|
 Vendég: 107
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Gy
Magyarország! Hatvanötös út. Nyár. Délidő.
Ekkor, és itt autózom, suhanok el, immáron negyedik éve a lány mellett.
Szinte minden nap látom, hozzátartozik az utazásaim vizuális kellékeként.
A lány szép. Hosszú, barna hajú, szép arcú, sudár testű. Nyomon kísértem hajszíne változásait a mélyvöröstől, a platinaszőkéig, láttam az új télikabátját – ami alig takart valamicskét fázós testén – s láttam, hogy válik kamasz lányból fiatal nővé. A szemem előtt nőtt fel.
Négy éve áll ugyanazon a helyen, csak az igazán csikorgató hidegekben nem látom, bár az igazán-igazán csikorgó hidegben én otthon melegszem, egy pohár forralt bort szürcsölgetve.
Vasárnap, délidő!
Miért nincs ez a lány otthon? Miért nem az édesanyjával szűri le az illatosan gőzölgő húslevest, miért nem otthon vágja fel a vasárnapi kapros-túrós lepényt, miért nem terít ebédhez, miért nem mosolyog cinkoson a kis húgára, nagy titokban, ebéd előtt nekiadva a tészta szélét?
Hogy kerültél ide?
Meg kéne állnom. Egyszer megkérdezni! De gyáva vagyok! Félek a válaszodtól! Félek a lehetséges válaszaidtól! Lehet, hogy elküldenél semmi perc alatt, lehet, hogy pénzt kérnél a válaszokért, de lehet, hogy megtudnék rólad valami fontosat, lehet, hogy tényleg elmondanád.
Elmondanád, hogy te sem önszántadból vagy itt.
Elmondanád, hogy már gyermekként megerőszakolt a nevelőapád, hogy a családon belüli erőszak számtalan formáját láttad, érezted a bőrödön, a húsodon, mert rendszeresen vertek, és egész életében csak azt hallotta, hogy a nők csak „arra” valók, aki úgy nőtt fel, hogy a teste felett soha sem rendelkezett?
Elmondanád, hogy 13 évesen csak a szerelmet kerested a szeretet helyett, amiről csak ködös fogalmaid voltak tapasztalat híján, csak a másik nemet szeretted volna felfedezni, egy kis törődésre vágytál, mert otthonról már menekültél volna.
Belenyomorodtál az életedbe 13 évesen, s elszöktél.
A nyugatinál csak tébláboltál, amikor odajött az a fiú. Kedves volt. Segítőkész. Még ebédre is meghívott, s mondta, hogy ismer valami jó helyet, ahol meghúzhatod magad.
Így kezdődött? És most itt tartasz?
Egyszerre csak pénz - és szex éhes gazemberek markában találtad magad?
Az elején még csak hitegettek, hogy csak 1-2 év és gazdagon, még mindig nagyon fiatalon léphetsz újra a társadalomba, és soha nem késő tanulni, és akár még a középiskolát is el- és befejezheted? Az elején még biztosan elhitted!
Aztán amikor egyik reggel felkeltél, felcserepesedett ajkakkal, hurutos felfázástól agyongyötörve, a testi kizsákmányolás minden formáját ismerve, s tudva, hogy holnap sem lesz ez másképp, s holnapután sem, elpattant benned valami.
Már tudtad, hogy a hálóból szinte reménytelen kikerülnöd, ahogy a kezdet kezdetén elképzelted, gazdagon, fiatalon, egészségesen. Már kiégtél, elmagányosodtál, depresszióba estél. Tudod, hogy a fizikai fenyegetettség kiszámíthatatlan. Bármikor, bárkitől kaphatsz, akár klienstől, akár a futtatódtól.
Aznap nyúltál először a drogokhoz? Vagy már az elején megkínáltak vele? Vagy csak ennek hatására voltál kezes bárány?
És a drogok sokba kerültek. Nagyon sokba. Már kölcsön is kértél. Fizeted a bérelt szobát, a kölcsönödet, odaadod a napi fejadagot a „védelmeződnek” és még drogra is kell, az sem baj, ha ma még nem ettél….viszont kockáztatod a biztonságodat, az egészségedet! Kérhet valaki olyan magas árat, hogy ezt kompenzálja?
Aztán jött valami új fordulat? Eladtak! Új gazemberek, új helyek, csak a kliensek ugyanazok, csak más-más motivációval: kapcsolati-házassági problémával, magánnyal, érzelmi problémákkal, tele gátlásokkal stb. s tőled várnak valamit, ami kisidőre feledteti velük ezeket.
Tudod velük feledtetni? Kamaszként? Vagy mikor csupa kalandvágyó barát áll meg, haverok elvárásainak eleget téve, vagy alkohol és drog hatása alatt álló fiataloknak kell „teljesítened” hol jársz te, gondolatban? Mikor mosdatlan férfitesteket kell napról napra kielégítened, mire gondolsz közben? Gondolsz még valamire? Családra, kertes házra, gyerekekre, illatos húslevesre?
Ma is itt állsz. Apró szoknyácskában, hasadat nyitva hagyó pólóban, s krémezed a karodat. Mégis meg kellene állnom. Talán elmondhatnám, hogy van kiút, hogy még nagyon fiatal vagy, hogy vannak, akik ismeretlenül is segítenek, hogy járhatsz még iskolába, hogy még előtted az egész élet, hogy …
De tovább hajtok ma is. Félek a válaszaidtól, félek a „védelmeződtől” félek, mert megrémít a tehetetlenségem és a gyávaságom. A visszapillantó tükörben még újra rád nézek, s látom a fékező teherautót, látom, ahogy elindulsz felé.
Majd holnap, holnap bátrabb leszek, hisz tán nem harapja le a fejem egy 50 kilós, 18 év körüli lány, egyedül az út szélén? S talán majd másról mesél… hogy, hogy került ide!
|
|
|
- március 23 2010 12:29:01
Kedves Madi!
Azt kell mondanom, hogy a téma, amiről írsz, az egyik legidőszerűbb a sok közül. Hiszen, ha jól belegondolunk, lehet, hogy még több nő kerül hasonló helyzetbe, a családok anyagi kilátástalansága miatt, mert azt nem merném én sem állítani, hogy egy gyereklány csupán az élvezetek hajhászása miatt áll ki éveken keresztül az útszélre, hogy így jusson pénzhez.
Ez is olyan, mint "Tiborc panasza Bánk bánhoz". És vajon ha ezen az egyen tudnál is segíteni, mi lenne a többivel, aki ugyanezt csinálja, ki tudnád-e őket segíteni? Azt hiszem erre csak egyértelmű nem lehet a felelet. "Egy fecske nem csinál nyarat"
Nagyon sajnálatos, hogy így van!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 26 2010 13:39:17
Kedves Zsuzsa!
Én hiszem, hogy ha egy emberen tudunk segíteni, attól még nem változik meg a világ, de annak, az egy embernek, megváltozik a világa... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
