|
 Vendég: 99
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
Ez most se nem próza, se nem vers, csak ez kívánkozott ki belőlem.
Rapista talán megmondja, milyen műfaj, - szabad próza -. Van olyan?
A lényeg, hogy győztem, s talán másnak is segít ez az írás, hogy le tudja győzni a dühét. :)
Birkózás a tehetetlenség dühével
Milyen érzés az, amikor nem tudod megtenni, amit akarsz? Két lábbal jársz a földön, éled az életed, teszed a dolgod, és mindenki úgy ismer, hogy számodra nincs lehetetlen, te a jég hátán is megélsz. Ám egyszer csak olyan helyzetbe csöppensz, amikor tehetetlen vagy,
- és te ezt nem ismerted eddig soha!
Kezedre ólom kesztyűt húztak, lábadat vasbéklyó húzza, hátadat szögekkel verték ki, vállaidat mázsás kő nyomja, derekad belehajlik az alázatba. Szárnyaló szellemed fizikai gúzsba kötve, nemes lelked is lassan beletörne,
– ha hagynád!
Ó, Atyám, segíts, ne bizonytalanodjon el!
Égi nyoszolyádról nézz le rá, ne hagyd el!
Fájdalmas ajkadat dühös szavak hagyják el, - miért, ó, miért? Bár megtanultad az elmúlt évek alatt, hogy ne mondd ki többször e szót, most azonban ismét csak kicsúsztak, bár már meg is bántad, és visszaszívnád,
– de már nem tudod!
A tehetetlenség dühe ott forr benned, táplálják alulról, hogy még jobban megijedj, a félelem állapotába juss, és hogy feladd. Felülről azt suttogják, hogy bármi is van most, majd minden jobb lesz, ez a szakasz csak röpke pillanata életednek. Éld túl és ne add fel,
– s te nem is fogod!
Ó, Uram, küldj fényt szenvedő gyermekedre,
és sújts le szeretet kardoddal a sötét elemekre!
A szenvedés párnáinak redői közül öröm sugárzik a mába, amikor a fény felülről testedet átjárja. Érzed, ahogyan körülölel, kívül-belül megtelsz erővel. Hited újra szilárdan magaslik életed egén, engedd el dühödet,
– s tudd, van remény!
Szívedet feltölti a szeretetenergia, szeretsz és tisztelsz mindent, ami él. Már nem aggódsz, nem mondod: miért. Nincs benned félelem, újra éltet vágyad, tudod, fontos részecskéje vagy a nagyvilágnak. Néha még rögös az utad,
– ám életed jó irányba halad!
Ó, Teremtőm, hálás vagyok gyors segítségedért,
Bolyongó, kereső gyermeked hozzád visszatért!
(2010-03-24)
Lena Belicosa |
|
|
- március 25 2010 10:36:44
Kedves Lena!
Én először azt gondoltam, hogy valamiféle betegségen sikerült túltenned magad. Azon, hogy a "Magasságos" a dühödön segítsen felülkerekedned, egy kicsit elcsodálkoztam, hiszen saját magunknak kell uralkodnunk magunkon, s tenni azért, hogy sikerüljön valami számunkra, persze nem árt azért az égieket is segítségül hivni. Nekem csak annyi az összes bajom, hogy nem derült ki a számomra írásodból, hogy mitől jöttél oly nagy dühbe, hogy még Isten segítségét is kérned kellett ahhoz, hogy dühödet le tudd győzni. Talán még erről is számot adhattál volna.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- március 25 2010 10:39:51
Annyit még hozzáteszek, hogy ha egy betegségben szenvedő embernek kilátástalanná válik az élete a túlélésre, akkor sem érdemes dühöngeni, mert azzal csak rosszabbít a helyzetén. Elég, ha mindent megtesz gyógyulása érdekében.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- március 25 2010 11:37:18
Kedves Zsuzsanna, ez az írás a tehetetlenségről szól, de itt most nem a betegségre gondoltam. Az én konkrét példám az, hogy elhagytam egy országot, egy biztos lakást, munkahelyet, a családomat a bizonytalanért, és egy év után szembesülök azzal, hogy hiába a tanulás, az alázat, a türelem, az elfogadás megtanulása, ha egy év után sem boldogultam. Mert nem megy a nyelv, nem értem az embereket és nem tudom megértetni magam. Nincs nyelvérzékem, hiába tanulom. Ezt nem kaptam az égiektől, és kemény tanulással sem sikerült fejleszteni. E nélkül itt csak fizikai munkalehetőség van. S bár félredobtam a diplomámat, minden képzettségemet, tudásomat, megalázkodtam és teszem a dolgom, csakhogy ehhez meg nincs meg a fizikai erőm, mert nem olyan testet kaptam, hogy bírjam. Amikor ki akarnak rakni az utcára, és hiába keresek lakást, ha rájönnek, hogy nem értem őket, leteszik a telefont. S nem segít senki, én hiába segítettem már itt több emberen is. Na nekem ez az a tehetetlen düh. S tudom, hogy mindenkinek vannak olyan időszakai, amikor dühöt érez, s ezt bizony el kell tudni engedni.
Persze mindenki magában oldja meg a dolgot, mint ahogyan én is. S bár az imában az Úrhoz szóltam, az én elméletem szerint ő is bennem van, tehát magamhoz szóltam, a bennem lévő Istenihez, hogy segítsen.
Nehéz átélés volt egy olyan embernek, aki még nem szorult senkire, mindig mindent megoldott, most pedig segítség nem tud.
Sajnálom, ha az írás felbosszantott, és nem igazán ment át, amit szerettem volna.
Szeretettel: Léna |
- március 25 2010 12:16:45
Kedves Lena!
Nagyon is együttérzek Veled, s meglehet, hogy külhonban én sem mennék sokra, de ezt még nem próbáltam ki.
Egyáltalán nem bosszantottál fel, erre ne is merj gondolni, csak nem tudtam, mi az oka a dühödnek, a tetetlenségedben érzett dühödnek. Nem szeretnél inkább visszajönni, és itthon megtalálni a boldoguláshoz vezető utat?
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
|
- március 25 2010 13:51:42
Kedves Zsuzsanna, itt nem igen lehet leírni mindent, de nem megyek vissza, egyenlőre nem. Ha 48 évig nem tudtam boldogulni otthon, akkor most főleg nem tudnék. Bár volt munkám, házam, de ha nem jövök el, akkor már nem tudnám abból a munkából és 4 mellékállásból sem fenntartani a házamat. Volt oka emellett társadalmi és egyéb is, hogy eljöttem. S ha nem jövök, akkor nem lenne társam sem, és még mindig egyedül élnék... Otthon lehet, hogy nem adtam volna fel a függetlenségemet sem.
Ehhez el kellene olvasnod mindkét könyvemet, hogy igazán átérezd. A teremtő mindig elvisz a határig, hogy megtapasztaljam minden téren, hogy milyen a tűrőképességem, de sosem hagy magamra. Itt van feladatom, és itt kell megtapasztalnom azokat, amiket az otthoni környezetben nem tudnék. Tehát nem adhatom fel, bármilyen rögös is ez az út most.
Köszönöm a figyelmedet és hogy olvastál. 
Szeretettel: Léna |
- március 25 2010 18:15:40
Léna!
Olyan mélységekbe vittél... Dante Isteni Színjátéka csak közjáték...
Átéltem a gyötrődést és a kint.. ha ezzel valamit is átvehettem volna a terheidből akkor átvettem volna..Nagyhét lesz, reménykedünk az örök Feltámadásban... |
- március 26 2010 07:22:43
Ismerem ezt...ismerős érzés Gratulálok erős vagy!! |
- március 26 2010 11:44:01
Köszönöm Etusom, Mist, Marianna, hogy olvastátok, bár még nem vagyok túl nehéz helyzetemen... Majd lesz valahogy! 
Szeretettel. Léna |
- március 30 2010 14:30:35
Kedves Léna!
Véletlenül kattintottam az írásodra és megdöbbentem..Tudod, Isten belevisz minket nagy próbákba, hogy megismerjük Őt és a szabaítását..Ne a magunk dicsőségét keressük, hanem az Övét.. Ez csak keveseknak adatik meg: úgy hívják, hogy: KEGYELEM! Hitem szerint Isten nem lakik az emberekben, mert az ember eredendően elszakadt az Istentől.., viszont a próbák alatt találkozhatunk vele, ha segítségül hívjuk, mint ahogy azt Te tetted..Viszont, ha idáig eljutottál, akkor menj tovább.., ne elégedj meg egy szűk kis ismerettel..! Isten a Bibliában jelenti ki magát..., Őt igazán onnan lehet megismerni..Fogadd el Jézus Krisztust Megváltódnak, és hívd be Őt a szívedbe! Akkor igazán meg fogod tapasztalni az Ő szabadítását.., s igazi segítségben fogsz részesülni..Hívd segítségül az Urat, Ő megszabadít téged, s te dicsőíteni fogod Őt..., valahogy ez a menete a hitnek..nem akartalak direkte téríteni, de el kellett, hogy mondjam a saját bizonyságomat..Látod, Isten keze benne volt ebben az akcióban, hiszen egészen véletlenül katt ide, mert soha nem szoktam prózákat olvasni...Na, mit szólsz ehhez? Lépj tovább az Úton! Szeretettel, Zs |
- március 30 2010 16:22:46
Kedves bZsanna, így van, nincsenek véletlenek. Ezt most biztosan olvasnod kellett. Én kiírtam a dühömet, mert mintha vezették volna a kezemet. Nekem is olyan ihletett más állapotban jött ez az írás. Valójában ima. S azért tettem fel, hogy talán másnak is segít. Én is voltam mély vallásos katolikus, aztán hitevesztett lettem, ami főképp az egyház képviselői miatt volt, aztán sajátos hitem lett. Én úgy gondolom, mindegy, hogyan, miben, kiben hiszünk, csak legyen hitünk. Amiket írsz, azokat már megéltem, megtapasztaltam, s még biztosan fogom is. Nagyon örülök és köszönöm, hogy itt jártál, és kivételesen prózát is olvastál. Kérni valóban kell, s tudok is, nagyon sok minden teljesül is, hiszen valószínűleg több "csodát megértem az utóbbi 5 évben, mint egy átlagember évtizedek alatt. Rögös az utam, ám tudom, hogy nem hagynak egyedül...
Szeretettel: Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
