hiszen álmodom,
tán túlságosan is,
átélem mit álmom megidézve elém vezetett."
Még mindig az a végtelen éjszaka....
Nézlek.Nézem a lazán támaszkodó alakod. A cigaretta parazsa felizzik ,ahogy a ajkaidhoz emeled.Nézlek, és szeretném a pupilláimon keresztül beinni a látványod, ide égetlek a retinámra.A tested melegét és körvonalaidat örzi mellettem a félredobott takaró az arcodat odatartod a hűvös légáramnak.Istenem , istenem milyen tökéletes vagy.Az előbb még itt voltál beszélgettünk és most mintha messze járnál.Messzibe réved a tekinteted az állad vonala megkeményedik a nyakad ívében a vállaidban még ott feszül az energia a gerinc vonala töretlen a keskeny csipő elegáns tartásban nyugszik a szép izmos lábakon.Megérezted milyen önfeledten bámullak és összerezzentél, felém fordítod a fejed a szemed még mindig elgondolkodó mint a ki magában egy nagyon fontos dolgot boncolgat.Összekucorgok picire zsugorodnék.. valamit rosszul tettem hasít belém de addigra a szemek ellágyulnak és ott az az imádnivaló félmosoly a szájon.Életem, fohászkodom magamban ne tedd ezt velem, de már is bujhatok az ölelő karokba ..
Itt van ! Itt van mellettem és a szívem csordultig szerelemmel és szeretettel. Mintha időtlen idők óta tartana ez az éjszaka.. Te is érzed Szívem kérdezném... de már fölém borult ,az arca az arcom mellett ,érzem combjaim közt a sürgető vágyát hogy táruljak .Imádságos Életem a simogató ujjaid után az ágaskodód olyan könnyen megtalálja az utat legbensőbb és érezted, a forró lényegemhez Szorosan átkulcsollak tenyerem keresi a vad vágtában verejtékes csípőd, kivánom de abban a pillanatban teljesül a kívánságom és a szád a mellemre tapad... már ívben feszülök alattad. még ne, még ne, még maradj velem Heves lökésekkel érünk el valahova a végtelenbe ahol a belőled ömlő tenger eláraszt ... Gyere gyere Édesem tedd a fejed a vállamra hadd csókoljam le a verítékedet és a hunyt szemedet mely mögött még ott vibrál a felbolydult világod és finom erek hálózatában száguldozik versenyt a mámor és a vér... Ezt a percet várjuk ezt a végtelen érzést kívánjuk eszmélésünk óta. Ezt az útat most mi ketten együtt tettük meg.A torkomig tolulnak az érzések.... Drágám és Te, Te is ezt érzed de nincsenek szavak mert ha nagyon fontos dolgok történnek velünk csak érthetetlen töredékek jönnek a felszínre... Van az emberben szükölő remény, most és itt ebben a szent pillanatban nem voltunk egyedül...