|
 Vendég: 116
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Radnai István:
TÖRTÉNET, AMIBŐL NEM DERÜL KI SEMMI!
 Z
Amikor a vasorrú bába épen áztatta apját és apja a kötelet, a gyerek kiszaladt az utcára, át az autók és lovas szekerek közt.
Az autók inkább rozzant csepelek voltak dohogtak. A személyautókról jobb nem beszélni, mert a fekete pobjeda vagy akár a moszkvics, egyik kiköpött opek kapitén, a másik kadett - hiszen leszerelték a gyárat. De ki tudta ezt akkor, a gyerek bepisilt, Éppúgy, mint akkor, amikor a repülőjét akarta megmenteni és kiugrott a fasor fái közül. Papírrepülő még úgy nem volt hajtogatva és kivasalva!
A gyereknek lekevert egy pofont az atlétás sofőr, meleg volt - utolsó tanítási nap, az iskolatáska valahogy hazakerül.
Milyen remek divat a rövidnadrág! Szinte semmi sem nedvesedett át.
De most tél vége volt, tocsogtak az útszéli árkok, talán annak sem nevezhető, az aszfaltot bazaltkockák, a bazaltkockákat szürke kőzet, ki tudja milyen - szegélyezte, elbotlani nem volt nehéz. Ezzel a térdén az alig behegedt seb el volt intézve, a mackó beleragadt.
Ja, el is felejtettem, ebben az ötven-hatvan évben száz évnél több telt el, valóságos időutazás. A mackó kötött tréningnadrág, ahhoz hasonlított leginkább, de nem nájki melegítő érthetetlen feliratokkal. Se zseb, se cippzár. Bevarrott gumi, ripsz szalag, és passzé!
Nem elmúlt, és nem is vívó szakszó.. figyelj jobban, szorosan kötött vagy horgolt, a bokára, vagy a pulóver ujján, a csuklóra záródó valami.
Na, el is szakadt, gyapjúfonal, két adag sóba lehet áztatni a kötelet. Az apja amúgy nem ivott, csak a nadrágszíjat sajnálta, nem is csípett eléggé, a csat - ne beszéljünk róla.
Kisebb korában a fakakával! Jaj, ne a fakakával - mondta és maga elé tartotta a kezét, mert futni értelmetlen volt és a léptei bizonytalanok.
Nem csodálkozom, hogy ezzel a szóval nem találkoztál, a gyereknyelv furcsa szavai egyike, amely egyesített két ismeretlen szót, a fakanalat kimondani sem tudta és ráadásul értelmetlen, azzal a rántott levest kell kanalazni.
De anyja kevergette is a rántást, amit aztán a vödörből merített vízzel felöntött. Így a fakanál kéznél volt bármikor!
A szülők marakodtak, min is vesztek össze? Pálinka, tízforintos? Pengő már nem lehetett, adópengő sem. Tehát a tízforintosért lehetett volna kapni valamit, főleg, ha a tejjegyet vagy a húsjegyet megtalálták volna.
Rongyos volt az apjának még a nadrágzsebe is, a cigaretta sodrásához valókat is elhagyta valahol.
Beborult az ég, amúgy a nap sütött volna hétágról, mint télvégén szokott. A házba jobban be lehetett látni a belövés helyén, mint a pókhálós ablakon.
Persze az anyját nem ő nevezte el vasorrúnak. a szomszédházban könyv is akadt. Kibetűzték vagy Lalinak olvasta fel a nővére.
Így mondták, holott helyesen a nénje volt, de az meg foglalt volt az ángya részére, aki pedig nagynéni vagy micsoda. Szóval bonyolult ez a család!
Átázott a cipője, papírtalpú volt, még a téli csizma is, hócipőt nem volt ideje felhúzni, akkor eléri a sustorgós istennyila, amelyet a nadrágot és gatyát kímélendő, a csupasz...
Persze, ki filozofálgatott volna ilyenkor, a csordogáló, cserfes hólén átgázolva, a túloldalon kezdődő bokros, füves, ritkás kiserdő szélén.
Ma már hiába keresed, szabvány lapostetős.. nem, nem villa, társasház, semmire sem jó méretezésű, kémény nélküli lakással. Mindből elfelé igyekeztek öt év után, néhány öreg ott ragadt és néhány fa, jelezvén, száz múlt el az utóbbi ötven-hatvan évben.
Kérdezed, attól fáj a fenekem és ezért nyögök, ha leülök vagy felállok. Dehogy, a csíkok beforrtak, az aranyér...
Nem, fiacskám, nem bányásztam, részvénye meg az igazgató apádnak van, annak a gazembernek, jöttmentnek.
Hogy anyád is vasorrú lenne, ilyet ne kérdezz, tiszteld! Apádat nem kell, mert a tíz parancsolatnak csak a fele érvényes, éppen az, amelyik odaillik!
A reumánál és az aranyérnél tartottunk, bizony, amikor áztatták, nem tudtam, hogy fiú vagyok-e vagy lány? Bőgtem.
Hogy most honnan tudom? Hogy nem a verések emlékét kérdezed, hanem azt, hogy miért nem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány, és honnan lehet ma tudni?
Át kell nézni a farmer szára közt, hátulról, ha előtted halad, hosszú haj, fülbevaló - mindenkinek van, lehet, hogy csak a balfülében. Rajta otromba, nagy kereszt.
Mi az a kereszt, mit jelent? Pont annyit, mint a parancsolat!
És még meg mered kérdezni, most tudom-e, hogy fiú vagyok-e vagy lány?
A nagyanyád - az a vasorrú bába - bíztatott fel, amikor hétvégén, a jöttment elvitt autókázni?
Nem, ne kérdezd meg a mamától a konyhában, még, hogy én nem válaszolok rendesen, és ki sem veszem a pipát a számból?
Pipát mondtam, de hamar tanulsz, nehogy árulkodni menj! A pipa az, amiből a füst jön!
|
|
|
- március 08 2010 16:08:48
Kellemesen elidőztem írásodnál.
Gyermekkori emlékek villantak fel. Engem soha nem vertek meg, se nadrágszíjjal, se fakakával, a szidás jobban fájt.
Ha ilyen az az írás, ami semmiről sem szól, akkor milyen, ha szól is valamiről 
Szeretettel Joli |
- március 09 2010 05:58:57
Szeretem ezt az írásod
Nagyon kevesen vagyunk már, akik emlékezünk ezekre az időkre, és értjük, miről szóltak |
- március 10 2010 11:38:54
Kedves István!
Jártam már itt, és meg is nyitottam ezt a történetet, de csak most volt időm elolvasni. Ami engem valóban érdekel, ahhoz odaérek, csak idő kérdése!
Még hogy ebből a történetből nem derült ki semmi sem? Dehogyisnem!
Igaz, hogy az általam írt visszaemlékezésemben nem írtam róla, de én is ismertem a nadrágszíjat és a fakanalat, s nem csak látásból! Azt szokták mondani,"csak a fejét, hogy meg ne sántuljon!" Nem baj, ha nem volt elég esze a gyereknek, csak dolgozni, segíteni tudjon!
De meg is tanultam főzni is, meg rántást keverni is. És már egy jó ideje azt is tudom, mi az a "hőkiegyenlítés", mert régen arra bizony nem tanítottak meg. És néha gombócos lett a főzelék, meg a tejfölös bableves.
No erről ennyit, a többit majd a következő résznél!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
