|
 Vendég: 70
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Szeretettel ajánlom Bálint Géza bácsi emlékének.
Megsárgult, régi újságlapra akadtam a minap. Harminc év is elmúlt már azóta, hogy megjelent a lap, amelynek rKéziratokról üzenjükr1; rovatában üzent nekem Bálint Géza bácsi, a rovat sokak által tisztelt és szeretett szerkeszt?je, aki már régen a csillagok közt él, és lám, üzenete ma, a végtelenb?l is eljut címzettjéhez az égi csatornákon át...
Talán 20 éves lehettem, amikor els?, - és egészen az idei év januárjáig - egyetlen írásomat közszemlére tettem. Távol él? édesanyámnak üzentem írásommal akkor, azon a régi anyák napján, amikor nem vihettem hozzá virágcsokromat. Zoli fiamat hordtam éppen a szívem alatt, és kisebb probléma adódott, ami miatt az orvosom nem javasolta a hosszú utazást. Így született - virág helyett - az írás, a Májusi gondolatok, amelyre kedves üzenet érkezett a szerkeszt?ségb?l.
Meghatódva idézem most a megsárgult újságlapról az egykori üzenetet:
"A levél is kézirat. Írásm?, igen, m?alkotás, vázlat, vagy tanulmány egy ember és a világ viszonyáról, tudati és érzelmi raktárkészletér?l, készségér?l, hogy van-e b?ven türelme és megértése a közösségek dolgai iránt. Örömmel adom tovább a távoli Édesanyának, hogy abba a novellabeli, színtelen, szerény üvegvázába az idén sem fért bele a hálás emlékezés mezei csokra... Szép a novellája, mély érzelmekr?l vall, de szerkezetét megkuszálták a feltoluló érzelmek, id?síkokkal játszik az id?síkokkal való játék szabályainak mell?zésével.
Hanem a levele: igen! Igen, tisztelt Olvasó, gazdagon szerkesztett kézirat olykor a levél. Képességet próbára tev? és meglatoló írásm?. Köszönet érte, és gratulálok, kedves Levelez?!"
Eddig az üzenet, és a szemem könnyben úszik a "feltoluló érzelmekt?l."
Hosszan elgondolkozom: talán tényleg nincsenek véletlenek...Talán a tudatalattinkba végérvényesen beépülnek rég elfeledettnek hitt, fontos üzenetek, amelyek sorsunk útján titkon elkísérnek, figyelmeztetnek, segítenek, hogy rátaláljunk a számunkra kijelölt útra, felvillantva porszem-létünk igazi értékeit, megvilágítva gyakran reménytelennek látszó létünk értelmét. Történik mindez úgy, hogy ezek a "kódolt" üzenetek akár évtizedekig rmunkálkodnak ott legbelül, miközben úgy érezzük, a magunk útját járjuk.
Hiába kutatok tovább, a kéziratot, és a levelet már nem találom, de szerencsére, az üzenet el?került, ritka kincsét harminc évig rejtegetve most megint átadva azt, megmutatva nekem - ma, amikor lelkem titkaival már a nyilvánosság elé is merészkedem - hogy utamon harminc éven át ott volt velem, tanított és bíztatott.
2006. január elsején jelent meg els? írásom hivatalos publikációként, és nemrégiben el?került a megkopott újságlap, rajta sorsom rejtett üzenete, amelyet egész életemben hordoztam, érleltem, fényesítettem a lelkemben, hogy egyszer megmutassak e szerény, tiszta fényb?l valamennyit másoknak is, akik talán tovább viszik majd a lámpást. Talán ezért történhetett, hogy mindig szerettem levelet írni...Ma is gyakran érzek késztetést, - levelet kell írnom szeretteimnek, hogy lélekben együtt legyünk. Emlékszem Édesanyám csöndes-szomorú feddésére, amikor hosszabb ideig nem érkezett t?lem levél:
"ha sokáig nem írsz, akkor el?veszem a régit, és elolvasom újra azt..."
2000. július 29-e óta a végtelenbe írok levelet Zoli fiamnak, ha nagyon hiányzik a meghitt beszélgetés, hátha elér hozzá az üzenetem.
Hálás vagyok a kedves Bálint Géza bácsinak, amiért most el?került földi üzenete, és üzenem a mindenségen át: tudásomhoz mérten tovább is adom kedves, bölcs tanítását.
Az írás csodálatos adomány, de annál nagyobb felel?sség, legyen az levél, vagy bármily más irodalmi alkotás. Ezért adom most tovább Bálint Géza bácsi számomra örökérvény? üzenetét:
"A levél is kézirat. Olykor mélyebbr?l szól, mint a m?."
|
|
|
- november 09 2007 13:29:00
Köszönjük e kis szemelvényét régi életednek, átérezhet? volt mindaz, amit tartalmaz.
Kár, hogy nincs türelmem az ékezetes bet?kb?l adódó formai hibákat kijavítgatni, ha neked lenne, kérlek tedd azt meg.
Köszöünettel: Tibor |
- november 10 2007 11:35:56
Máris, Tibor... Néha elfelejtem, hogy a pontozás ilyesmit okoz a technika csodájának használata közben Köszönöm! |
- május 29 2008 22:47:50
[b]Kedves Valika !
...az egyik versedhez írt kommentemhez írtál választ,...ott tettél utalást erre a remek írásodra...
...ím ideéertem, elolvastam és igazán nem bántam meg...
...végtelen meleg hangú, õszinte összegzés egy korszakodról....a nagy-nagy tanulságok és régi-régi emlékek felidézése...
mérhetetlen nagy tisztelettel adózol kedves ismerõsödnek, a Géza bácsinak...de egészen bensõséges, ahogy Édesanyádról is említést teszel...szavaidból árad az õszinte szeretet, az emberek iránti tisztelet és megértés...
Minden írásunk szinte tökéletes jellemzést vetít rólunk, hiszen az írásban teljes személyiség-képünk benne van,szavaink,hangsúlyaink,jelzõink, kimondott vagy burkolt mondanivalóink, üzenetünk....színeink és árnyalataink....mind-mind rólunk árulkodnak...
Ez az írásod is megerõsített abban, hogy mélyen éled az életed....a kifele sugárzott szép lelked....minden írásodból ráragyog az emberekre...neked nem ,hogy szabad....de kell írnod...
Szeretettel[/b]
szí. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
