|
 Vendég: 114
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
x
Gy.
Madárdal. Kis csicsergés, majd egyre élesebb dallam, már szinte bántja a fülem.
Rá kell jönnöm végre, reggel van! Az a reggel! Nem akarok felkelni az ágyból, húzom az időt, húzom az időmet, mintha számítana, hogy mikor tápászkodom ki az ágyból, mintha azzal megállna a másodpercmutató. Párom ott mosolyog a jobbomon. Én vigyornak látom ebben a pillanatban, kárörvendő, gúnyos, pimasz kis vigyornak, pedig biztosan csak mosolyog!
Csókot lehel a számra és kiejti a száján a hallani nem akart szavakat:
- Boldog, boldog 40. szülinapot Cicám!
Na, a reklámban az a bizonyos lépcsőház, épp most szakadt le, mikor a kedves, FIATAL nőnek, a lépcsőn lerohanó gimnazisták csókolómmal köszönnek!
Nem akaródzik elhagyni az ágyat. Ott még csak harmincasként feküdtem le, de ha most lábujjammal érintem a hálószoba padlószőnyegét, azt már negyven évesen teszem.
Tehát maradok a harmincasok területén, vagyis a hitvesi ágyunkban!
El is fekszem! Lecsukom a szemem!
Hogy kerültem ide? Hogy értem ide? Most voltam még csak 20, de az Isten szerelmére, mindjárt 40 éves leszek! Mindjárt, mihelyst a lábamat kidugom a takaró alól…
Vártam a rángó görcsöt az arcizmaimban, hogy szép halkan elsiratom magam, de a sírás nekem nem jön olyan könnyen, úgyhogy mikor rájöttem, hogy hasztalan bámulom a nagy ruhásszekrényünk óriás tükreit, nem tudom produkálni a Bridget Jones féle jelenetet, akkor felültem és tényleg számvetést tettem. Hajnali fél hatkor. Az ágyamban. Negyven évesen.
Mi az, amit már meg kell tennem, vagy mi az, amit már nem tehetek meg.
Elsőnek eszembe jutó gondolat, hogy hastáncos fellépő ruhám szoknya részét, fel kell már húznom legalább köldökig. Na, jó, azért még a köldököm alsó pereméig csak!
Az Avon katalógusban lapoznom kell egyet 40+ felé. Bár az itt szereplő hölgy arcvonásai sehogy sem hasonlít az én tükörképemhez, de ez csak viszonyítás kérdése, a negyven az negyven. Bár nem tudom, hogy arcbőröm típusa igazodik-e a megfelelő korom sajátosságaihoz – ha valakinek nem lenne világos, a ráncaimról próbálok írni – de én abban már egészen biztos vagyok,hogy jövő héten be kell szereznem egy szemránckrémet.
Azzal is tisztában vagyok, hogy a ruházati kereskedelem valahol 40 körül húzza meg a fogyasztói határvonalat. Na, bumm, tehát egyszerre csak mostantól nem lettem kedves vevő, ha csak nem az egyik szerelmünk gyümölcsével sétálok be plázába.
Mikor épp apához készülök a buszon, már lassan nem nekem kell felpattannom az ülésről, hogy átadjam a helyem, hanem belecsúszok abba a korba, hogy a 17 év körüli srác rám néz és hellyel kínál maga mellett.
Már egészen biztos, hogy soha sem fogok dohányozni – bár fél éve úgy köhögök, mint egy idült bagós, de a tüdőm tutira tökéletes, a múlt héten nézettem…épp a koromnak megfelelő!
Soha nem fogom már megszeretni a konyakot, a spenótot, a birkahúst és a pacalt!
Talán be kéne iktatnom egy napi plusz fogmosást, hogy ameddig lehet csak, húzzam az ínysorvadást.
Már tutira nem leszek atomfizikus, informatikus, kémikus, vagy grafikus.
Már nem akarok új szerelmet, a mostanit akarom megőrizni ameddig emberileg az lehetséges.
Rá kell végre jönnöm, hogy mikor a fiunk barátai edzeni jönnek, nem csupán cikizésből köszönnek csóklommal, hanem azért, mert ez a természetes, hiszen az anyjuk lehetnék..!!
Negyven lettem!
Épp ma, ebben a pillanatban.
De talán még van időm, talán félúton járok! Jó lenne tudni, nem csak hinni, hogy így van!
Van még kb. ennyi? Itt állok a középkorúság peremén, visszafojtott lélegzettel! Csak venni kéne egy nagy, mély levegőt, s megrázni magam, hogy lerázzam a rosszérzéseket és végre egyenes derékkal kikelni ebből a csónakból és kiúszni a partra, ahol egy csomó kedves ember vár, ahol pezsgők pukkannak, ahol petárdák robbannak és csupa boldog ember néz felém.
Mert lehetek még akárki, aki csak szeretnék!
Megtanulhatok angolul, láthatom még a piramisokat, és akár, iskolát is nyithatok.
Megnöveszthetem a hajam derékig, esetleg levágathatom csibészesre, vagy akár a kettőt váltogathatom, mert van még időm…
Lehetek majd imádnivaló nagymama, aki almás pitével varázsolja el az unokáit, és hagyja, hogy végkimerültségig hallgassam őket.
Lehetek még bölcs, akit tátott szájjal hallgatnak a fiatalok, aki tapasztatot oszt , vagy épp rétes receptet.
Ma 40 lettem, s egy percre, kicsit megszeppentem.
De a perc elmúlt!
A tegnapi ráncaim ma is a helyükön vannak, s már nem aggódom a holnap kialakulók miatt.
Érett nő vagyok, aki tudja mit ér és tudja mit nem. Tudja kik a barátai, s tudja, kik nem lesznek azok soha sem. Érett nő lettem ebben a percben, s érettségem okán már nem zavar a tény.
A napom jól alakult.
Kaptam tortát, nyakláncot, tűzijátékot, szép szavakat. A postás hozott egy nagy-nagy ajándékcsomagot, tele ajándékkal, belecsomagolva minden mosolyt, minden szeretet, mindent, amit csak postán küldeni lehet. A barátom küldte, aki a parton várt, szemében huncut mosollyal.
Aztán a napok azóta is telnek.
Bár nem eszem több joghurtot, hogy belül minden rendben legyen, mert már belül minden rendben van. Rendbe tettem azon a reggelen,. Az ágyon ülve. Egyszer régen! Két hete volt, úgy emlékszem!
Ui.:
Én, gyerekkoromban azt gondoltam, hogy a Mikulás egy nagyon öreg fickó, legalább negyven éves, de most látom csak, hogy egy jóvágású, pajkos szemű, vidám alak, akinek jól áll a piros…
|
|
|
- március 19 2010 11:33:41
Kedves Madi!
Nagyon aranyos az írásod. Köszöntelek így utólag is, hogy megérted a 40 évet (én 17-én az 57-et is), és azt mondhatom, szinte semmi sem változott néhány nap óta.
Milyen "szemtelenül fiatal vagy" hozztám képest!. Nekem szokták régen ezt mondani. Most már én is mondhatom a fiatalabbaknak.
Remélhetőleg életed felénél tartasz, így még legalább visszza van 40, és az idő alatt még rengeteg mindent csinálhatsz!
Én is abban reménykedem, hogy nekem is tartogat még az élet, egy kis "ráadást"!
Sok boldogságot és hasznos, örömszerző foglalatosságokat kívánok Neked!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 19 2010 13:42:18
Kedves Madi, nagyon jól megírtad a nap érzéseit. Ám sose búsulj. Én is megéltem ugyanezt, és tettem róla, hogy az a 10 év, ami azóta eltelik életem legjobb 10 éve lett. Én év végén töltöm az 50-et, s 40 évesen úgy döntöttem, mindent megteszek, amit addig nem. A 10 év alatt több minden történt velem - az én számvetésem után - mint előtte 40 év alatt. S igen, életed felénél még minden előtted áll, s csak rajtad áll, hogyan éled. Isten éltessen, és ha ez a 40 éved csodás volt, a másik 40 is az legyen.
Szeretettel: Léna |
- március 19 2010 13:46:58
Gyerek vagy még! Isten éltessen! |
- március 21 2010 20:45:32
Nagyon üdítő írás volt valami nagyon könnyed bájjal megírva...
Gratulálok az "érett" életkorodhoz és a magad felköszöntésedhez is!
Mosolygós perceket szereztél nekem az olvasódnak meg gondolom a többieknek is.... egy túlérett majdnem hatvanas.... |
- március 23 2010 08:00:07
Nagyon, nagyon szépen köszönöm a hozzászólásaitokat.
Próbálok, úgy hozzáállni, ahogy Rapista írta...gyerek vagyok még....lelkületben, biztos! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
