituációt, bár nekünk nagy lakásunk volt.
A történetet nem mindenhol értem, de ez biztosan az én hibám.(ha birkóznak, akkor miképpen marad ki belőle a háziasszony?)
A feszültséget viszont annál inkább! nagyszerűen megírtad. Szinte támad az erotika a sorok között.
Szeretettel. szisz |
- január 31 2010 11:33:12
Jól megírt korkép, biztos van még ilyen manapság is, sokan örülnének egy szobakonyhának.
Jobban jellemző egyébként gyermekkorunk idejére.
Szeretettel Joli |
- január 31 2010 11:58:40
Kedves Szisz!
Pedig csak a vágya feszül neki a jólneveltségnek. Mint két kamasz birkóznak egymással.
Itt a megfejtés: a vágya és a jólneveltség - azonnal szeretné az asszonyt, de nem meri "letámadni" - az asszony meg ugyebér nem adott alkalmat -felhívom a figyelmedet ... a legelején az ágyazásra, a lepedőre, a kicsiny foltra! |
- február 01 2010 09:56:26
Kedves István!
Ez a novella nagyon szépen meg van írva, nagyon finoman, érzékenyen. Úgy, ahogyan csak kevesen tudnak.
Nem minden alkotásodat értem meg teljesen, de ez a mostani számomra jól érthető, csak azon gondolkodtam el, hogy Te voltál-e az a "vendég", vagy valaki más.
Mert az ember mások helyébe is néha jól bele tudja képzelni, álmodni magát.
Az egyik legszebb írásod mostanában, amit olvastam!
Egy megjelenő közös vagy önálló kötetben is szívesen viszontlátnám.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- február 01 2010 11:20:49
Kedves István,
itt hagyom a "lábnyomom". Elolvastam és nagyon tetszett, és ezt most nem is olvastam el kétszer, mert megértettem.  Én 48 éves koromig egy vidéki faluban éltem, így nem ismerem a "szoba-konyha" városi idilljét, ám nagyon átéreztem, beleéltem magam... Köszönöm. 
Szeretettel: Léna |
- február 02 2010 17:26:34
a pillanatképek történésébe szépen feszült a vágy... |
- február 03 2010 15:11:31
ha előre szóltok - a bundázsemle mellé spnótot is felszolgálnék - "Mire" is "lit"
igaz otthonos szbakonyhás étek, de ha jobban esik a vétek? |
- február 07 2010 20:42:12
Kedves István!
Te aztán jól felelevenítetted 30 évvel ezelőtti emlékeim! Már asszony voltam és kislányommal éltem ilyen szoba-konyhában egy ideig. (Volt vendégem is...) Biztos nem rólam szól, de csak azért, mert ott nem volt emelet, a többi stimmel. Üdv.:Mária |
- február 26 2010 09:39:47
Nagyon izgalmas a történet az egyenes végkifejlet elmaradása ellenére is. Vagy éppen azért. A szoba-konyha szinte megelevenedik. Jó ez az írás.
Üdv.:
Papon |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
