|
 Vendég: 75
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Magdi
Nagyon erős gyógyszer szag volt a lakásban, már az előszobában is lehetett érezni. István sietett elénk, ahogy beléptünk. Csendes volt a ház.
- Most pihen, délelőtt hoztam haza. Újabb kezelésen esett át. - Mondta meghatottan. Szemében rémület, és a szomorúság mély kútja.
- Szia Hugi! Mindjárt jövök, csak veszek fel valamit. – Szólt ki a szobából. Lassan, nehézkesen mozgott a törékeny asszony, a szeme örömtől sugárzott. De fénye megkopott, volt benne valami, ami azelőtt nem. Vagy inkább hiányzott belőle valami, ami régen ott volt. Arca sápadt, megviselt, a bőre szinte átlátszó. Összeszorult a torkom és sírás kerülgetett, fájt a szívem.
Nem olyan rég még gyönyörű nő volt a nagynéném. Az esküvőnkön a saját csináltatott, drága cipőjét adta nekem, mert az enyém nem illett a menyasszonyi ruhámhoz. Csak tíz évvel volt idősebb nálam! Csak harmincnyolc éves! Tiszta szívéből szeretett engem és a férjemet is. Családi élete és házassága példakép számomra.
Most itt ölel engem, örömtől meghatódva, hogy láthat, és szabadkozik, hogy nem tud úgy fogadni minket, ahogy szeretné. Mutatja a hátán a sugárkezelés nyomait, és szégyenkezik a gyógyszerszaga miatt. Csak ölelem, és zokog a lelkem hangtalanul, mert hangosan nem lehet!
István odaadó, szerelmes férj. Mindent eladott a házból, amit csak lehetett nélkülözni, és minden fillért az orvosokra költött kedvese gyógyulásáért. Most meg a fájdalmai enyhítéséért.
Nyolc évig harcoltak a leukémiával, de vesztettek.
Két hét telt el, és a szerető férjjel a temetőben találkoztunk. Rázta a vállát a zokogás.
A nagymamám Magdit hívta legelőször magához. Harmincnyolc évesen, két fiát és a sírig tartó szerelmét hagyva maga után.
2008. október 10.
Isaszeg
|
|
|
- február 25 2010 12:38:49
Kedves Marcsy!
Nagyon megható és szomorú, s ilyenkor szoktam azt mondani: "Ez ám az igazi tragédia!" Néha semmitmondó dolgokon nem tudjuk magunkat túltenni, vagy felnagyítjuk a problémákat, de ha jól belegondolunk, annál nagyobb veszteség nem lehet, mint amikor egy fiatal teremtés hagyja itt szintén fiatal hozzátartozóit és gyermekeit. Látom az évszámból, hogy eltelt azóta egy kis idő, de az biztos, hogy az ilyen tragikus esemény örökre megmarad az emlékezetünkben. A mi utcánkban előző évben egy 23 éves, kicsi gyermeket maga után hagyó anyuka ment el, a lányaim egyik gyermekkori játszótársa.
őszintén sajnálom Magdit és családját is.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- február 25 2010 17:22:06
Kedves Marcsy,
Olyan szépen írsz. Egyszerre gyönyörű, és fájdalmas a történet.
Georgina |
- március 01 2010 11:32:49
Köszönöm szépen a hozzászólásokat. Valóban jó néhány év telt el, (1985) a halála óta. Kedves Viktória, sajnos megszenvedjük a szeretteink elvesztését az életünk folyamán. A szívem örökké fájni fog Magdi elvesztése miatt.
Hajdu Mária (Marcsy) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
