Van, amikor egy emberi kapcsolat ideje lejárt. Barátok ezt értik, és csalódás nélkül tudják tudomásul venni, hogy ezentúl csak ritkán vagy sohasem látják egymást. Ez a szabadság nagy-nagy ajándéka, hogy még csak rossz érzésünk sem marad a válás után - hálásan gondolunk vissza egymásra." Időnként meghal bennünk valaki, és valaki más megszületik. Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki."
(Müller Péter)
23.51 mindjárt éjfél... Ez az idő mikor az ember mérlegel.Próbál megbékélni önmagával , a napjaival meg az ügyesbajos dolgaival,ha szerencsés akkor sikerül is.Ha nem, akkor talán még holnap is van egy nap! Újból elbeszélgetek magammal.
Itt a másnap.. hát akkor beszélgessünk!
A kagyló létemben rám talált egy kristály szilánk.Nem sebzett fel, belém simult.Körülvehettem a szeretetemmel,mindennapi gyötrődéseimmel.Metamorfózis...és létrejött bennem az igazgyöngy.A legenda szerint amikor a telihold ezüstös fényét ráteríti a végtelen óceán hullámaira, a gyöngy kagylók elhagyják a mélyben homokágyaikat, és felemelkednek a víz felszínére. Itt, miközben a gyöngéden ringatózó hullámok simogatják őket, kitárják kagylóhéjukat, és engedik, hogy az éjszakai harmat meg a hold tiszta fénye átjárja testüket. Ebből az egyesülésből gyöngyök születnek.Most már velem van, velem vagy, az örök időkre magamba zártam és talán tovább is.
Ha valamit átlehet menekíteni a másik dimenzióba ezt menekíteném magammal.
Eddig a vágyról írtam, most az ember lelkéhez írok,ahhoz az emberéhez aki gyengéden símitott végig a homlokom és kutatóan nézett a szemembe.Ahhoz aki a bal tenyeremhez közelítette a jobb tenyerét és a delejes simogatásához.Nem voltam hitetlen de nem voltam igazán hívő csak örök tévelygő.Olyan megindult és elfogódott voltam azokban a pillanatokban, hogy csak jóval később érzékeltem a jelzéseket..Sokkolt engem az az éjszaka, a belőled áradó erő, voltak pillanatok mikor majdnem elhamvadtam.Azt mondtad örvénybe került a Sólyom ... én nem tudnék a szárnyalásának béklyója lenni és nem is lehetek.Nekem az a szó amit mondtál az az univerzum maga, és én is végtelenül szeretlek.
Zuhanás... zuhanás... igen ez volt a viszatérő motívum a "opuszaim"ban..Nekem üstökös vagy..... akit ezekbe a magasságokba követni képtelen vagyok....elvakit a fényed, hatványozottan érzem a gravítációt és köszönöm, hogy egy lélegzetvételnyi időre a társad lehettem és feljogosíthatott rá az egymás iránt érzett szeretetünk és az én, késői nagyon megkésett érzéseim..
" Ami elmúlt, annak múlttá kell válnia, s ha nem akar, akkor tudatos munkával azzá kell tenni. Maga az idő nem teszi azzá - segíteni kell neki."
(Müller Péter)"
rapista - március 24 2010 12:40:50
érdekes megközelítése egy kapcsolatnak.. és a feldolgozás módja is szerfelett - feltétlenül hasznos lehet!
lenabelicosa - március 24 2010 12:47:53
Bizony vannak esetek, amikor el kell tudni engedni... én is megtettem. Jól megírtad, nagyon tetszik kagylós hasonlat.
Már az első írásodhoz is írtam, de az a bejegyzés nem jelent meg, és sok másnál lévő bejegyzésem sem, s ezeket csak most vettem észre. Ott valóban a vágyról írtál, de az szinte forrt...
Tetszik, ahogyan írsz.
Szeretettel: Léna
Magdel - március 24 2010 13:02:53
Kedves barátném...amilyen erős vagy én tudom ,hogy az elengedés sem várat már sokáig magára!!
Gyönyörű sorokat idéztél Müller Pétertől, és az igazgyönggyel kapcsolatosan írt gondolataid is nagyon meghatóak, átérezhetők, hasznosak.
Kívánom, hogy azt az igazgyöngyöt mindig minden körülmények között őrízd meg a szíved mélyén, és majd vidd magaddal, ha kell egy másik dimenzióba!
Örülök, hogy olvashattam.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Torma Zsuzsanna - március 25 2010 08:58:43
"Nem,..nem és nem,...nem, én nem bánok semmit sem..." Az egyik leggyönyörűbb dal, azok közül, amelyeket ismerek.
Torma Zsuzsanna
Torma Zsuzsanna - március 25 2010 09:02:20
Nem bírtam megtenni, hogy ne hallgassam meg és lássam, Piafot, ahogy énekel a felvételen.....gyönyörű hangja volt a "kis verébnek", de egyike a "legnagyobb embereknek"!