|
 Vendég: 90
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Sz
Próza - egy népcsoport, illetve embercsoport leíró jellemzése
Lena Belicosa
EZ IS EURÓPA!?
Sudár, román nő pattant ki egy zöld opelből, majd követte őt unokahúga és kissé pufók, nyolc éves forma fia is. Kezükben bevásárló szatyrok. Az autó vezetője padlógázzal indított, csak úgy csikorogtak a gumik, a kocsi hátulja szinte súrolta a lány kezében botként használt kenyeret, merthogy azt rázta a sofőr felé fenyegetően, miközben két nyelven is káromkodott. Nem is csoda, hogy a férfi ilyen gyorsan elstartolt, valószínűleg stoppolták az autót, és nem hogy köszönetet mondtak volna a jótettért, hogy hazafuvarozta a díszes kompániát, még kígyót-békét kiabált e vérmes némber szegény emberre.
Fekete harisnyájában, tíz centi magas csizmájában, szinte semmit sem takaró fekete miniszoknyájában átballagott, mit ballagott, tipegett, vagy inkább pipiskedve lépegetett, mintha folyton kutyagumikat kerülgetett volna. Na, azt is lehet, hiszen abból is van bőven a szigeten. Fenékriszálása közben lenézett mindenkire, amit könnyen megtehetett, hiszen megmagasítva biztosan elérte a 185 cm-t. A lenézés azonban nem csak abból állt, hogy az ő tekintete volt magasabban, hanem abban is, hogy felsőbbrendű lénynek tartotta magát. Szinte sütött a szeméből – az én vagyok a valaki – kifejezés.
Felmentek az apartmanba, ahol a lakás nem volt nagyobb, mint egy jófajta szoba-konyha, csak még szoba sem volt. Egy hatalmas helyiség, amely egyben volt a szoba, a konyha, nappali, és lerekesztve a fürdőszoba. Bármilyen kicsi is a lakás, úgy gondolta, hogy sok ember kis helyen is elfér – egyelőre – hiszen már heten osztoztak a négy ágyon, illetve matracon. Kínai-román lakbérlő (élet)társa, a nyolc éves fia, a barátnője, és most érkezett meg az unokahúga, annak férje és a pici baba, no meg egy folyton ugató kutya.
Hősnőnk, foglalkozását tekintve az egyik legősibb mesterséget űzi, amit büszkén végez, és úgy gondolja, hogy ő a világ közepe.
Kis ezüstszínű Mercedesz Vito busz áll meg esténként az apartman előtt, és kis dudaszó jelzi, hogy megérkezett. A szállodából több román hölgy indul éjszakai műszakra vele. A jármű sötétített, füstüveg ablakán két poszter is jelzi, hogy a cég szőkéket, barnákat is közvetít, azonban a jármű belseje láthatatlan.
A prostitúció a szigeten nagyon jövedelmező lehet, hiszen most már hét embert tart el hetek óta, mert csak ő dolgozik. Előbb-utóbb egyik-másiknak csak alakul majd valami!
A lakás azonban egy idő után mégis csak kicsinek bizonyult, és mert nem bírták már a kicsi baba mindennapos sírását, ezért a kisebb család egy szinttel feljebb költözött. S hogy még tovább növekedjen a család, Irina úgy döntött, hogy még édesanyját, másik húgát, öccsét és még a barátnőjét is idehozza. Kibérelt egy harmadik lakást is, amely most már közvetlenül az övék mellet volt, és abba költözött az újonnan jött rokonság.
A hetek csak teltek, és Irina most már 11 embert tartott el, legalábbis részben, mert volt, aki azért valamiféle segélyt kapott, elvéve a munkanélküli spanyolok elől. A többiek most sem dolgoznak, de van, aki már keresi a lehetőséget.
S milyen is a román virtus? Nem ismerik a csendes beszédet, mindenki mindenkivel kiabál, csapódik egy ajtó, akkor utána a másik is. Talán ha nem szállodában laknának, akkor kivernék a falat is, és nem rohangálnának egyik lakásból a másikba percenként. Egy-egy ajtócsapódás alkalmával az egész emelet beleremeg, s még nagy üvöltözés, veszekedés, olykor verekedés is követi. Tényleg nem ismerik a normális, emberi kommunikációt? - Úgy látszik, nem!
Szegény gyerek, nem csak az anyja szidja, hanem a nagyanyja és minden egyéb rokona is. Ám őt sem kell félteni, hamar kitanult a csintalanja! Nincsen neki apja, anyja. Utóbbi volna, csak nem érti, miért van neki gyereke. Nem érzi át, hogy aki ilyen munkát végez, és nem vigyáz, az bizony így járhat! A gyerek ugyanúgy szájal az idősebbekkel, mint ha ő felnőtt lenne, és nem ismeri a köszönést sem.
Szegény kutya. Vagy a kiabáláshoz adja a háttérzenét, ha a lakásban van, vagy pedig a szállodaudvaron szerelmeskedő mámorban úszó macskák énekét kíséri hosszú vonyítással, ha kizárták az erkélyre. Ez aztán a zenebona!
Szegény lakók! Nem elég a kiabálás, ajtócsapkodás, kutyavonyítás, hanem időnként felharsan a fület tépő román zene is a legmagasabb decibeleken. Van, aki megpróbálja más zenével tompítani, ám úgy látszik, hogy dj felszerelésük lehet, mert semmivel sem lehet a hangerőt túlszárnyalni! Hiába kopognak az emeleten lakók. Bezzeg, ha a szomszédok hallgatnak tűrhető hangerővel bármit is, a nappal alvó éjszakai boszorkány már döngeti is a falat, hogy csend legyen, mert ő alszik!
Nyolcszázezren felüli már a románok száma Spanyolországban, s hogy Ibiza szigetén mennyi, azt nem lehet tudni. Az ibizai újság szerint januárban 133.600-an voltak a szigeten, ami csak azok száma, akik regisztráltak és tb-t is fizetnek. Mindenki próbál megélni, boldogulni valahogy, azonban a legtöbben alkalmazkodnak egy ország szokásaihoz, kultúrájához, vajon egyesek miért nem tudnak? Ez is Európa…
|
|
|
- február 22 2010 09:02:04
Kedves Lena!
Elég cifra társaságról írtál, és el is tudom hinni, hogy vannak ilyen helyek és emberek. És természetesen ez is Európa.
Magyarországon tanár ver gyereket, gyerek ver tanárt, gyerek ver gyereket, szülő ver tanárt, tanár ver szülőt, egyetemisták lelőnek egyetemistákat és másokat, és a többi pedig utánozva ezeket, szintén ámokfutásra készül. Azt hiszem, már Magyarország sem a régi, és biztosan itt is sokan űzik azt a bizonyos "ősi mesterséget". Van, akit rákényszerít a sors, és van, aki talán azért csinálja, mert még élvezi is.
Örülök, hogy nekem van tisztességes munkám, és a lányaimnak is. Én nem tudnám úgy elképzelni az életemet, ahogy a románokról írtál.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- február 22 2010 19:13:15
Kedves Zsuzsa, bizony létezik. Igaz, most kívülállóként próbáltam írni róla, de a hölgy valójában közvetlen szomszédom. A pici baba pedig pont felettünk lakik, minden reggel 5-kor gyereksírásra ébredek, s amiket leírtam, azt tegnap du. felülteljesítették. Órákig nyugtattam magam utána, borzasztó érzés, hogy a szomszédban egymást gyilkolják, szó szerint. Biztosan lehet ilyen Mo-n is, bérlakásokban, én azonban 48 évig falun éltem, s szokom a városi módit, ám akárhol laktunk eddig, mindig voltak román szomszédok, és mindig így viselkedtek.  Az pedig egy külön történet, amikor munkaügyben jól meg is szívattak.  |
- február 23 2010 07:20:38
Nem tidlak irígyelni értük Lena!
Az egyik oldala a történetnek az, hogy ők csak élni szeretnének.
Túlélni!
A másik oldalát, a kulturkörnyezetük definiálja, ahonnan jöttek.
A te helyzeteden viszont a megértés aligha segít |
- február 24 2010 16:52:03
A túlélés ismerős, magam is ezt teszem... Ugyanakkor úgy érzem életfeladat is, hogy megtapasztaljam ezen a pici szigeten a sokféle nép szokásait, kultúráját, életvitelét. Most ezt is úgy fogom fel, hogy hamarosan elköltözünk innen, vagy e kompániát fogják kirakni...
Szeretettel: Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
